Aháb, Izrael királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek..., veled leszünk a háborúban! (2Krón 18,3)
„Ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Gal 3,26).
Életünknek Krisztus keresztje a középpontja, központja időknek, középpontja Isten minden munkájának. Dicsőítsük Őt azért, hogy számunkra ezt a tényt világossá tette, amely egyúttal életünk alapja. Gondoljunk azonban arra, hogy amit az egyén lelkében elvégez a kereszt, az még csak eszköz a cél érdekében, de nem maga a cél. Az isteni cél az új ember Krisztusban.
„Ne féljetek és ne rettegjetek...mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten" (2Krón 20,15).
Ha a győzelem elnyeréséért harcoltok, akkor már az induláskor elveszítettétek a csatát. A keresztyén ember kudarca abban a pillanatban kezdődik, amikor arra gondol, hogy győznie kell. Tegyük fel, a Sátán támadást intéz ellened otthonodban vagy a munkahelyeden. Nehézségek és félreértések támadnak, olyan helyzetbe kerülsz, amellyel nem tudsz megbirkózni, de szabadulni sem vagy képes belőle.
Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom. Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek. Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen. De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt.
„De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." 1Koríntus 15,57
Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.
Át kell harcolnunk magunkat érzéseinken és hangulatainkon, hogy saját vallásos megtapasztalásaink kicsinyes magánügyeiből kijussunk az Úr Jézusnak való feltétlen odaadásba. Gondold meg, kinek mondja az Újszövetség Jézus Krisztust, és azután gondolj nyomorúságos hitünk megvetendően közepes voltára! - "Csak még ezt vagy azt nem tapasztaltam meg." Gondold meg, mit követel a Jézus Krisztusba vetett hit: hogy minket hiba nélkül állítson Isten trónja elé, kibeszélhetetlenül tisztán, tökéletesen megigazítva és mélységesen megszentelve.
Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is. Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától!
Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai.
Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, de legalább ne értsük félre. Isten és ember halálos harca ez egy személyben szemtől szemben a bűnnel. Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput.