Ma ennek a fejezetnek a második "bizonyos tanítványát" kísérjük figyelemmel. Ő egy nőtestvér, és ezért a kifejezés nem korlátozódik férfiakra. Isten egész népe fel volt szólítva, hogy legyen Krisztus követője. A tanítványság különféle módokon van kifejezve az Újszövetségben. Mindegyiket követni kell, de némelyek számára ez azt jelenti majd, hogy messzire mennek, miközben másoknak azt fogja jelenteni, hogy pontosan ottmaradnak, ahol vannak.
Fülöp az egyetlen férfi a Szentírásban, akit jellemző módon úgy írnak le, mint evangélistát, hogy megkülönböztessék névrokonától, aki a tizenkettő egyike volt. Legfőbb szolgálata Krisztus jó híreinek terjesztése volt, és így előkelő szerepet játszott abban, hogy a feltámadott Úr megbízása széles e világon beteljesedjen. Azonban más területeken is szolgált. Lukács elvezet bennünket Fülöphöz a gyülekezetben, a világban és otthonában.
Ez az asszony egyike a sok meg nem nevezett nőnek a Bibliában. Keveset tudunk róla, de ami le van írva a Szentírásban, az nagyon áldásos számunkra. Semmit sem tudunk származásáról, születési helyéről, férjéről vagy későbbi életéről, miután Jézus meggyógyította. Nem kétséges, hogy Krisztussal való találkozása életének legnagyobb pillanata volt.
Az anyák hajlamosak a legjobbat akarni gyermekeiknek, és ebben a dologban Salome, fiainak, Jakabnak és Jánosnak érdekében kéréssel fordul Jézushoz. Ez az volt, hogy a két fiú kapja meg a fő helyeket, közvetlenül az Úr jobb és bal keze felől a dicsőségben. Elsőbbséget akartak az eljövendő messiási Királyságban.
PÁL EMLÉKEZTETI őket saját, közöttük végzett munkájára, és az áldásra, amely nyilvánvaló volt. Bátran hirdette nekik az Igét az üldözés ellenére, amelyet Filippiben szenvedett el (2,2). Merészsége azonban nem természetes emberi bátorság volt, hanem az Úr tette képessé rá, mivel mint mondja, „volt bátorságunk a mi Istenünkben" (2,2).
PÁL MINDIG is tudatában volt a hatékony ima erejének, és miután biztosította a szenteket az őértük folyó „tusakodásáról" (3,1), most kéri, hogy ők is imádkozzanak érte. Nem személyes kiszabadulásával törődik, hanem azzal, hogy a Krisztusra vonatkozó igazságot szélesebb körben hirdessék, még akkor is, ha az esetleg az ő fogságának a meghosszabbodását jelenti.
VOLTAK NÉHÁNYAN a városban, akik megkérdőjelezték Pál apostoli tekintélyét, és így próbálták aláásni a munkáját. Ezzel foglalkozni kell, és el kell oszlatni a kételkedést itt és most, mert különben milyen hatása lesz a levélnek? Pál a problémával háromféleképpen foglalkozik.
Elizeus éppen szántott, amikor Illés elhívta. Isten nem azokat hívja el szolgálatára, akik szeretik a saját kényelmüket. Mózes éppen juhokat őrzött, 2Móz 3,1, Gedeon gabonát csépelt, Bír 6,11, Elizeus szántott, 19. v., a tanítványok hálóikat kötözték, Mt 4,21, és Máté a vámszedő asztalnál ült, Mk 2,14. Isten azokat hívja el szolgálatára, akik hűségesek az élet mindennapi kötelességeiben, mert Krisztus szolgálatában nincs helyük a henyélő embereknek.
A VILÁG kulturális központjából Pál most egy olyan városba utazik, amely mélyre süllyedt a bűnben. A rossz hírű Korintus erkölcsi állapotát maga az apostol írta le az 1Kor 9,9-11-ben. Isten kegyelme azonban megmentheti azt is, aki a legmélyebbre süllyedt, ha az Úr Jézushoz megtér, legyen bár filozófus vagy prostituált (11. v.). Ez a missziói út már mutatott különféle válaszokat az evangéliumra a pogányok között, és minden nehézség ellenére folyamatosan üdvözültek drága lelkek (16,5.14.34; 17,4.12.34; 18,8).