Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
02.27 Nádáb és Abihu
3Mózes 9,23-10,11; 16,1-2
Nádábot és Abihut, Áron négy fia közül a két idősebbet csak két bibliai esemény jellemzi. Az első alkalommal az volt a kiváltságuk, hogy elkísérték Mózest és Áront "a hegyre", ahol látták Izráel Istenét, valamint ettek és ittak az Ő jelenlétében, 2Móz 24,1.9-11. A második alkalommal, közvetlenül pappá való felszentelésüket követően a legrettenetesebb bűnt követték el; "idegen tüzet" vittek az Úr elé. Az ezt követő parancs az volt, hogy Isten papjai ne igyanak se bort, se részegítő italt, amely arra utalhat, hogy Áron fiai ekkor részegek voltak; vö. Péld 31,4-5.
01.23 Tökéletes áldozat
"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4).
Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.
Hitem ráveti kezét
ó Krisztus, drága fődre,
vezeklőn állok eléd,
bűneimet kiöntve.
10.21 Izraelita, hívő, hitehagyó
Zsidók 10,1-39
AZ 1-14. VERSBEN az áldozatok régi rendje, mint a megszentelődés eszköze megszűnt, és Krisztus áldozata állt a helyére (9. v.j. Azok az áldozatok önmagukban nem fejezték ki Isten akaratát, és nem gyönyörködtették (5-6. v.). Az évenkénti és naponkénti ismétlés bizonyította hatástalanságukat (1.11) A lelkiismeret békessége ismeretlen volt, a múltbeli vétek megmaradt (2. v.); a jövővel kapcsolatban sohasem élveztek biztonságot, az áldozó sohasem lett tökéletes (1.
10.20 Krisztus pedig-mert Krisztus
Zsidók 9,11-28
A11-23. VERS különösen zsidó jellegű. Figyeljük meg a hivatkozást a holt cselekedetekre (14. v.), a bűnökre (15. v.), amelyeket az első szövetség alatt követtek el. A 11-12. versben látjuk ennek ellenpéldájaként az igazi szent sátornak és szent helynek a Főpapját; saját vérének olyan értéke van, hogy egyszer lépett be a szent helyre mindenkiért, mert az a megváltás, amelyet Ő szerzett, örök. Nincs tehát rá szüksége, hogy minden évben bemenjen (7. v.). A 13-15.