megmenekülés

Az Úr Jézus Jeruzsálem felé haladt, és amikor belépett egy bizonyos faluba, találkozott tíz leprás férfival. Micsoda szánalomra méltó látvány lehetett! "Megálltak távol", mert a betegség fertőző természete ezt megkívánta, de ezen felül a törvény is előírta, 3Móz 13,46. Ők tehát betegek, tisztátalanok voltak, és elkülönülten kellett lakniuk a táboron kívül.

Nem sokkal az ötezer ember megvendégelése után a tanítványok beszálltak a csónakokba, hogy átkeljenek a Galileai-tengeren. Nehezek voltak a körülmények, és a sok evezés ellenére keveset haladtak előre. Hamarosan észrevettek egy alakot, aki nyilvánvalóan a vízen járt. Néhányan azt hitték, hogy az valami kísértet, de végül Péter rájön, hogy csak az Úr lehet. Arra kéri az Urat, hogy hozzá mehessen, és igen nagy bátorsággal kiugrik a hajóból, és szilárdan az Úrra nézve úgy találja, hogy ő is jár a vízen! A tenger és a szél miatt azonban leveszi szemét az Úrról.

A Jónásra vonatkozó első feljegyzésből megtudjuk, hogy Gát-Héferből származik, amely néhány mérföldre helyezkedett el Názárettől, 2Kir 14,25. Ninive Asszíria fővárosa volt, és a niniveiek kegyetlenségét, amely együtt járt bármilyen ellenség könyörtelen elnyomásával, jól ismerték. Senki sem tudta legyőzni őket, és ellenségeik számára csak az a remény maradt, hogy Isten ítélete lesújt rájuk.