05.16 A gazdagság szokása
Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk".
Részeseivé lettünk az isteni természetnek az ígéretek által; de az isteni természetet szokások kialakításával kell "használnunk".
JÓZSUÉ ÉVEI gyorsan fogynak. „Megvénhedett és igen megidősödött volt", Józs 13,1. Ő is megvallja ezt, 23,1-2, és ennek tudatában mondja: „megyek már a minden földinek útján", 23,14. Öreg volt, de nem túl öreg Istennek. Nem vagyunk túlságosan készek arra, hogy visszavonuljunk az isteni szolgálatból?
IZRÁEL TÖRVÉNYEINEK keretein belül az igazságszolgáltatás szabályai a legkimerítőbbek. Isten igazságos jellemét tükrözik, aki ezeket adta. A büntetés követelményei valóban szigorúak voltak. „Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért", 21. v. A büntetésnek arányban kellett állnia a bűnnel. Figyeljük meg a lázadó fiú büntetését!, 5Móz 21,18-21.
MÓZES 5. KÖNYVÉNEK egyik kulcsszava, hogy emlékezzél. Ez az angol szövegben 14-szer fordul elő, és mai olvasmányunknak fő témája. Mózes ragaszkodik hozzá, hogy Isten Igéjének első helyen kell lennie választott népének életében. Amire szükségük volt, az az, hogy megtartsák a parancsolatokat életük és boldogulásuk érdekében, 1. v. A fejezet végén az ítélet oka félre nem érthető módon hangzik el: „mert nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára", 20. v.
MÓZES HANGSÚLYOZZA kiáltványában azt a tényt, hogy Isten hiánytalanul gondoskodott tévelygő népéről. Nem azért áldotta meg őket, mert igazak voltak - történelmüket elsötétíti a bűn. Mégis megáldotta őket önfejűségük ellenére. Sokszor elmondta nekik, hogy emlékezzenek meg az útról, amelyen az Úr, az ő Istenük vezette őket. Isten volt népének hatalmas Védelmezője.
A TÖKÉLETESEN BÖLCS ISTEN hatotta át az első tíz fejezetet, aki népének megszervezője és gondviselője volt a pusztában, de a 11. fejezettől kezdve megjelenik az ember és nyomorúságos útjai. Ez a fejezet a nép négy zúgolódása közül az elsővel kezdődik, amelyek a Sínaitól Moábig tartó úton estek meg.
Emlékezzünk azokra a szavakra, hogy „Kerülő úton vezette... a népet", 2Móz 13,18, és indokolt arra következtetni, hogy a felhőoszlop vezette őket ebben a pusztaságban is. Halljuk, hogy az egész népség hitetlenül zúgolódik. Hol vannak most a 15. fejezetben énekelt ének diadalmas sorai? Az élelem hiánya oda vezetett, hogy kétségbe vonták, hogy Isten képes és hajlandó gondjukat viselni. Isten meghallotta zúgolódásukat és ezt mondta: „Ímé, én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből" - nem tüzet és kénkövet, hanem kenyeret, 1Móz 19,24; 2Móz 16,4.
Jézus egyszerű megállapítása is rejtély marad előttünk, ha nem vagyunk egyszerűek. Hogyan lehetnénk mi is olyan egyszerűek, mint Jézus? Ha Szent Szellemét befogadjuk, megismerjük, reá bízzuk magunkat, engedelmeskedünk Isten szavának, amit Ő hozott: így válik életünk bámulatosan egyszerűvé. "Gondoljátok meg - mondja Jézus -, hogy a ti mennyei Atyátok így ruházza a mező füvét: mennyivel inkább felruház akkor titeket, ha helyes viszonyban maradtok vele.