Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

elkötelezettség

Magától terem a föld... érett magot a kalászban. (Mk 4,26-29)

„Hiszen jó dolgot cselekedett velem" (Mt 26,10).

Amikor visszatér az Úr, és mi színről-színre láthatjuk, bizonyosan minden kincsünket az Ő lábai elé szórjuk majd. De mit teszünk ma?

Tovább (02.14 Mit teszek én az Úrért ma)

„Azért Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt" (Csel 26,19).

Tovább (01.18 Elkötelezve)

Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót.

Tovább (04.18 Készenlét)

Tovább (02.20 Ölbe tett kézzel)

„Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat!" 1Mózes 24,33

Mindig olyan kényszer nélkül kedves vagyok-e Istenhez, amilyen szoktam lenni, vagy azt várom, hogy Ő legyen kedves hozzám? Betöltenek-e azok a kicsi dolgok, amelyek megörvendeztetik Isten szívét, vagy azon jajgatok, hogy rosszul megy a dolgom? Nem lehet öröm abban a lélekben, aki elfelejtette: mi tetszik Istennek. Nagy dolog elgondolni, hogy Jézus Krisztusnak szüksége van rám - "Adj innom!" (Jn 4,7). Mennyi kedvességet mutattam iránta az elmúlt héten? Neve jó hírét hirdette-e az életem?

Tovább (01.21 Gondolj arra, amire Isten emlékezik)

OLVASNIVALÓ

2Krónika 30,1-31,1

ISTEN NÉPE KÖZÖTT a megújulás gyakran egyetlen áldott lélek szorgalmából fakad. Azokat a királyokat, akik Ezékiáshoz hasonlóan ilyen megújhodást értek el Izráelben, három dolog jellemezte: tisztelet Isten Igéje iránt, Isten népével való törődés, és elkötelezettség Isten háza iránt.