Igehely: Ezsdrás - felépül a Templom Ezsd 6
Aranymondás: Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. Péld 21,1
Óracél: Lássák meg a fiatalok, hogy Isten mindent megtesz céljai megvalósulása érdekében.
Központi üzenet: Isten a királyok szívéhez is tud szólni terve megvalósítása érdekében
Előzmények:
Nebukadneccar, Babilónia királya Kr. e. 598-ben elfoglalta, kifosztotta és felperzselte Jeruzsálemet (587), s a lakosság nagy részét fogságba vitette. Júdában csak a szegényebb réteg maradt, közülük is sokan Egyiptomba menekültek. Akik mégis helyben maradtak, később idegen népekkel keveredtek, kereskedni kezdenek.
Nebukadneccar halála után (Kr. e. 562) meggyengült a Babiloni birodalom, s Kr. e. 539-ben Círus perzsa király elfoglalta az országot. Jeremiás próféciája teljesedett be ezzel (Jer 25,12). Méd Dárius (Dániel, 3 fiú). Utána: Círus perzsa. (Ahasvérus – Xerxes: 486-465, Eszter)
Jer 25. 12 De ha majd eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilónia királyát és népét - így szól az Úr -, meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztává teszem örökre.
1 Nagy Círus (Kürosz), Perzsia királya
Ezsdr 1. 1 Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában, szóban és írásban kihirdettesse a következőket: 2 Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. 3 Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az Úrnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben. 4 Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára. 5 Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben. 6 Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, önkéntes adományaikon kívül. 7 Círus király pedig előhozatta az Úr házának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott.
2. Kr. e. 538-ban 42.360 (Ezsd.2.65) ember tért vissza Babilonból Jeruzsálembe, és Júda egész területére. Ők Benjámin és Júda törzséből származók, valamint papok és léviták voltak. Isten lelke másokat is indított arra, hogy menjenek velük, ők valószínűleg más izráeli törzsek leszármazottai voltak, akik már sokkal korábban fogságba kerültek.
Még két csoportot említ az írás név szerint: a templomszolgákat és Salamon szolgáinak a fiait (43–58. vers). A templomszolgák Gibeón leszármazottai voltak, akik a lévitáknak segítettek. Tehát nem papok, és nem léviták. Végül a júdaiak magukkal hoztak valamennyi szolgálót, rabszolgát (7.337) és énekest (200) is. Voltak lovaik (736), öszvéreik (245), tevéik (435) és szamaraik (6.720). Ebből tudhatjuk, hogy a júdaiak nem voltak gazdagok, és a szomszédaik sem ajándékozták meg őket annyi állattal, mint azt a király elvárta.
Zerubbábel, Jésúa pap, és további kilenc választott férfi volt a csoport vezetője. Zerubbábel Jójákin unokája (2Kir 24,15 és 25,27–30). Őt nevezte ki Círus király Júda kormányzójává. Mikor a júdaiak megérkeztek Jeruzsálembe, látták, hogy minden elpusztult. Ekkor egyes családfők pénzt ajánlottak fel a templom felépítésére. Ez nem volt nagy összeg, mégis, szegény emberek komoly ajándéka.
3. A hetedik hónapban mindenki összegyűlt Jeruzsálembe, hogy ünnepet üljenek. Jésúa, Jócádák fia, a papok és léviták segítségével új égőáldozati oltárt épített a régi helyére. Ezt Mózes törvényei alapján tették meg (lásd 2Móz 27,1–7). Félelemmel és őrködve munkálkodtak ezen, mert az ott lakók ellenségesek voltak (lásd Ezsd 4).
Ezután minden reggel és este áldozatot mutattak be. A Jeruzsálembe érkező tömeg együtt ülte meg a sátoros ünnepet 7 napon át.
Kőműveseket és ácsokat fogadtak. Círus megengedte azt is, hogy a Libánonról hozassanak cédrusfát a szidóniakkal és tírusziakkal.
