Az Úr mennybemenetele és a Szent Szellem eljövetele után, pünkösd napján Isten Gyülekezete gyors növekedésnek indult. Kezdetben a keresztyének Jeruzsálemben összpontosultak, de az evangélium tovább terjedt, és egyre távolabbra jutott.
A következő négy napon Ezsdrás érdekes jellemét fogjuk áttekinteni. Ő döntő szerepet játszott Isten népének Babilonból való visszatérésében. A pogány királynak, Artaxerxesnek ösztönzésére történt, hogy előkészületeket tett a Jeruzsálembe való visszatérésre. Úgy számítják, hogy mintegy 57 évvel azok után mentek vissza, akik Círusz uralkodása alatt tértek haza. Mindegyik mozgalom hozzájárult Isten fontos szándékához Izráellel kapcsolatban.
MAI ELMÉLKEDÉSÜNKET utolsó versünkkel kell kezdenünk; hogy megtudjuk: amit Pál az előző versekben mondott nemcsak Korintusra érvényes. Úgy tűnik, ilyen volt Pál tanítása mindenütt, ahova csak ment, és a jelentőségteljes többes szám első személy arra utal, hogy ebben a dologban nem állt egyedül. Figyeljük meg, ahogyan J. B. Phillips kifejti ezt. „Ha valaki erről vitatkozni akar, én csak azt mondhatom, hogy mi és Isten gyülekezetei ebben az ügyben általában ehhez tartjuk magunkat." Igehelyünkön először is a következőkkel találkozunk:
Ennek a nagy páskának az öröme új kilátásokkal vitte haza az embereket. Nem jelentett gondot, hogy megszabaduljanak a bálványoktól. Az Úr igazi imádatának örömét megízlelve, a nép eltávolította a bálványimádásnak azokat a ereklyéit, amelyek még megmaradtak Áház napjaitól fogva. Nemcsak a templomot tisztították meg, hanem az egész országot, és az emberek otthonai is megváltoztak.
Ha a Biblia legkiemelkedőbb alakjairól beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk Jonatánt is. Olyan időkben élt, amikor Izráel nagy nehézségekkel küzdött, az ő személyes körülményei pedig nagyon bonyolultak és rátermettséget igénylők voltak. Ő úgy jelenik meg mint sok értékes tulajdonsággal rendelkező férfi.
ELSŐ PILLANTÁSRA FURCSÁNAK TŰNHET, hogy a királyi ház-együttesnek ez a vázlata bele van helyezve az Isten házát leíró keretbe, 6,1-38 és 7,13-51. A Szent Szellem így hangsúlyozza azt a bensőséges kapcsolatot, amely fennáll Isten háza és Isten királya, valamint Isten irányítása és az Isten nevében irányító között. A király közbenső szerepet játszik; Istenért uralkodik. A király nem forrása az áldásnak, hanem csatornája.
JÓZSUÉ ÉVEI gyorsan fogynak. „Megvénhedett és igen megidősödött volt", Józs 13,1. Ő is megvallja ezt, 23,1-2, és ennek tudatában mondja: „megyek már a minden földinek útján", 23,14. Öreg volt, de nem túl öreg Istennek. Nem vagyunk túlságosan készek arra, hogy visszavonuljunk az isteni szolgálatból?
A LÉVITÁK egészen a 4Móz 10,10-ig előtérben állnak, kiábrázolva az Úr szolgáit a munkában. A 10,11-től a 36,13-ig a téma Izráel, menetközben, amely a hívők járásának a kiábrázolása.
„Felszállt a felhő a bizonyság hajlékáról", 4Móz 10,11. Ez volt a jelzés a papoknak, hogy fújjanak „riadót" a két ezüst trombitával. Ezután a táborhely mind a négy táborának el kellett indulnia, 4Móz 10,2.6.
ENGEDVE Ábrahám parancsának, szolgája elutazott Náhor városába, 1Móz 24,2-4.10. Ezt cselekedve az „úton", amelyre gazdája küldte, szüksége volt az Úr vezetésére; lásd 27. v. Vezetésért való imádkozása meglepően rövid és célirányos volt, 12-14. v. Kérésének alapja az a bizalom volt, hogy Istennek határozott akarata valósul meg ebben a dologban; „hogy azt rendelted legyen", 14. v. A menyasszony kiválasztása Izsák részére különösen fontos volt, mert ő általa folytatódik a választott leszármazási vonal.
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek...Én pedig azt mondom nektek..." (Mt 5,21-22).