bizalom

Az én szavamnak Isten szavára kell épülnie. Isten ezt mondja: "Nem hagylak el", így én bátran mondhatom: "Az Úr az én segítségem, nem félek..." - nem engedem, hogy elárasszanak a rossz előérzetek. Ez nem jelenti azt, hogy meg sem kísért a félelem, de akkor is emlékszem majd Isten biztatására. Megtelek bátorsággal, mint az a gyermek, aki "összeszedi magát", hogy atyja kívánságának eleget tegyen. Olyan sokan meginognak hitükben; amikor jönnek a félelmek, elfelejtik Isten biztatását, elfelejtenek mélyen lélegzeni szellemileg.

Miről ismered meg, hogy valaki barátod-e? Arról, hogy közli veled titkait? Elmondja neked titkos örömeit. Sokan rád bízzák titkos bánatukat, de a bensőséges kapcsolat döntő jele a titkos örömök megosztása. Beszélhetett-e már Isten nekünk titkos örömeiről, vagy mi mondogatjuk neki szakadatlanul a saját titkainkat, hogy Ő szóhoz sem juthat? Keresztyén életünk kezdetén tele vagyunk kérdésekkel Isten felé, de azután rájövünk, hogy Isten olyan kapcsolatba akar hozni önmagával, hogy ránk bízhassa terveit.

Urunk nem bízott senkiben sem, mégsem volt gyanakvó vagy elkeseredett. Sohasem esett kétségbe senki felől, mert bizalmát Istenbe vetette, teljes bizonyossággal hitt abban, amit Isten kegyelme elvégezhet minden emberben. Ha elsősorban emberekben bízom, végül is kétségbeesve csalódom mindenkiben, megkeseredem, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet - teljesen igazságos! Soha ne bízz senkiben, egyedül Isten kegyelmében, az Ő benned vagy másokban munkálkodó kegyelmében.

Mikor van "az a nap"? Amikor a mennybe ment Úr eggyé tesz téged az Atyával. Azon a napon ugyanolyan eggyé leszel az Atyával, mint Jézus, és azon a napon - mondja Ő - "nem kérdeztek majd engem semmiről". Amíg Jézus feltámadott élete nem valóság még benned, folyton kérdezősködsz erről is, arról is. De egy idő múlva úgy találod, hogy minden kérdésed elhallgatott, nincs több kérdeznivalód. Eljutottál már oda, hogy teljesen rábízod magad Jézus feltámadt életére, amely tökéletes kapcsolatba hoz téged Isten szándékaival? Ezt az életet éled-e most?

Nézd, hogy nőnek a mező liliomai: egyszerűen csak vannak. Nézd a tengert, a levegőt, a napot, a csillagokat és a holdat - mind csak vannak, és micsoda szolgálatot végeznek. Valahányszor tudatosan igyekszünk hasznossá lenni, mindannyiszor megrontjuk azt a befolyást, amit Isten akar rajtunk keresztül kiárasztani. Jézus megmondja, hogy csak egy úton lehet szellemileg fejlődni: ha Isten az életünk középpontja.

A béketűrés több, mint a türelem. A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében. Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát: megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja: "Tovább már nem bírom ki..." Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat. Bízd csak rá magad nyugodtan Isten kezére! Miben van éppen most türelemre szükséged? A béketűrésben is tartsd meg hitben kapcsolatodat Jézus Krisztussal. "Ámbár megöl engem, mégis bízom benne" (Jób 13,15. angol fordítás).

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz. A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, hanem mert látta Istent. "Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27). Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát. Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja.