Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
02.13 József (6)
1Mózes 43,15-45.28; 49,22
Józsefnek testvéreivel való bánásmódja azzal érte el a csúcspontját, hogy poharát megtalálták Benjámin zsákjában, 44,12. Júda, aki leginkább benne volt József eladásában, 37,26, most elfoglalja a vezető helyet bűnbánatukban is, 44,14.16. Szavai a bűnösökét tükrözik: "... Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat." Bűnbánatuk őszinteségének utolsó próbája az, hogy vajon sorsára hagyják-e Benjámint, 44,17, ahogyan Józseffel tették sok idővel ezelőtt.
10.01 Emelkedett légkörben
Mindannyian átéltünk már olyan időket a hegyen, amikor Isten szemszögéből láttuk a dolgokat. Szívesen ott fent maradtunk volna, de Isten soha nem engedi meg, hogy ott megálljunk. Szellemi életünket az próbálja meg, hogy van-e erőnk a leszállásra. Ha csak a felemelkedésre van erőnk, akkor valami baj van. Nagyszerű Istennel együtt lenni a hegyen, és csak azért megyünk fel oda, hogy utána lejöjjünk az ördögtől megszállottak közé és őket is felemeljük.
09.29 Ha elhívatásunk tudatossá válik
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti. Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri.