hozzáállás

Egy ősi kínai történet

Egy földművesnek egyetlen öreg lova volt, amit földje megmunkálására használt. Egy nap a ló elfutott a hegyekbe, és amikor a földműves szomszédai meghallották, sopánkodtak a földműves balszerencséjén. „Balszerencse? Jószerencse? Ki tudja?" - mondta a földműves.

Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből egy egész ménessel, és ezúttal a szomszédok gratuláltak a földművesnek a jószerencséjéhez. „Jószerencse? Balszerencse? Ki tudja? - mondta a földműves.

Egy kisfiú leült az asztalhoz a színes krétáival és egy nagy üres lappal, és elkezdett rajzolni.

Az édesapja észrevette, milyen elmélyülten dolgozik. Megállt mellette, és megkérdezte: „Mit csinálsz, kisfiam?"

„Lerajzolom Istent" - mondta a kisfiú.

„De kicsim, Istent nem tudod lerajzolni" - felelt az apa. „Senki sem tudja, hogy néz ki Isten".

A kisfiú egy percre elgondolkodott, aztán így szólt:

Van egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna Kebbicsnek hívtak. Mást sem csinált, csak panaszkodott Egész nap így siránkozott:

„Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."

„Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai."

„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye."

„A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne."

„A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek."

Valaki hallott egy kisfiút magában beszélni, miközben peckesen járkált a hátsóudvarban, fején baseballsapkával, kezében ütővel és labdával. „Én vagyok a világ legügyesebb ütőjátékosa!" - jelentette ki. Feldobta a labdát, meglóbálta az ütőt, és melléütött.

- Első ütés! - kiáltotta.

Rendíthetetlen nyugalommal felvette a labdát, és újból azt mondta: „Én vagyok a világ legügyesebb ütőjátékosa!" Azzal feldobta a labdát. Amikor lefelé esett, újból felé csapott, és elszúrta. - Második ütés! - kiáltotta.