szükséglet

A HANGOT, amely egykor kiáltott a pusztában, erőszakkal elhallgattatták. Amikor Heródes hallott Jézusról, rossz lelkiismerete arra a gondolatra vezette, hogy János visszajött a halálból, és feltámadásában csodákat tesz, amit életében sohasem tett (Jn 10,41). Jézus, meghallva János vértanúhalálát, a magányt kereste. Nem hagyták azonban békén. A sokaság követte, és tapintatlanul megszakították elmélkedését. Gyönyörű megfigyelni, ahogyan az Üdvözítő fogadta őket. Nyoma sem volt benne a haragnak; nem volt jele bosszankodásnak.

AZ ÚR megbízást adott az apostolainak: „Menjetek", mondta (6. v.). Mielőtt azonban valóban „kiküldte" őket (5. v.), először „hatalmat adott nékik" (1. v.). Az Úr mindig ellát megfelelő erővel a feladathoz, amelyet ad. Attól a naptól, hogy Dávid felkent király lett, az Úr Szelleme birtokba vette (1Sám 16,13). Ha Elizeusnak prófétának kell lennie Illés „helyén" (1Kir 19,16), akkor meg fogja kapni Illés palástját és az Ő szellemének kettős mértékét (2Kir 2,9-15). Amikor az Úr elhív, mindig felszerel, és kielégít minden szükséget.