bizonyság

NABUKODONOZOR BIZONYSÁGTÉTELE, 1-9. v. A tanítást akarva, vagy akaratlanul kapja az ember. Mindkét esetben ugyanaz lesz az eredmény, de nagyon nyilvánvalóan különbözik egyik a másiktól. Dániel hajlandó volt tanulni, mint ifjú, 1. fej., és ezért Isten szolgája volt egy életen keresztül. Nabukodonozor nem tanult a 2-3. fej. tapasztalataiból, így Isten nevelése fokozódott vele kapcsolatban. Nyolc évről van szó a 4. fejezetben, amelynek végén a megalázott Nabukodonozor felfogta, hogy mi történt vele. (A 19,25-33. v.

AZ ÉZSAIÁS 53-55 az evangélium áldásainak gyönyörű összefoglalását adja. Az 53. fejezet az Üdvözítő engesztelő helyettes halálának alapja és támasza. Az 54. fejezet az áldásokat Izráellel kapcsolatban mutatja, az 55. fejezet pedig az örömteli meghívást kiterjeszti a pogányokra. Fejezetünk egy mindenkihez szóló hívással kezdődik, aki szomjúhozik, 1. v. Ez eszünkbe juttatja az Úrnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését a kútnál.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

A ZSOLTÁR HÁROM utat ír le, amelyben Isten kijelenti önmagát.

(1) A teremtésben, 1-6. v.; (2) a Szentírásban, 7-11. v.; (3) a kereső léleknek, 12-14. v. Ez az egymást követő kijelentés sorrendje a Róm 1-3-ban is. Először a pogány világnak, írott kijelentés nélkül, azután a tanult és kulturált világnak, majd a zsidók által képviselt vallásos világnak.

AMIKOR JÓZSEF a fáraó előtt állt, látnia kellett, hogy milyen kedvező helyzetben van ahhoz, hogy elintézze Potifár börtönéből való szabadulását. Az a sietség, ahogyan kihozták a börtönből, sejttette, hogy a fáraó nagy fontosságot tulajdonított szolgálatának, és a fáraó szavai elárulták, hogy József volt egyetlen reménye, 15. v. József ugyanúgy kívánta a szabadságot, ahogyan a fáraó kívánta álmainak magyarázatát, 40,14.