A következő év második hónapjában kezdtek a templom alapjának lerakásához. Amikor az építők lefektették az alapokat, nagy ünnep kezdődött. Hálaadó és dicsőítő énekeket énekeltek az Úrnak, mert Ő jó, és kegyelme örökké megmarad. A nép örömkiáltása messzire elhallatszott. Az idős papok viszont, akik látták a régi templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját.
4. Júdának és Benjáminnak azonban ellenségei is voltak. Ők a samaritánusok, akik a fogságba hurcolás után Izraelbe vándoroltak (lásd 2Kir 17,24).
Ezsdr 4. 1 Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak, 2 elmentek Zerubbábelhoz, meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket. 3 Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. 4 Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. 5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat.
Tehát a samaritánusok nem kaptak engedélyt a zsidó népbe való beolvadáshoz, s akadályozták őket a munkában. Még tanácsadókat is fogadtak ellenük, akik különböző praktikákat alkalmaztak Círus egész uralkodása alatt. Ahasvérós uralkodásának kezdetén egy levélben vádolták a zsidókat. Utóda, Artahsasztá pedig két ilyen levelet is kapott. A másodikat Ezsdrás szó szerint idézi (11–16). A levélben az áll, hogy a júdaiak a perzsa fejedelmek engedélye nélkül erősítik és építik újjá Jeruzsálem városát. Így Perzsia királya elvesztheti ezt a területet! Alaptalan vád az is, hogy a júdaiak a későbbiekben nem fognak adót fizetni a perzsa királynak. Emlékeztetik a királyt a korábbi idők hűtlenségére. Megkérik, hogy a birodalom krónikáiban nézzen utána, valóban kapott-e engedélyt Jeruzsálem a város újjáépítésére. (Feltűnő, hogy itt a városfal és házak felépítéséről van szó, nem a temploméról.)
Artahsasztá röviden válaszolt a samaritánusoknak. Tényleg megvizsgálták Jeruzsálem múltját, s úgy találták, hogy a város korábban gyakran fellázadt a fejedelmek ellen. Ezért a samaritánusoknak figyelmeztetniük kell a Jeruzsálemben lakókat, hogy a városfalak építését azonnal függesszék fel.
A samaritánusok sietve Jeruzsálembe mentek, és betiltották a templom építését. Még erőszakot is alkalmaztak. Dárius uralkodásának második évéig szünetelt az építkezés.
5. Mikor már jó ideje szünetelt az építkezés, az Úr elküldte Haggeus és Zakariás prófétát. Ők arra biztatták a munkásokat, hogy újra lássanak hozzá az építkezéshez, és ne törődjenek a támadásokkal. Haggeus azt prófétálta, hogy ennek a háznak az eljövendő dicsősége nagyobb lesz, mint a régié. Mekkora bátorítás volt ez az építők számára. E prófécia akkor töltetett be, amikor az Úr Jézus Jeruzsálemben élt és tanított. Ebben a templomban járt és beszélt.
Zerubbábel és Jésúa is azt parancsolta, hogy folytassák a munkát. Ekkor odament hozzájuk Tattenaj, a samaritánus helytartó embereivel együtt, és megkérdezte a júdaiakat, kitől kaptak engedélyt a templom építésének folytatására.
A júdaiak nem féltek, hiszen tudták, hogy az Úr mellettük áll. Elmondták, hogy Círus király parancsa alapján cselekednek így. Azt kérték Tattenajtól, hogy ne hátráltassa őket a munkában addig, míg Dáriustól nem kap erre parancsot. Tattenaj levelet írt Dáriusnak, s kérte, nézzen utána a régi iratokban, Círus valóban adott-e engedélyt a zsidóknak.
