NEM TUDJUK biztosan, hogy mikor és hol írta Pál a galíciai gyülekezeteknek szóló levelét. Azt is lehetetlen pontosan megmondani, hol voltak azok a gyülekezetek, amelyek ezt megkapták. Ilyen információ tehát nem tehet hozzá, sem el nem vehet semmit annak értékéből. Ami a lényeg, az maga a levél (ApCsel 15,1-31; 16,1-7; 18,23); valamint Galíciára és a galatákra történő utalások a következő igehelyeken: 1Kor 16,1-2; 2Tim 4,10 és 1Pt 1,1.
A BÉKÉLTETÉS az ellenségesség barátsággá alakítása, és utalás rejlik benne egy olyan közösségre, amely egyszer létezett, és azt követően elveszett. Az ember közösségre teremtetett Istennel. Akkor teljesíti rendeltetését, amikor egy az Istennel. De van egy eltávolító hatás - a bűné. A bűn ember és Isten közé állt. Az ember elidegenedése Istentől, az Istennel szembeni aktív ellenségeskedéssel együtt, amely ezt követte, Ádám engedetlenségével és bűnével jött be. Az Isten akaratával szembeni engedetlenség az ember és a Teremtője közötti közösséget lehetetlenné tette.
MEGÁLLUNK, HOGY ismét átgondoljuk az üzenetet, amely üdvösséget hoz.
AZ EVANGÉLIUM terjedése a pogányok között (13,48) hamarosan sátáni ellenállást váltott ki ugyanúgy, ahogyan a pünkösd utáni napokban az apostolok prédikálásakor. Először kívülről jön a nyomás (14,2.19); és amikor az meghiúsul (mert Isten gyülekezetei mindig erősödtek az üldözés alatt), az ellenség ravaszabb taktikákhoz folyamodik: beszivárogva belülről rombol (Apcs 15,1-2.5). A tanítási probléma (1-5. v.) és a szentírási megoldás (6-35. v.) vezetett Pálnak a pogányok közé tett második missziós útjához (36-41.
EZ a fejezet tartalmazza az evangélium legjobban ismert versét, vagy talán az egész Bibliáét: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (16. v.). A 3. és 4. fejezet bemutatja, hogy az evangélium hatálya az egész világra kiterjed. A 3. fejezetben egy vezető júdeai farizeussal találkozunk; a 4. fejezetben egy samáriai asszonnyal és egy galileai nemes emberrel (lásd: 4,42). A szakasz feltárja az újjászületés szükségességét.
Boázt a következő kifejezéssel mutatja be az Ige: "előkelő derék ember". Ez ugyanaz a kifejezés, amelyet Gedeonra, Bír 6,12, valamint Jeftére használ, Bír 10,1, de ott a következőképpen fordították: "erős férfiú", illetve "nagy hős". Neve szó szerint azt jelenti, hogy "benne erő van", és nem kétséges, hogy Betlehemnek ez a nagy földbirtokosa úgy látható Ruthnak ebben a történetében, mint jellemes, bátor és meggyőződéses ember - egy valóban istenfélő izraelita.
AZ ÉZSAIÁS 53-55 az evangélium áldásainak gyönyörű összefoglalását adja. Az 53. fejezet az Üdvözítő engesztelő helyettes halálának alapja és támasza. Az 54. fejezet az áldásokat Izráellel kapcsolatban mutatja, az 55. fejezet pedig az örömteli meghívást kiterjeszti a pogányokra. Fejezetünk egy mindenkihez szóló hívással kezdődik, aki szomjúhozik, 1. v. Ez eszünkbe juttatja az Úrnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését a kútnál.
A messiás megtestesülés előtti létezése
Párhuzam 1Móz 1:1-gyel. De megelőzi kronologikusan.
Lukács nem volt szemtanu - másoktól gyűjötte az információt (pl. Jézus anyjától)
A másik 3 evangélium nem időrendben írja meg a történteket, de Lukács igen.
