Paradoxonok
Hozz ki engem a börtönbõl, hogy magasztalhassam nevedet! (Zsolt 142,8a)
Ti szabadságra vagytok elhíva; szeretetben szolgáljatok egymásnak. (Gal 5,13)
Uram, segíts, hogy szerethesselek teljes szívembõl és minden erõmmel!
Hozz ki engem a börtönbõl, hogy magasztalhassam nevedet! (Zsolt 142,8a)
Ti szabadságra vagytok elhíva; szeretetben szolgáljatok egymásnak. (Gal 5,13)
Uram, segíts, hogy szerethesselek teljes szívembõl és minden erõmmel!
Az Úr az én kõszálam, váram és megmentõm. (2Sám 22,2)
Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok gyõzõdve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megõrizze. (2Tim 1,12)
Akkor megtudják, hogy én, az Úr, az õ Istenük, velük vagyok, és hogy õk, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr. (Ez 34,30)
Isten nem vetette el az õ népét, amelyet eleve kiválasztott. (Róm 11,2a)
Vigasztaló Istenem, kérlek, légy közel hozzám ma is!
Nem fogyott el az Úr irgalma: minden reggel megújul. (JSir 3,22-23)
Irgalma megmarad nemzedékrõl nemzedékre az õt félõkön. (Lk 1,50)
Istenem, te vagy az egyedül üdvözítõ. Hallgass meg engem a mélybõl!
Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek. Filippi levél 4,4.