06.10 Ülj le, add át terhedet
„Isten...vele együtt helyezett a mennyekbe a Krisztus Jézus által" (Ef 2,6).
„Isten...vele együtt helyezett a mennyekbe a Krisztus Jézus által" (Ef 2,6).
„Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,10).
„Jaj, jaj, édes Uram, mit cselekedjünk?" (2Kir 6,15).
Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre. Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1). Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Őróla. A hajótörést nem annyira külső nehézségek okozzák, inkább a képzelődésünk. A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna. A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.
Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki. De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensőségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövőbe helyezte. Jézus azonban tovább vezette őt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erősödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
Lehet-e szent ebből a bűnösből? Rendbe hozható még ez az elsodort élet? Erre csak egy válasz van: "Uram, Te tudod, én nem." Ne állj elő a vallásos józan ésszel és ne mondd: "Ó igen, egy kicsit több bibliaolvasással, odaadással és imádsággal majd meglátom, hogy lehetne véghezvinni." Sokkal könnyebb valamit tenni, mint Istenben hinni; mi összetévesztjük a félelem hangját az ihletettséggel. Ezért vannak olyan kevesen, akik együtt munkálkodnak Istennel és olyan sokan, akik érte buzgólkodnak. Sokkal szívesebben munkálkodunk érte, mint amennyire hiszünk benne.
Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? Ez az akarat válsága. Külsőleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsőleg jutunk, hanem belsőleg. Külső dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve.
Elindultál-e már valaha így? Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet. A keresztyén munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?" - Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni, csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből - a belé vetett teljes bizalom alapján. Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.