CharlesH_Campbell

Íme néhány rövid válasz.

Először is, a feltámadás tényét a kereszténység 2000 évvel ezelőtti csodálatos felemelkedése támasztja alá, melyre éppen abban a városban került sor, ahol a nép Jézus keresztre feszítését követelte, és ahol Jézust nyilvánosan keresztre feszítették, és eltemették. A kereszténység hirtelen megszületésére és rendkívüli elterjedésére a legjobb magyarázat az, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból.

A Biblia azt írja, hogy bárki, aki nem akar elfordulni a bűneitől, és nem fogadja el Isten megbocsátását, a pokolban fogja végezni, függetlenül attól, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális-e az illető. Tanítja-e a Biblia, hogy a homoszexualitás bűn? Igen, nagyon is egyértelműen (lásd 3Mózes 18,22; 1Korinthus 6,9-10; Róma 1,26-28). Ugyanakkor azt is állítja, hogy a paráználkodás (szexuális kapcsolat olyan férfi és nő között, akik nem házasok), a hazudozás, a lopás és a részegeskedés is bűnök.

Jézus maga mondta! Jézus tanúsította, hogy a Biblia, amire a kereszténység épül, hibátlan (János 17,17), történelmileg megbízható (vö. Máté 12,40; 24,37-39), Isteni hatalommal bír (Máté 4,4-10), az ember eredetét tekintve tudományosan pontos (Máté 19,4-5), tévedhetetlen (János 10,35) és elpusztíthatatlan (Máté 5,18).

Úgy tűnhet, hogy a Biblia nincs összhangban néhány mai modern elmélettel, például a darwini evolúcióval, de amikor az igazi, ellenőrizhető és bebizonyítható tudományos tényeket vizsgáljuk, akkor teljes az összhang a Biblia és a dolgok állása között. A Biblia szerzői nemcsak pontosan leírták a minket körülvevő világegyetemet, hanem számos olyan tényt is a tudtunkra adtak róla, melyet a modern tudósok csak több ezer évvel később fedeztek fel. Következzen három rövid példa erre.

Tulajdonképpen elegendő meggyőző bizonyíték van arra, hogy az Újszövetség nagy része már Kr.u. 70-re összeállt.[1]

Az egyik az, hogy az újszövetségi Szentírás hallgat a zsidó templomnak a rómaiak általi, Kr. u. 70-ben történt elpusztításáról. Ez volt az egész zsidó történelem egyik legfontosabb eseménye, ráadásul Jézus meg is prófétálta (Márk 13,1-2). Az újszövetségi szerzők hallgatása arra enged következtetni, hogy írásaikat ezen esemény előtt fejezték be.

Nincs. Vannak ugyan olyan igeversek a Bibliában, amelyek látszólag ellentmondanak egymásnak, de ha egy kicsit is közelebbről megvizsgáljuk a kérdéses igeszakaszokat az eredeti nyelvű szövegben, és figyelembe vesszük a szövegkörnyezetüket meg a szöveg keletkezésekor jellemző kulturális és földrajzi hátteret is, akkor ezek az ellentmondások kitisztulnak. Íme egy példa: A Lukács evangéliuma 18,35 szerint Jézus meggyógyított egy vak embert, „amikor Jerikóhoz közeledett". Ezzel szemben, a Márk 10,46 szerint, Jézus akkor gyógyította meg a vakot „amikor kifelé jött Jerikóból".

Számos oka van annak, hogy a keresztények (beleértve a korai egyházhoz tartozókat is) miért nem fogadták el az apokrif könyvek hitelességét vagy Istentől ihletettségét. Hadd említsek most négy okot ezzel kapcsolatban:[2]

Először: az apokrif írások számos olyan tanítást tartalmaznak, amelyek ellentmondanak a hiteles Szentírásnak (pl. a halottakért való imádkozás, a purgatórium tana, vagy az a tanítás, mely szerint az üdvösség jó cselekedetek és adakozás által is megszerezhető).

Nem. A Biblia „elveszett könyveinek" tartott talált írások — Tamás, Fülöp és Mária Magdaléna un. evangéliumai — nem elveszett evangéliumok voltak, hanem ál-evangéliumok, melyeket a korai egyház visszautasított, mint nem ihletett, hamis írásokat. A keresztény egyház ismerte ezeket a dokumentumokat, de szándékosan kihagyták őket a Bibliából, könnyedén felismerve, hogy nem isteni ihletésűek.