FEJEZETÜNK néhányszor a hatalom kérdését érinti, és az Úr Jézust úgy látjuk, mint Aki tekintélyt követel tanításának minden területén. Megkérdőjelezték hatalmát (1-8.v.) néhányan, akik úgy tűnik, a Szanhedrintől jövő küldöttséget alkották. Lehet, hogy a Bemerítő Jánossal kapcsolatos kérdés feltevésével nemcsak őszinteségüket vonta kétségbe, hanem vallási vezetői hatáskörüket is.
JÉZUS „ÖSSZEHÍVTA... tizenkét tanítványát", és erőt és hatalmat adott nekik minden démon és betegség felett. Az Ő hatalma volt az evangelizálás eszköze. „Semmit az útra" ne vigyenek; az Ő hatalma elegendő lesz minden helyzetben, amivel találkoznak. A tanítványok, „hirdetve az evangéliomot, és gyógyítva mindenütt", nagy nyugtalanságot okoztak Heródesnek. A zsarnok így szólt; „Kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok?" (9. v.).
"Add nekem/nekünk": Káleb egy hegységet kívánt, Aksza vízforrásokat; a lányok örökséget. Celofád lányai hittel és határozottan ismertették kívánságukat Mózessel és lzráel vezetőivel, 4Móz 27,1-11, még amikor lzráel a pusztában volt, amikor Kánaánba nem léptek be, és meg kellett még hódítani. Istenben és ígéreteiben való teljes bizalmuk nyilvánvaló; ahogyan Henry/Scott megjegyzi: ők az "öt bölcs szűz" (Mt 25,1-13). Céljuk egyértelműsége is dicséretre méltó - "adj nekünk".
Maga az Úr úgy tekintette Mózest, mint a közbenjáró imádság legnagyobb embereinek egyikét, akik valaha éltek, Jer 15,1. Ma három olyan alkalmat veszünk szemügyre, amikor Mózes Istenhez fordult másokért.
SZOMORÚ KÉP a farizeusok természetéről, hogy amikor látták az Urat és a száradt kezű embert a zsinagógában, keresték az alkalmat, hogy bevádolják a szombatnapon végzett gyógyítás miatt (2. v.). Ez olyan magatartás volt, amely az Urat haraggal és keserűséggel töltötte el (5. v.). Ez igazságos harag volt, amely nem bűn (lásd: Ef 4,26) - harag a gondolkodásuk állapota miatt, amelyet keserűség kísért szívük keménysége miatt.
KÜLÖNBÖZŐ ESEMÉNYEK történtek, amelyek azt illusztrálják, hogy „a király szava hatalmas" (Préd 8,4).
ARRA, AKIT a 7. fejezetben Immánuelnek nevezett, itt úgy utal, mint „vesszőszál Isai törzsökéből". Ő Dávidnak nagyobb fia; Dávid Ura, valamint Dávid Fia, Zsolt 110,1; Mt 22,42-45. Jézus maga mondta; „Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága", Jel 22,16. Az Ő alkalmas volta arra, hogy a világmindenség feletti uralmat gyakorolja, onnan van, hogy birtokában van Jahve Szelleme hétszeres teljességének, 1-2. v.; vö. Jn 3,34.
A 11. fejezet Krisztus uralkodásának néhány hatását jegyzi fel.
MÓZES 5. KÖNYVÉNEK egyik kulcsszava, hogy emlékezzél. Ez az angol szövegben 14-szer fordul elő, és mai olvasmányunknak fő témája. Mózes ragaszkodik hozzá, hogy Isten Igéjének első helyen kell lennie választott népének életében. Amire szükségük volt, az az, hogy megtartsák a parancsolatokat életük és boldogulásuk érdekében, 1. v. A fejezet végén az ítélet oka félre nem érthető módon hangzik el: „mert nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára", 20. v.
MOST egy nagyon fontos ponthoz érkeztünk Izráel történelmében (lásd az idő feljegyzését, 1. v.), ahol Isten kijelenti magát nekik, először is kegyelmében, azután pedig a törvény parancsolataiban. Mielőtt a törvény megjelent, a tökéletes kegyelem működött. Izráel zúgolódása eddig is hallható volt, de a kegyelem válaszolt rá. Most kinyilvánítják arra való hajlandóságukat és képességüket, hogy megcselekszenek mindent, amit Isten kíván tőlük, 8. v. Az 5-6.