MILYEN LÉPÉSEK vezetnek el bennünket az oltártól a frigyládáig?
(1) Az Úr megjelent, 5. v., kegyelemben, kijelentő álmot alkalmazva, mint a közlés hordozóját. „Kérj...", mondta.
Dávid UTOLSÓ ÉVEINEK viszontagságai során Isten végig uralta a helyzetet és biztosította, hogy az Ő embere a maga idejében Dávid trónjára kerüljön. Az a trón csakis azé lehetett, akinek Ő megígérte. Igen, megesküdött neki apján keresztül, 13.17.30. v., az Úr szava szerint, 1Krón 22,9. Ez még inkább figyelemre méltó mindannak az ármánykodásnak a fényében, amely különben megvalósulhatott volna. A trónbitorlók három fajtáját távolította el a halál.
LÁTTUK, HOGY a Sámuel és a Királyok könyvei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. Ha Sámuelnél az igény az uralkodásra, valamint az uralkodó volt a figyelem fókuszában, akkor a Királyok könyvei inkább az uralkodás támaszát és az uralkodás különböző módszereit hangsúlyozzák. Az érdeklődésnek ez az eltolódása, a személyesebbről a hivatalosabbra, mindenütt nyilvánvaló. Figyeljük meg például, hogy a királyok gyakran vannak hivatalosan és szertartásosan megnevezve: Dávid király, 1,1, Salamon király, 1,39.
DÁVID NEVE, amely azt jelenti, hogy „szeretett", hűen leírja mi volt ő Isten számára: „szíve szerint való ember", 1Sám 13,14; ApCsel 13,22. „Adta azt felebarátodnak (Dávidnak), aki jobb nálad", 1Sám 15,28. Ebben az olvasmányban először felkeni Sámuel, mint Saul utódját, 1-13. v., azután pedig bekerül az udvarba, mint Saul lecsendesítője, 14-23. v.
VÍZVÁLASZTÓHOZ ÉRKEZTÜNK Istennek Izráellel kapcsolatos útjaiban. A nemzet eddig teokráciában élt. Most készülnek belépni a monarchia korszakába. Figyeljük meg a változás előtti közvetlen körülményeket, 1-3. v., amelyek a népet egy király utáni vágyhoz vezették, 4-9. v. A próféta erre ismertette velük a királynak a néppel szembeni kielégíthetetlen követeléseit, 10-18. v., de ennek ellenére a nemzet úgy határozott, hogy legyen királya, 19-22. v.
FONTOS VOLT, hogy a népet kormányozzák, és méltóképpen képviseljék Isten előtt. A királyi, papi és prófétai hivatást érintő előírások ezért születtek. Mózes felvázolt valamit abból a felelősségből, amely ezekkel a hivatalokkal járt. Izráelben mindegyiket külön gyakorolták.
„Az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél" (1Kir 1,37).
„Királyának pedig hatalmat ad" (1Sám 2,10).
A Bírák könyve a hit megújulásának krónikája. Isten népének történetében ismételt visszaesések következtek be, de Isten hol itt, hol ott embereket választott ki, hogy ők vezessék vissza a népet a hit útjára. Ma is várhatunk vajon megújulásra? Gondolataink természetesen erre irányulnak, de ez lenne Isten igazi célja vagy valami más?
Jelenések 19,15-21
Jelenések 15,1-4