kegyelem

AZ AGGEUS ÉS ZAKARIÁS által ösztönzött megújulás Nehémiás napjaiban már gyengült. Ekkor Isten kegyelmesen elküldte Igéjét Malakiáson keresztül. Az üzenet egyfajta figyelmeztetés. Micsoda kegyelem ez a megbántott Isten részéről! Kihívó kérdésekkel igyekezett felkelteni érdeklődésüket, de sajnos tizenhárom válaszukban (a lázadás száma) bebizonyosodott, a szív keménysége, a színlelt ártatlanság és a pökhendiség.

EZ A KÉT PRÓFÉTA azzal volt megbízva, hogy ugyanannak a pogány népnek, az asszíroknak szolgáljon. Mintegy száz évnyi távolságban éltek egymástól, és bár üzenetük egyaránt ítélettel foglalkozott, ezeknek teljesen különböző volt a célja. Jónás üzenete olyan eredményeket hozott, amelyek feltárták Isten kegyelmének mértékét a bűnösök iránt. Náhum üzenete Isten ítéletének végrehajtását mutatja be a meg nem térő felett. Jónásnál tehát Isten kegyelmét látjuk, Náhumnál pedig uralkodását. Jónás napjainak Ninivéje számára még helye volt a bűnbánatnak.

ÁMÓS NAPJAI a bőség napjai voltak, Ámós 3,15. A gazdagok szégyentelenül kizsákmányolták a szegényeket, Ámós 2,6 stb. A vallás üres formaságait kínos lelkiismeretességgel betartották, Ámós 4,4. Ekkor lépett a színre Ámós, a tékoabeli pásztor az Izraelnek szóló üzenettel, az Isten bűnnel szembeni megalkuvást nem tűrő igazságosságáról! Az Úr szava először csak annak a hat nemzetnek szólt, amely Izráelt és Júdát körülvette. Noha különleges kijelentés nélkül voltak, de nem voltak felelősségtől mentesek, Róm 1,19-20.

A 35. FEJEZET még egy másik előképet is elénk tár az Ezeréves Birodalomról. Az 1-2. vers az örömnek és buja növekedésnek képét adja. A föld puszta helyei a termékenység helyeivé fognak átalakulni, szépek és kellemesek lesznek, mint a Libánon, Sáron és Kármel. Az átok megszűnik, a föld hozama bőségesen növekedni fog, Ámos 9,13. Bőséges vízkészletek lesznek, Ézs 35,6-7; a szárazság és éhség ismeretlen lesz. Betegség és gyengeség el fognak tűnni Krisztus hatalma elől, mint akkor, amikor Ő az emberek között volt alázatos külső megjelenéssel.

A ZSOLTÁR AZ EVANGÉLIUM négyféle szemléletes megvilágítását vázolja fel.

Egy utazó eltévedt a sivatagban, 4-9. v.

Egy fogoly börtönben sínylődött 10-16. v.

Egy beteg ember a halálos ágyon, 17-22. v.

Egy tengerész a viharban, 23-32. v.

Mindegyik esetben egy reménytelen helyzetet látunk, azután segélykiáltást hallunk, ezt követően pedig dicsőséges megszabadulás tanúi leszünk.

ÖTÉVES KORÁBAN Méfibóset balesetet szenvedett. Egész életére sánta lett, és ez olyan állapot, amely naponkénti figyelmet igényel. Valakinek gondoskodnia kellett a kicsiről. Amikor Dávidhoz hívták, 9,4-től, már neki is volt egy kisfia, 9,12.

A  szent sátor ALAPVETŐ CÉLJA az volt, hogy Isten a népe között lakhasson, 8. v. Hogy a szent Isten hogyan lakhat egy szentségtelen nép között, azt a rézoltárról való gondoskodás magyarázza meg, amely az udvarban állt, valamint a kegyelem ülőszéke a szentek szentjében. Isten ezek által biztosítja az igazságot, amelyen találkozhat övéivel, miközben megőrzi saját szentségét és igazságát. Erre a célra adományokat szedtek „minden embertől, akit szíve hajt arra", 2. v.

MOST egy nagyon fontos ponthoz érkeztünk Izráel történelmében (lásd az idő feljegyzését, 1. v.), ahol Isten kijelenti magát nekik, először is kegyelmében, azután pedig a törvény parancsolataiban. Mielőtt a törvény megjelent, a tökéletes kegyelem működött. Izráel zúgolódása eddig is hallható volt, de a kegyelem válaszolt rá. Most kinyilvánítják arra való hajlandóságukat és képességüket, hogy megcselekszenek mindent, amit Isten kíván tőlük, 8. v. Az 5-6.