Jézus szamara
A fiatal szamár – aki Jézus Krisztust bevitte Jeruzsálembe a hátán – nagyon boldogan ébredt a csodálatos esemény másnapján. Soha azelőtt nem érzett még ilyen gyönyörűséget és büszkeséget. Besétált a városba, és látott néhány embert az egyik kútnál.
Évekkel ezelőtt megjelent a chicagói lapokban egy történet egy kínai étterem pincértanulójáról, aki elment egy bankba, hogy felváltson egy 500 dollárost. Az étteremnek 250 dollár apróra és 250 egydolláros bankjegyre volt szüksége. A banki alkalmazott véletlenül egy köteg 100 dolláros bankjegyet fogott meg, és így 250 dollár aprót, és 25.000 dollárnyi bankjegyet adott a fiúnak.
Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.
Van egy főiskola, ahol lehet egy Környezeti tanulmányok nevű kurzusra jelentkezni, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kinti világról szól. Általában több tanulmányi kirándulást is szerveznek, ezek közül az egyik egy hosszú hegyi túra, több meredek ösvénnyel.
Egyik évben, hogy felkészítse a diákokat a túrára, a professzor összehívta őket egy tisztásra, és valami nagyon szokatlant kért tőlük.
Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom. (Ézs 56,1)
Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek. (Jak 3,18)
Légy erõs kõsziklám! (Zsolt 31,3)
Jézus így szólt a tanítványokhoz: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak." (Lk 18,31)
Amirõl hallottunk, azt láttuk is Istenünk városában: megtartja Isten örökre. (Zsolt 48,9)
Mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetszõ módon: tisztelettel és félelemmel. (Zsid 12,28)
Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.
Egy családnak volt egy valódi antik vázája, amit egyik nemzedék örökölt a másiktól. Valóságos kincs volt, amit a kandallópárkányon tartottak, hogy mindig élvezhessék a látványát.
Egy nap, amikor a szülők hazaértek, tizenéves lányuk az ajtóban várta őket.
„Apa, anya, tudjátok, az antik váza, amiről meséltétek, hogy egyik nemzedék adta tovább a másiknak...
„Igen?" - feleltek a szülők.
„Nos, apa és anya... a mi nemzedékünk az előbb leejtette."
Magad elé állítod bûneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. (Zsolt 90,8)
Jézus üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen õ mindenkor él, hogy esedezzék értük. (Zsid 7,25)
Tedd alázatossá szívünket!
Mert ezer esztendõ elõtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy õrváltásnyi idõ éjjel. (Zsolt 90,4)
Megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelõtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. (1Jn 1,2)
Uram, gyógyító igét kérünk! Add békességed nékünk, mely szívbõl szívbe árad, s felüdül minden fáradt!