Igehely (történet): Feszítsd meg! Mt 27,15-26
Aranymondás: ApCsel 2,36 Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.
Óracél: Legyenek tisztában a tömeg befolyásoló erejével, vegyenek bátorságot arra, hogy Jézusba vetett hitüket szavakkal és tettekkel is felvállalják az emberek előtt.
Központi üzenet: Ne engedd, hogy a tömeg befolyásoljon!
Előzmények:
Az Úr Jézust a nagytanács tagjai Pilátushoz vitték. Amint Pilátus meghallotta, hogy Jézus Galileából származik, elküldte Heródeshez, aki hiába faggatta. Visszaküldte hát a helytartóhoz, ami Pilátus szerint azt jelentette, Heródes sem talált bűnt benne.
Mt 27. 15 Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16 Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. 19 Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” 20 A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21 Erre a helytartó újra megkérdezte őket: „Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?” Azok ezt mondták: „Barabbást.” 22 Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan így kiáltották: „Feszíttessék meg!” 23 Azután ezt kérdezte: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: „Feszíttessék meg!” 24 Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” 25 Az egész nép így kiáltott: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” 26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.
Mt 27,15-30; Mk 15,6-19; Lk 23,13-25; Jn 18,39-19,16a
Történet:
Az Úr Jézus újból Pilátus előtt állt. A zsidók hevesen vádolták Jézust. Pilátus legszívesebben szabadon bocsátotta volna, de félt a lázongó sokaságtól. Jeruzsálem tele volt a világ minden részéből érkezett zarándokokkal, nem volt tanácsos nyugtalanságot szítani. Szokás volt nagy ünnepeken, hogy a római helytartó szabadon bocsásson egy foglyot. Döntsön a nép, ki legyen az: Jézus vagy Barabbás*, akit lázadásért és gyilkosságért tartottak fogva.
Amikor Pilátus megkérdezte: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” a főpapok által felbujtott nép így kiáltott: „Ne ezt, hanem Barabbást!”
Közben Pilátus felesége* sürgős üzenetet küldött a férjéhez: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!” A férjét akarta ezzel ballépéstől megóvni.
Pilátus egyre halogatta az ítéletet. Jézust megkorbácsoltatta*, s katonái ráadásul csúfot űztek belőle. Töviskoronát nyomtak a fejébe, bíborszínű palástot* adtak rá, és gúnyolódva hajlongtak előtte*: „Üdvözlégy, zsidók királya!”
Pilátus aztán elővezettette, hátha még együttérzést ébreszthetne bennük. „Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne” — mondta Pilátus. — „Íme, az ember!”* Mit tegyek hát vele, „akit a zsidók királyának mondotok?”
Ám a tömeg ordítozott: „Feszítsd meg!”
„De mi rosszat tett?”
A tömeg azonban még hangosabban kiáltotta: „Feszítsd meg, feszítsd meg!”
Végül Pilátus így szólt: „Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.”
Ezt nem akarták a zsidók. Pilátusnak kell Jézus ítéletét kimondania! Ezért így kiáltottak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.”
Pilátus már egészen zavarba jött. Mit tegyen ezzel a vádlottal? Hiszen itt mindjárt lázadás tör ki! Tovább várakoztatta a népet, és a helytartóságon megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy te?” Mennyei vagy földi eredetű?*
De Jézus nem válaszolt.
Pilátus fenyegetően folytatta: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?”
Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.”
Pilátus egyre nyugtalanabb lett. Hogy kerülje el az ítélet kimondását? S igyekezett őt szabadon bocsátani.
De a tömeg így kiáltozott: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja*: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak!”
Erre Pilátus leült a Gabbatán* a bírói székbe. Vizet hozatva megmosta kezét*, s így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!”
A nép így kiáltott: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” (Ha mégis ártatlan, mi bűnhődjünk.)
Pilátus akkor szabadon bocsátotta Barabbást, Jézust pedig kiszolgáltatta katonáinak, hogy megfeszítsék.
Jegyzetek:
Barabbás — Abbás fia; az Abbás „atyá”-t jelent Említésre méltó az egybeesés az Úr Jézuséval, aki szintén „az Atyának Fia”. A zsidók választása tehát csak az „atyának a fia” vagy az „Atyának a Fia” között volt.
Pilátus felesége — Pilátus feleségének — a hagyományok szerint — Claudia Procula volt a neve. A görög és kopt egyház jogtalanul szentként tiszteli.
Korbácsolás — A rómaiak egyik kegyetlen szokása volt, hogy az ártatlan embert is megkorbácsolták, mielőtt szabadon bocsátották volna. A korbács bőrszíjakból készült, amibe fém- és csontdarabokat fontak.
