Igehely (történet): Nikodémus találkozása Jézussal Jn 3,1-21
Aranymondás: Ján 3,16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Óracél: Megértsék, hogy Isten úgy szereti őket, hogy a Fiát adta értük, hogy Isten gyermekeként élhessenek
Központi üzenet: Miért jött el Jézus Krisztus? Újjászületés a Szentlélek által
Bibliai történet: Jn 3,1-21; Nikodémus találkozása Jézussal
Az Úr Jézus, miután húsvét előtt megérkezett Jeruzsálembe, megtisztította a templomot az állat-és galambkereskedőktől, valamint a pénzváltóktól. A méltatlankodó zsidóknak ezt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” Ezzel magára célzott.
Történet:
A templom megtisztítása után az Úr Jézus Jeruzsálemben maradt, hogy megünnepelje a húsvétot. Azon a héten csodákat cselekedett. Nincs említés arról, hogy miket. Tettei olyan nagy hatással voltak, hogy sokan hittek az Ő nevében. Ez azt jelenti, hogy az emberek elismerték „Istentől jött tanító”-nak. De az emberek csak a csodákra figyeltek, melyeket tett. A szenzáció volt a fontos számukra az örök üdvük helyett. Olyan embernek tekintették, aki Istentől kapott hatalmat arra, hogy ezeket a csodákat megtegye, prófétának (mint amilyen Mózes, Illés, Elizeus volt). Ezért nem bízta magát rájuk, mert tudta, mi lakik az emberben. Nem akarta, hogy úgy tiszteljék, mint valami különleges embert.
Azt is jól tudta, milyen az emberi lélek: bűnös, hajlandó a rosszra, idegenkedik Istentől, de gyönge, félénk és fegyelmezetlen is. Jézus feladata az volt, hogy az embereket benne, mint Messiásban, az elveszettek Üdvözítőjében való hitre vezesse.
Nikodémus*, egy farizeus*, a zsidók vezető embere, tehát a sanhedrinnek, a zsidó nagytanácsnak a tagja. Nikodémus éjjel ment Jézushoz. Nappal nem merte Őt felkeresni vezető pozíciója miatt. Tekintélyes ember volt. Kollégái, a templom megtisztítása után, Jézus ellenségeivé lettek. Ezért kellett Nikodémusnak óvatosnak lenni, és a sötétség oltalmát keresni. (De azért is kereste fel éjszaka, mert a zsidó írástudók szívesen tanítottak és beszélgettek a késő éjszakába nyúló órákban.)
Nikodémus így szólt Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, melyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Ez szép bizonyságtételnek tűnik. Nikodémus, maga is tanító, elismerte Jézust rabbinak, mesternek. Valóban, ember magától, saját erejével, nem tud ilyen csodákat cselekedni, hanem ha Isten segíti őt. De Jézus nemcsak valóságos ember, hanem valóságos Isten is volt!
Jézus nem válaszolt azonnal arra, amit Nikodémus mondott.
- Az embernek újonnan kell születnie*, másképpen nem láthatja meg Isten országát, mondta neki Jézus. Nikodémus nem értette, mit jelent „újonnan születni”. Bemehet-e az ember anyja méhébe, és megszülethetik ismét? Lehetséges az?
- „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” – válaszolta Jézus. Majd megmagyarázta, mire célzott. „Ami testtől született, test az”: az ember emberből születik, tehát maga is ember. Ezért Nikodémus ne csodálkozzék azon, amit Jézus mondott, hogy neki is és mindenkinek újonnan kell születnie. Bűnös ember nem tudja magát megtisztítani a bűneitől. A farizeusok azt gondolják, képesek arra, hogy elnyerjék bűntelen élet által az örök életet az Isten országában. Ez sohasem sikerül, mert az ember bűnös, és az is marad. Teljes megújuláson kell átmennie. Újonnan kell születnie. Ez a születés víztől és Lélektől történik. A víz megtisztít, Isten Lelke pedig úgy tisztít, mint ahogy a tűz. (A gyermekeknek is „újonnan” kell születniük!)
