Próbatétel és imádság
A te nevedért kérünk, ne utálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicsõ trónodat! (Jer 14,21)
Szenteltessék meg a te neved. (Mt 6,9)
mt. 7 7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
A te nevedért kérünk, ne utálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicsõ trónodat! (Jer 14,21)
Szenteltessék meg a te neved. (Mt 6,9)
Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, mert hozzád imádkozom! (Zsolt 5,2-3)
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16b)
Közel van az Úr a megtört szívûekhez. (Zsolt 34,19)
Jézus így szólt Máriához: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Õ azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. (Jn 20,15-16)
Urunk! Taníts minket imádkozni!
Gyászukat örömre fordítom. (Jer 31,13b)
A mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelmébõl örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket. (2Thessz 2,16-17)
Mindenható Istenünk! Erõsségünk, kõsziklánk, légy könyörületes hozzánk!
Dr.Olaf Hallesby proferssor (1879-1961) könyvében az imádság lényegéről, az imádkozás nehézségeiről, harcairól, az imádkozással való visszaélésről, módjáról és titkáról ír és ezáltal olvasóit az Istennel való érintkezés teljesen új megértéséhez vezeti el. Ezt a könyvet olyan ember írta, aki az intellektus útján hitben Istenhez fordult. Őszintén és nagyon finoman ír a keresztyén hitnek erről a legbensőbb titkáról.
Isten van veled mindenben, amit cselekszel. (1Móz 21,22)
Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt elõtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte õt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. (ApCsel 16,9-10)
Kegyelmeddel õrizz meg, Uram!
Ha így határoz a Seregek Ura, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza? (Ézs 14,27)
Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. (Zsid 2,1)
Ha elcsügged a lelkem, benned bízom, Uram!
Bizony, csak Istenünk, az Úr szabadítja meg Izráelt. (Jer 3,23b)
Valamennyien az õ teljességébõl kaptunk kegyelmet kegyelemre. (Jn 1,16)
Uram! Kérlek, vezess engem. Kérlek, kísérd lépteimet, hogy mindig a te ösvényeden járjak.
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! (Zsolt 143,10)
Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. (Fil 3,12)
Ezt mondta Jákób: Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam. (1Móz 35,3)
Jézus által vigyük Isten elé a dicsõítés áldozatát mindenkor, azaz nevérõl vallást tévõ ajkaink gyümölcsét. (Zsid 13,15)
Nem értelek, Uram, de bízom benned!