09.12 Térj vissza!
Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között." Lukács 2,44
közösségben lenni valakivel
Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között." Lukács 2,44
„Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? ...aki esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is." Zsoltár 15,1.4
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Máté 18,20
A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell. A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg.
"Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan Te, Atyám, énbennem és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél el engem." János 17,21
Nincsenek olyan tapasztalataink, amelyek megegyeznek Urunk megdicsőülése utáni életével. Ettől kezdve Urunk életének mindenestül helyettes jellege lett. A megdicsőülés napjáig egy normális és tökéletes ember életét élte; megdicsőülésétől kezdve - a Gecsemáné, a kereszt, a feltámadás - útja egészen idegen nekünk, embereknek. Az Ő keresztje az a kapu, amelyen át minden ember beléphet Isten életébe; a feltámadásánál fogva pedig joga van örök életet adni bárkinek. Mennybemenetele által belép a mennybe és nyitva tartja a kaput az embernek.
A magam külön útján járok-e Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt. Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó".
Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne. Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a Vele való találkozást, Ő azonban soha nem tesz ilyet. Azt ígérte, „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük"(Mt 18,20). Nem azt mondta, hogy „majd ott leszek", hanem hogy: „ott vagyok".