- Senki sem tudja, honnan jön majd a szél*, és hova megy. A zúgását halljuk, de a szél arra fúj, amerre akar. Így van mindenki, aki a Lélektől („felülről”) született.
- Nikodémus nem értette, hogyan történhet meg mindez.
„Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?” – kérdezte tőle Jézus. Hiszen ismerte az ószövetségi próféciákat. Azokban is erről van szó (Ézs 59,21; Jer 31,33–34; Ez 11,19–20; 36,26–27; Jóel 3,1). Nikodémusnak nem érteni kell megtanulnia, hanem hinni. Összes megszerzett bölcsessége nem ér semmit, ha az által akar bejutni az Isten országába. Akkor kiben kellett Nikodémusnak hinni megtanulni? Abban, amit Keresztelő János hirdetett, és az Úr Jézus szavaiban, sőt, magában Jézusban! Jézus ezt meg is magyarázta: „Amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el (a jeruzsálemiek, és köztük Nikodémus) a mi bizonyságtételünket.” Sőt, amikor mindennapi földi dolgaikat magyarázta nekik, akkor sem akartak a zsidók (a farizeusok, írástudók, főpapok, nem pedig az „egyszerű nép”) Jézusnak hinni. Hogyan hinnének akkor a mennyei dolgoknak?
- Most kezd el Jézus magáról mondani valamit. „Mert nem ment fel (vagy nem fog felmenni) a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.” Nemcsak Ő megy vissza a mennybe, hanem Istensége szerint van a menyben.
- Jézus szólt szenvedéséről és haláláról is. Ahogyan Mózes felemelte a kígyót* a pusztában (egy póznára tűzve; lásd 4Móz 21,8), úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie! (A felemeltetés nem csak Jézus kereszthalálára, hanem felmagasztaltatására, megdicsőülésére is utal.)
- Nikodémus ne gondolja, hogy az Emberfia, a Messiás azért jön, hogy Izráelben új világi birodalmat alapítson. Az Emberfia azért jött, hogy szenvedjen. Kikért? „Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” Aztán azok a szavak következtek, amelyek az egész beszélgetés központját képezik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
- Az Úr Jézus aztán az ítéletről beszélt. Isten nem azért küldte el Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy üdvözüljön a világ általa! De… aki nem hisz benne, már ítélet alatt van, mert Isten bűn elleni haragja már rajta van, és rajta is marad.
Éppen az a világ ítélete, hogy jobban szeret a hitetlenség sötétségében élni, mint a világosságban, mely eljött a világba, azaz az Isten Fiában! Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, mert fél, hogy elítéltetik, mivel rosszat cselekedett. Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy; azt akarja, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.
Kiegészítés:
Még kétszer olvasunk Nikodémusról, de csak János evangéliumában: a Jn 7,50–52-ben Nikodémus, mint a zsidó nagytanács tagja, azt tanácsolja társainak, hogy, amint a törvény előírja, a vádlottat előbb hallgassák ki, mielőtt elítélnék. Ezt Jézus érdekében mondta, akit a zsidó vezetők gyűlöltek, és valójában már halálra ítéltek. Akkor azok gúnyosan azt kérdezték Nikodémustól, hogy talán ő is galileai, mint Jézus? Hát nem tudja, hogy Galileából sohasem támadt próféta?
A Jn 19,38–42 arról tudósít, hogy Nikodémus, arimátiai Józseffel együtt gondoskodott az Úr Jézus holttestéről, és egy sírba helyezték. Akkor ő nyíltan meg merte mutatni, hogy szerette Jézust. Bár az Úr Jézus már halott volt, hitből, gondoskodott róla. Nikodémus, a „nép legyőzője”, hittel legyőzte a néptől való félelmét!
