A HITEHAGYÓK ellentéteként Pál arra emlékezeti Timóteust, hogy milyen volt az ő saját magatartása (vö.: 1Kor 11,1). A tanítás vezeti a felhasznált kilenc kifejezésből álló listát. Ezekben a pásztori levelekben, amelyekben olyan sok igazság vonatkozik a gyülekezetre, 16-szor történik utalás a tanításra. Ösztönösen gyanakodnunk kell arra a filozófiára, amely azt hirdeti, hogy „kevesebb tanítást és több gyakorlatot".
PÁL NEM akarja, hogy a filippiek azt higgyék, hogy ő már elérte a szellemi tökéletességet, hanem ez volt előtte, és erre a célra törekedett, felhasználva minden energiáját, akármibe kerül is. Arra törekedett, hogy megragadja azt a célt, amiért megváltatott (12. v.). Ahogyan a futó a célvonalra koncentrál, nem engedve, hogy bármi elvonja a figyelmét, úgy a hívő embernek is félre kell tennie múltbeli képességeit vagy érdemeit, és buzgón törnie a cél felé.
EGYETEM A FOGSÁGBAN, 1-5. v. Dániel első iskolái Jeruzsálemben voltak, mivel az utolsó jó királynak, Jósiásnak az uralkodása alatt született. Isten iránti hűsége ott kezdődött, és a gonoszságnak és bálványimádásnak abban a városában eltéríthetetlen maradt a következő néhány év alatt. Ő és barátai nem választhatták meg az emberek keze által történő magasabb neveltetésük helyét.
EZSDRÁS FINEÁS LESZÁRMAZOTTJA volt, akinek meg volt ígérve az örökös papság, vö. 4Móz 25:12-13. A szellemi tevékenység embere volt. Ezsdrásnak, mint írástudónak, jól kellett ismernie az Igét. Tanulta és gyakorolta a törvényt és alkalmas volt a tanításra is, mint „felkészült írástudó"! A „felkészültség" nem írói képességére utal, hanem gondolkodásmódjára. Mennyire volt alkalmas gondolkodásmódja az Istennek való szolgálatra? A Ezsd 7:10. v. adja meg a választ.
AZ ELSŐ DOLOG, amit Jósáfát királyról olvasunk, az hogy „megerősítette magát Izráel ellen". Izráel, az északi nemzet, noha még megvallja hűségét Jahve iránt, bálványimádásba és erkölcstelenségbe merül, amit csak felgyorsít eltávolodása az Isten imádatának központjától. Ettől Júda jó királyai igyekeztek megóvni népüket. Jósáfát igazán törekedett arra, hogy megóvja az istenfélő örökséget, amely Júdáé volt Istentől.
„Az Úr követe az Úr küldetésében" (Agg 1,13).
„Bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy prédikáltak, hogy mind a zsidók, mind a pogányok közül nagy sokaság lett hívővé" (Csel 14,1).
„Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! Akik állnak az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban" (Zsolt 135,1-2).