6. Dárius király megkerestette és megtalálták a krónikákban az erre vonatkozó feljegyzéseket.
Ezsdr 6. 1 Ekkor Dárius parancsot adott, hogy nézzenek utána ennek a levéltárban, ahol a kincseket szokták elhelyezni Babilóniában. 2 És találtak Ahmetá várában, Média tartományában egy irattekercset, amelyre ez volt írva emlékeztetőül: 3 Círus király uralkodásának első évében parancsot adott Círus király Isten jeruzsálemi házára nézve: Építsék fel azt a templomot, legyen olyan hely, ahol áldozatokat mutatnak be! Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan könyök, szélessége is hatvan könyök! 4 Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor fából. A költséget a király palotájából fedezzék. 5 Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre, a jeruzsálemi templomba, és helyezzék el azokat az Isten házában. 6 Most azért, Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, a Folyamon túli tisztviselők, maradjatok onnan távol! 7 Hagyjátok békén az Isten háza építését! A zsidók helytartója és a zsidók vénei hadd építsék föl Isten házát a régi helyén! 8 Arra is parancsot adok, mit kell tennetek a zsidók véneinek a támogatására Isten házának az építésében: a király jövedelméből, a Folyamon túli adóból pontosan adják meg a költségeket ezeknek a férfiaknak, hogy ne legyen fennakadás. 9 Adják meg nekik napról napra hiánytalanul, amire még szükség van: bikákat, kosokat és bárányokat égőáldozatul a menny Istenének, továbbá, búzát, sót, bort és olajat a jeruzsálemi papok rendelkezése szerint, 10 hogy mutassanak be jóillatú áldozatot a menny Istenének, és imádkozzanak a királynak és fiainak az életéért. 11 Arra is parancsot adok, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegi, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és őt akasszák és szegezzék rá, házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt. 12 Az Isten pedig, aki ott szerzett nevének lakást, pusztítson el minden olyan királyt és népet, aki arra vetemedik, hogy megszegve ezt a rendeletet, lerombolja Istennek ezt a házát Jeruzsálemben! Én, Dárius adtam ezt a parancsot, pontosan végre kell hajtani! 13 Akkor Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik pontosan végrehajtották azt a rendeletet, amelyet Dárius király küldött.
Elhárult tehát az akadály a templom építése elől. Dárius király uralkodásának hatodik évében (515) elkészült a templom.
Elkészült a papok és léviták szolgálati rendjének beosztása. A páskát is megülték az első hónap 14-én. A papok, akik megtisztították magukat, készítették el a júdaiaknak a páskát. A páska után a kovásztalan kenyerek ünnepét is megtartották, 7 napon át. Mindenki boldog volt és hálás. Az Úr újra népe között lakott az új templomban.
Haggeus próféta fellépése:
Mikor Haggeus Krisztus előtt 520-ban, Dárius király uralkodásának második évében elkezdte prófétai szolgálatát, a júdaiak már 18 éve szabadok voltak a fogságból. Ők először lelkesen építeni kezdték a templomot, de nem fejezték be. A samaritánusok ellenséges fellépése miatt megcsappant a lendület. Végül a nép már csak a saját dolgaival foglalkozott. Az Úr azonban újra megkönyörült népén, s elküldte Haggeust és Zakariást, hogy intse és bátorítsa a népet.
Haggeus négyszer fordult az Úr üzenetével Zerubbábelhez, Júda fejedelméhez, és Jósuához, a főpaphoz, valamint az egész néphez.
Hag 1. 1 Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához, és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: 2 Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje. 3 Az Úr igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: 4 Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? 5 Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 6 Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. 7 Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 8 Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az Úr. 9 Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. 10 Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. 11 Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak. 12 Zerubbábel, Sealtiél fia és Jósua főpap, Jócádák fia és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az Úr; és az Úrtól való félelem fogta el a népet. 13 Haggeus, az Úr követe pedig ezt mondta a népnek az Úr megbízásából: Én veletek vagyok! - így szól az Úr.
2,2–9: A hetedik hónap 21. napján Haggeus újra elhozta az Úr üzenetét Zerubbábelnek és a népnek. Megkérdezte tőlük, ki látta az első templom dicsőségét. Most ők azt gondolhatják, hogy a készülőfélben levő templom semmi ahhoz képest.
Hag 2. 9 Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! - így szól a Seregek Ura.
Nemsokára azonban az Úr be fogja tölteni szentségével ezt a templomot. S e mostani templom dicsősége meghaladja majd az elsőét. E helyen békességet ad az Úr! Gondoljunk a Békesség Fejedelmének, az Úr Jézusnak az eljövetelére.
