kegyelem

Több férfi is van az Újszövetségben, aki a Gájusz nevet viseli. Mindnyájan kiemelkedő keresztyén jellemmel rendelkező jó emberek. A feljegyzésekben túlságosan eltérőek ahhoz a feltételezéshez, hogy egy és ugyanazon személyről lenne szó, ezért úgy vesszük, hogy Gájusz, János apostol szeretett barátja nem azonos mással. Ez a rövid levél éppen azt mutatja be, hogy János menynyire elismerte, és mennyire tudatában volt annak a szolgálatnak, amelyet Gájusz végzett, mert annak hatása szerteágazó volt.

Onézimosz története bizonyára egyike Újszövetségünkben a legnagyobb bizonyságtételeknek Isten kegyelméről, ahogyan az az egyéni életben megnyilvánul. A történet úgy kezdődik, hogy ő házi rabszolgája a jómódú Filemonnak, Kis-Ázsia nyugati részén, Kolossé nemes városában. Amennyire tudhatjuk, ura elég jólelkű volt, de rabszolgának lenni valakinek a házában olyan életet, amely állandó alantas szolgálatot jelent, személyes jogok vagy remények nélkül, kivéve azokat, amelyeket ura biztosít számára.

A sátoros ünnep már elmúlt, "mindenki hazament, Jézus pedig kiment az Olajfák-hegyére". Kora reggel volt, és az Olajfák-hegyének lejtőjén lefelé ment a Megváltó, át a Kidron völgyén, be a városba. A Templom-téren jöttek hozzá az emberek, Ő pedig leült és tanította őket. A helyszínre jöttek az írástudók és a farizeusok is, magukkal hozva egy asszonyt, majd odaállították a tömeg közepére, és házasságtöréssel vádolták. A vád igaz volt, és a bizonyíték kétségbevonhatatlan; de a nagy kérdés az, hogy hol volt a férfi, és őt miért nem vádolták meg?

Amikor Eszterről szó kerül a 2,7-ben, megtudjuk, hogy héber neve Hadassa, ami azt jelenti, hogy "mirtusz", Neh 8,15. Eszter perzsa jelentése "csillag". Úgy tűnik, ez kapcsolatban van egy pogány istenséggel, míg a Hadassa jól megvilágíthatja a prófécia egyik elemét. A mirtusz egyszerű örökzöld cserje, leveleinek gyógyhatása van. A prófétáknál a mirtuszra történő utalás az Úr Izráellel kapcsolatos helyreállító kegyelmét jelzi, valamint az átok teljes eltávolítását, Ézs 41,19; 55,13; Zak 1,8.10-11. Milyen vigasztaló ez, ha az Eszter könyvében feljegyzett hátteret és végső kimenetelt nézzük!

Sírja meglepő módon egy kertben volt. Nem tudjuk, hogy volt-e felirat a sírkövén, de a legodaillőbb szavakat akkor nem is lehetett volna ráírni. Manassé ugyanis (hús)testtel és vérrel írta azt, amit Pál később tollal és tintával vetett papírra. Ezek a következő szavak voltak: "Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik", Róm 5,20.

Már más idők jártak. Hősünk sok győzelmet ünnepelt meg, de most megváltoztak a dolgok. A leprás Naámán tudta, hogy ez olyan harc, amelyben ő csak vesztes lehet.

Most nem tudott győzni. De mégis volt ennek a helyzetnek egy előnye. Ezt a súlyos krízist az isteni gondviselés felhasználhatta, hogy elvezesse ezt a férfit Izráel Istenének megismerésére. Isten nagyon gyakran használja fel a fizikai betegséget szellemi előny eléréséhez!