igazság

A POLGÁRI kihallgatás, amely hol a tárgyalótermen kívül, hol azon belül folyt, rávilágít Pilátus dilemmájára. Kívül megpróbálja kiengesztelni a zsidó vezetőket anélkül, hogy kívánságukat teljesítené. Bent Krisztussal kerül szembe, Aki lelkiismeretének mélyére hatol, de nem szándékozik elfogadni igényeit. Az erkölcsi bátorság hiánya miatt középutat keres. Ilyen út volt, hogy felajánlotta Jézust a népnek egy megrögzött bűnöző alternatívájaként, így apellálva igazságérzetükre. Ez a terv kudarcba fulladt, amikor azok Barabbást választották (18,40).

JÁNOS EVANGÉLIUMÁT a szellemi evangéliumnak nevezték. A tények, amelyeket János feljegyez, szellemi igazságokat fejeznek ki, és ezt látjuk még a szenvedéstörténet kezelésében is. Az égőáldozat egyik fő jellegzetessége volt (3Móz 1) az áldozat önkéntessége, kiábrázolva Krisztust, aki „önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek" (Zsid 9,14). Ez az a szempont, amelyet János a beszámolójában bemutat. Az Úr azért ment a kertbe, mert „ismerte pedig azt a helyet Júdás is", nem azért, hogy elrejtőzzön, hanem hogy elérhető legyen a letartóztatáshoz.

AZT a „még sok mondani"-valót, amit nem mondhatott el a tanítványoknak akkor, elmondta nekik később a Szent Szellem által. Hogy az Úr lesz, aki beszél hozzájuk, a Szellemre vonatkozó következő megállapításokkal erősítette meg: „mert nem ő magától szól" (13. v.); „mert az enyémből vesz" (14-15. v.). A hívővel kapcsolatosan a Szellem munkája háromszoros: elvezeti az igazságra (13. v.); megjelenti Krisztus dicsőségét (14. v.); megjelenti az eljövendő dolgokat (13. v.). A Szellem „vezetése" feltételezi a hívő részéről a hajlandóságot arra, hogy Ő vezesse.

A VILÁG gyűlölködése, valamint a Szent Szellem segítsége a bizonyságtételben, amelyre általánosan utalt az utolsó fejezet, ebben a szakaszban részletesebben ki van fejtve. A tanítványok üldözése a zsinagógákból történő kizárástól és a gyűlölködéstől kezdve egészen megölésükig terjedhet. Ami ennél is rosszabb, ezt a fanatizmust úgy tekintik majd, mint Isten szolgálatát, és mindenki nyíltan végezheti (2. v.).

A 7. FEJEZET utolsó verse helyesen a 8. fejezet elejéhez tartozik. Az Úr szüntelenül közösségben volt Atyjával - micsoda példa ez számunkra! Miközben tanított a templomban, a vallási vezetők elé hoztak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Azt kérdezték Jézustól, hogy meg kell-e kövezni a nőt az 5Móz 22,22 szerint, vagy sem. Igyekeztek az Urat dilemma elé állítani. Egyrészt, ha megerősíti a törvény kötelező érvényességét, valójában szembe kerül a római törvénnyel, minthogy a halálbüntetést megtiltották a zsidó hatóságoknak.

AZ ELŐTTÜNK lévő fejezet két szombattal kapcsolatos eseménnyel kezdődik. A tanítványok gabonakalászokat tépdestek, kezükkel kimorzsolták és a szemeket megették. A farizeusok ellenvetésére, mivel ez szombatnapon történt, a Dávid tettére való hivatkozás volt a válasz (3-4. v.; 1Sám 21,6). Ezeknek az embereknek nem lehetett igazi szombatjuk, csak az Isten iránti engedelmesség üres vallása, mivel a szombat Urát elutasították.