Bíbor palást — A bíborszínű festéket a tengerben élő bíborcsigából nyerték, ezért meglehetősen drága volt, uralkodóhoz méltó. (Gondoljunk Lídiára, a Thiatírából való bíborárus asszonyra; ApCsel 16,14).
Király gúnyból — Bizonyos pogány népeknek szokása (volt) a népből egyetlen meghatározott napra királyt választani. Királysága csak estig tartott; ezt követően megölték. Gondoljunk a „karnevál hercegére”, akinek „uralkodása” csak a karnevál idejére szólt, vagy a „pünkösdi királyság”-ra.
„Íme az ember” — Latinul „Ecce Homo”; görögül „ide ho anthropos”.
Mennyei eredet — A rómaiak és a görögök úgy vélték, hogy az istenek időnként emberi alakban a földre jöhetnek. Talán ilyesmi futott át Pilátus fején, amikor az hallotta, hogy a zsidók „Isten Fiáról” beszélnek.
A császár barátja — „Amicus caesarus” — megtisztelő cím, amit nem szívesen veszített el a tulajdonosa.
Gabbata — Márványkövezet (görögül: Lithostrotos). A kutatók egy része szerint a római helytartó Heródes palotájában székelt, így az előtte kő- ill. márványlapokkal borított téren volt felállítva a bírói szék. (Mások szerint a praetorium=helytartóság a Hasmoneusok palotájában volt.) Kikövezett teret találtak az Antónia-erődben, a római kaszárnyában is.
Megmosta kezét — A vétlenség kézmosással való igazolásához, s ezzel a vétek elhárításához lásd
5Móz 21. 6 A meggyilkolthoz legközelebb eső város vénei mossák meg kezüket az üsző fölött, amelynek a nyakát szegték a pataknál. 7 Azután szólaljanak meg, és mondják: Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és a szemünkkel sem láttuk.
Megjegyzések:
Igazságtalanul elítélve — Az ApCsel 2,22-23-ban Péter pünkösdkor, a Szentlélek kitöltetése után joggal idézi a zsidóknak: „Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel” — amiknek ők tanúi voltak— „azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok (Pilátus és katonái) keze által felszegeztétek és megöltétek.” Így kellett történnie „Isten elhatározott döntése és terve szerint”. Ez azonban nem menti a hamis ítéletet kikényszerítőket (a zsidó vezetőket) és az ítélet meghozóját (Pilátust).
A római jog ismerte a „rögtönítélő törvényszék”-et, ahol egyetlen tárgyaláson mondták ki az ítéletet, amit utána végre is hajtottak, ha egyértelmű volt a vádlott bűnössége. Jézus esetében más volt a helyzet. Pilátusnak nem lett volna szabad ítéletet kimondani. Pilátus állandóan hangoztatta, hogy nem talált bűnt Jézusban. Annál súlyosabb, hogy mégis halálra ítéli. „Koncepciós pernek”, „politikai gyilkosság”-nak is nevezhetnénk, ami történt.
Nem a zsidók ítéltek — Komoly tévedés azt állítani, hogy minden zsidó elítélendő azért, amit a főpapok és társaik tettek. A keresztyén egyházban ez mégis megtörtént minden következményével együtt: a zsidókat évszázadokon keresztül üldözték keresztyének. Inkább az Ézsaiás 53,6-ból induljunk ki: „…az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért…” Jézus önként vállalta a szenvedést és halált. Elkerülhette volna, és kérhetett volna Atyjától 12 légió angyalt, hogy megszabaduljon, de Ő nem tette, hogy megmentsen minket bűntől és haláltól. Nem illik hozzánk a zsidókra mutató vádoló ujj, hiszen Ő Magára vette minden bűnünket.
Beszélgetés / játék: Mit kérdez Pilátus az emberektől? Kit választanak az emberek? A főpapoknak és a vének hogyan próbálják befolyásolni az embereket? Mit tesz Pilátus ezután? Hogyan próbálja ártatlanságát kifejezni a nép előtt? Hogyan válaszolnak erre az emberek? Mi történik Jézussal?
Alkalmazás: Egy Jézus életét bemutató filmből megnézhetjük a bibliai történetet bemutató részt. Ezután képzeljék el a gyerekek, hogy ott állnak a tömegben Pilátus előtt. Mernek Barabást kiáltani? Beszélgessünk a tömeg befolyásoló hatásáról. Beszélgessünk arról, hogy ők fel merik-e vállalni hitüket szavakkal és cselekedetekkel mások előtt.
Comments