szabadság

 Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is, ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a győzelemben.

 A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: "Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.) Erre kapjuk Isten vigasztaló válaszát: "A bűn nem fog uralkodni rajtatok". Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.

 Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is. Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket. Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban. Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül.