Volt egyszer egy Jimmy nevű fiú, aki a sivatagban sétált, és talált egy kőrakás tetején egy varázslámpást. Jimmy azt gondolta magában: „Talán, ha megdörzsölöm ezt a lámpást, megjelenik egy dzsinn, és teljesíti három kívánságomat!". Meg is próbálta, és láss csudát! Megjelent egy dzsinn. Jimmy nagyon izgatott lett, és hármat akart kívánni a dzsinntől. Ám a dzsinn így szólt: „Én nem olyan fajta dzsinn vagyok. Én tanácsot adok."
„Ó - szólt Jimmy - akkor adj tanácsot!"
Egy parancsoláshoz szokott, önfejű férfi egy fontos találkozóra igyekezett. Úgy döntött, hogy lerövidíti az utat, de rá kellett jönnie, hogy teljesen eltévedt. Megkérdezte az utat a legelső személytől, akit meglátott - egy kisgyerektől. „Fiú, merre van Dover?" - kérdezte nyers hangon. „Nem tudom" - felelt a gyerek kicsit feszélyezetten.
„Akkor hát - pattogott a férfi - milyen messze van Brighton?"
„Azt sem tudom" - válaszolt a fiú.
Istenünk, az Úr nem tûri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását! (2Krón 19,7)
Péter ezt mondta: "Nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves elõtte, aki féli õt, és igazságot cselekszik." (ApCsel 10,34-35)
Uram, kérlek, hallgasd meg könyörgésemet, csak nálad találok vigaszt, csak benned van menedékem!
Egy gazdaember bement a városba, és megkérdezett egy étteremtulajdonost, hasznát tudná-e venni egymillió békacombnak.
Az étteremtulajdonos megdöbbenve kérdezte az embert, honnan tudna annyi békacombot szerezni. A gazda így felelt: „A házam közelében van egy kis tó, ami telis-tele van békákkal - több millió békával! Egész éjjel brekegnek, és már majd megőrülök tőlük.
Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. (Zsolt 34,7)
Ha tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tõle. (1Jn 5,15)
Uram! Engedd életem próbás pillanatait a te szenvedésed fényében látnom!
P. Tom Schaller:
Krisztus valóban él az életemben?!
A csodák, vagy a tudomány és Biblia kérdésénél szorongatóbb, azaz elevenbe vágó kérdés, hogy miért szenvednek ártatlan emberek, miért születnek vakon csecsemők, miért huny ki egy ígéretes élet, amikor még növekvőben van, vagy miért van társadalmi igazságtalanság. Miért vannak háborúk, melyekben emberek ezreit ölik meg, gyermekek égnek meg a felismerhetetlenségig, és sokan egy életre megnyomorodnak?
Az az általános törekvés, hogy Istent okoljuk a rosszért és szenvedésért, és minden felelősséget rá hárítunk.
Ezt a könyvet egyedül azzal a céllal írtam meg, hogy a szenvedés által fölvetett értelmi nehézségekre válaszoljak. Annyira sohasem vesztettem el az eszem, hogy feljogosítva éreztem volna magam arra, hogy lelkierőt és türelmet tanítsak másoknak. Nem is tudok mást felkínálni az olvasóimnak, csupán a saját meggyőződésemet, hogyha utolér bennünket a fájdalom, akkor némi bátorság többet segít a sok tudásnál, némi emberi együttérzés többet ér sok bátorságnál s az Isten szeretetének a legkisebb érintése is többet ér mindezeknél.
Egy ember talált egy éjjeli pávaszem-gubót, és hazavitte, hogy megfigyelhesse, hogyan bújik elő a pillangó a gubóból. Egy napon megjelent a bábon egy kis nyílás. Az ember órákon keresztül nézte, hogyan kínlódik a lepke, hogy átpréselje testét a szűk nyíláson. Idővel úgy tűnt, hogy nem képes tovább küzdeni. Emberünknek az volt az érzése, hogy a lepke már minden tőle telhetőt megtett a kijutásért, de itt elakadt.
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 110. zsoltár 1.