Jegyzetek:
Nikodémus – Görög név, mely azt jelenti: „a nép legyőzője”. Valószínűleg modern zsidó volt. Úgy képzeljük el, mint „teológiai professzor”-t!
Farizeusok – Kiemelkedően kegyes, önelégült férfiak elkülönülő, zárt csoportja, egyfajta vallási párt Jézus idejében. Erőteljes nemzeti érzés és a törvényhez, hagyományokhoz való feltétlen ragaszkodás jellemezte őket, mely sokszor szőrszálhasogatássá, a törvény betűjének merev betartásává torzult. Szembefordultak Jézussal és tanításával, s Ő is többször élesen bírálta őket, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Nikodémust, mint a többi embert is, szeresse.
Szadduceus – felsőosztálybeli, beképzelt, önelégült. Biblia a tekintély, nem engedelmeskedtek Istennek. Nem hitték: feltámadást, örökéletet, angyalokat.
Újjászületés – (metanoia) Az eredeti görög kifejezés felülről való születést és újonnan való születést jelent egyszerre. A felülről szó jobban kifejezi, hogy Isten munkájáról van szó, melyet Ő Lelke erejével végez el az emberben, amely ezért valóságos csoda. Nikodémus félreérti Jézus szavait. Nem a „felülről” születésre, hanem a testi, természeti folyamatra gondol.
Hogy élhessünk, előbb meg kell születnünk. Hogy Isten országához tartozzunk, újonnan kell születnünk, azaz víztől és Lélektől, és többé nem emberből. A születés történik az emberrel, az újjászületés sem az ember tette, hanem Isten műve, a Szentlélek által. Az újjászületés tehát nem ugyanaz, mint a megtérés. A megtérés ugyanannak a lelki folyamatnak emberi, az újjászületés isteni oldala.
Szél – Izráelben gyakran támadt éjszaka hűsítő szél. A szél áramló levegő, dinamikus, szélmalmokat, vitorlás hajókat hajt, fölkorbácsolja a tengert, fákat csavarhat ki, házakat dönthet romba stb. Így hozza mozgásba az embereket is a Szentlélek. Ennek görög kifejezése, a pneuma egyszerre jelent szellemet és szelet.
Felemelt kígyó – Mindazok, akik hittel tekintettek az érckígyóra, meggyógyultak a mérges kígyók halálos marásából. Mindazok, akik hittel néznek Krisztusra, meggyógyulnak az „ősi kígyó”, a Sátán „marásá”-ból, és örökké élnek.
Csak a Jézus Krisztusban való hit szabadíthat meg bennünket – Olyan könnyűnek tűnik, amit Pál és Szilász mondott a filippi börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31; 338.lecke). A hitet a Szentlélek munkálja szívünkben. Ezért kell szívünket kitárnunk. Aki inkább a sötétben marad, nem látja a világosságot. Az újjászületés – megtérés – titok, mint a szél, melyről nem tudjuk honnan jön és hová megy.
Beszélgetés / játék:
- Kicsoda Nikodémus? Miért megy Jézushoz? Mit gondol Jézusról? Megérti, hogy mit akar Jézus neki mondani? Kinek a segítségével lehet újjászületni? Kinek van örök élete?
Krisztus halálának és feltámadásának jelentősége
- Helyettes áldozat = Krisztus helyettünk halt meg: Jn 11.50, Róm 5.8, 2Kor 5.21, 1Pt 3.18
- Megváltás a bűntől = Kifizette a váltságdíjat értünk: 1Kor 6.19, Gal 3.13, 1Pt 1.18, 2Pt 2.1 Jel 5.9
- Kiengesztelés = Elfordította Isten haragját rólunk: Róm 3.25, Zsid 2.17, 1Jn 2.2, 1Jn 4.10
- Megbékélés Istennel = Isten barátaivá tett bennünket:Róm 5.10, 2Kor 5.18, Ef 2.16, Kol 1.19
Comments