A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.
Képzeljük el, milyen lehetett Tróászban megpillantani azt a hajót, amelyen az ApCsel 20,4-ben felsorolt hét testvér utazott! Ők az apostolok munkájának gyümölcsei voltak, és ezek közül kettő Tükhikosz és Trofimosz. Mindketten ázsiaiak voltak, és az előbbiről kissé többet is olvasunk. Tapasztalatokat szereztek, ahogyan megfigyelték Pált és Szilászt a munkájukban - ültetés, építés, üldöztetések között, mégis egész idő alatt kimutatva az Úr iránti szeretetüket és odaadásukat - azt kívánjuk, hogy többet tudjunk meg róluk.
Jakab testvére volt Jánosnak, valamint egyik fia Zebedeusnak és Saloménak. Foglalkozása szerint halász volt, és miközben hálóit javítgatta a tengerparton, találkozott az Úr Jézussal. Ahogyan Jézus elhaladt mellette, hívta, hogy "kövess engem", és Jakab azonnal otthagyott mindent, és így tett hitről és odaszánásról tanúbizonyságot, otthagyva egy jövedelmező üzletet, hogy belevágjon a tanítványságba.
Nehezen hihető, hogy egy Bemerítő Jánoshoz hasonló férfi valaha is elcsüggedhet, de igaz. János börtönben van. Annak árát fizeti, hogy Heródes királyt megintette paráznaságáért. Egy szomorú napon börtöncellájából elküldte két barátját Jézushoz a következő kérdéssel: "Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?" Lk 7,19. "Te vagy-e az?" Ez ugyanaz a János, aki mindössze néhány hónappal korábban hatalommal hirdette a tömegeknek: "Ő az", Jn 1,30.
Mire Dániel próféta könyvének 3. fejezetéhez érkezünk, Sidrák, Misák és Abednégo már több mint húsz éve van Babilonban. Ez alatt az idő alatt Isten iránti hűségük bebizonyosodott, Dán 1,6-21, és a király iránti tiszteletük is nyilvánvalóvá vált, Dán 2,49. Joggal tételezhetjük fel, hogy eleget tettek annak a kötelességnek, amelyet rájuk bíztak Nabukodonozor király megelégedésére.
Belsazár korai halálát követően Dárius került a trónra. Azonnal hozzálátott új kormányzásának és adminisztrációjának kiépítéséhez az országban. Mint minden "rendszerváltozás" esetén, voltak előléptetések és alacsonyabb osztályba helyezések, körös-körül sok irigységgel. Dániel életpályája kifogástalan volt, és jelleme kritikán felüli, ezért amikor az új kinevezések megtörténtek, Dániel lett az első főkormányzó. Nyilvánvalóan voltak mások is, akik Dániel posztjára pályáztak, és az új hatalmi pozíciók kihirdetése után arra törekedtek, hogy Dánielt megbuktassák.
A napok nehezek voltak Jeremiás számára, de Isten adott szolgájának egy hű barátot, valakit, akiben megbízhatott. Mivel Isten megparancsolta, hogy írjon le minden beszédet, amelyet korábban mondott, hogy Júda, ha lehetséges, még megfogadja az ítélet figyelmeztetéseit és megtérjen, ezt továbbadta barátjának, Báruknak, hogy írja le az Úr minden szavát egy könyvbe. Aztán pedig menjen el a templomba, és olvassa fel az Úr szavait a nép füle hallatára. Jeremiás nem mehetett oda, mert ki volt tiltva a templomból.
Ezsdrás a hit embere volt. Ezt azzal mutatta meg, hogy tökéletesen bízott Istenében. Sokféle ellenállással került szembe abban a küldetésében, hogy helyreállítsa Isten népét az országban. Ez nem volt könnyű, különösen akkor, amikor megkezdte, hogy felbecsülje a rombolást, amit a fogság végzett a nemzeten. Amikor Isten házát befejezték és helyreállították, Ezsdrás szeretett volna lévitákat találni, hogy Isten házában szolgáljanak, de ezek hiányoztak. Ezért böjtre és imára szólított fel, hogy végrehajtsák a helyreállítást.
A KORINTUSBAN uralkodó erkölcsi viszonyok láttán nem meglepő, hogy ez a téma helyet kapott ebben a levélben. Kellett ezzel már foglalkozni a gyülekezetben (1. v.). Válaszában Pál az isteni parancsolatokat saját apostoli ítélőképességével együtt közli (vö.: 6., 25., 40. v.). Arra törekedve, hogy ennek a hosszú fejezetnek a tartalmát összefoglaljuk, figyeljünk meg négyféle hűséget, amelyet bemutat.
Salamon gyönyörű épülete "az Úr számára" épült fel, 1Kir 6,2, és pontos neve, hogy "az Úr háza", isteni lakóhelyre utal. Isten jelenléte nélkül a templom nagyon látványos, üres héj maradt volna. De miután a papok gondosan elhelyezték az "Úr szövetségének ládáját" a "szentek szentjében", a templom valójában "az Úr háza" lett, 8,6-11. Az Újszövetség azt tanítja, hogy a helyi gyülekezet "az Isten háza". Amikor az Úr Jézus itt volt, "meghallották, hogy a házban volt", Mk 2,1 (angol). Egy másik alkalommal, amikor "a házba bement... nem titkolhatta el magát", Mk 7,24.