2,10–21: A templom építése folytatódik, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki megtisztította volna magát.
2,22–24: Különleges Haggeus Zerubbábelnek szóló próféciája: az Úr megrázza a mennyet és földet, a királyok trónjait, a népek királyságait pedig megsemmisíti. Az emberek egymás kardja által vesznek el. Az Úr Zerubbábel nagy utódját, az Úr Jézust pedig olyanná teszi, mint egy pecsétgyűrű*. Mert az Úr őt választotta ki Messiásnak! (Vö. Zsolt 132,11.17; Ézs 11,1; 16,5)
Zakariás fellépése:
Zakariás próféciáit két csoportra lehet osztani: az álmok/látomások (1–6. fejezet), és a Júdába visszatért népnek szóló üzenet (7–14. fejezet). Haggeus első fellépése után két hónappal Zakariás is próféta lett. Fiatal volt még, mikor először prófétált. Nem beszélünk az összes látomásról, de azért álljon itt egy felsorolás: a négy lovas (1,7–17), a négy szarv (2,1–4), a mérőzsinóros férfi (2,5–17), Jósua igazságos (3), a lámpatartó és a két olajfa (4), a repülő irattekercs és a nő (5), a négy fogat (6).
1,16–17: Az Úr azt mondja, hogy a templom, és az ország városai újra fel fognak épülni. Ő újra megvigasztalja Siont.
3: Zakariás Jósua főpapot látja szennyes papi ruhában, mint aki bűnös az Úr angyala előtt. A sátán vádolja őt, de az Úr azt mondja neki, hogy nem kapja meg Jósuát. Mert… az Úr angyala szolgáinak azt a feladatot adja, hogy Jósua új, tiszta papi ruhát kapjon. Ez a nép bűne bocsánatának a jele. A főpap most újra megszentelve állhat a nép előtt. A nép a fogság alatt nem tarthatta be a kötelező dolgokat, mint pl. a tiszta ételek fogyasztása, de most, hogy már Júdában van, ezt újra megteheti. Az Úr megígéri, hogy újra népe mellett áll, és megáldja, ha megtartja a törvényeket és istentiszteletet.
Jósua itt Krisztus példája. Ő egy napon elveszi népe bűnét. Amilyen tiszta a pap új ruhája, olyan tisztán és szenten kel majd fel a sírból. Így veszi el mindazok szégyenét és bűnét, akik Őt szolgálják… a sátán pedig legyőzetik!
4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Ezek a szavak Zerubbábelnek szólnak. Isten segítségére utalnak a templom újjáépítésével kapcsolatban, de tovább is mutatnak: egy ember újjászületése egyedül Isten munkája. Egyedül az Ő Lelke által válhat a bűnös életű egy új emberré.
További fontos részletek Zakariás könyvének második részéből:
9,9: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamárháton ül, szamárcsikó hátán.” Ez az ismert ige világos utalás a nagy Király, Jézus Krisztus eljövetelére.
12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek…” Az ige első része a Szentlélek kitöltetéséről szóló prófécia, Jézus feltámadása után (lásd ApCsel 2; 321. lecke). A második rész pedig azt a tényt mondja ki, hogy Jézus oldalát átdöfték a kereszten (lásd Jn 19,34.37).
13,1: „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” Ez az ige Krisztus eljövetelére utal. Az Ő vére mossa el a bűnöket. A forrás Isten kegyelmének képe, Krisztus által.
A fogság után újra Izráelnek nevezik (Júdát).
Isten munkálkodik a királyok szívében is:
Ezsdrás könyve: hazatérés, oltárépítés, templomépítés, templom alapkőletétel, ellenségek és akadályozások. Prófétai bátorításra újrakezdés.Kr.e. 515-ben templomszentelés.
Hátterében Círus oldaláról ott van az az Úr, aki valamire indította ezt a pogány uralkodót. Isten hatalmasan munkálkodik a világtörténelemben népe érdekében. Kr.e. 722-ben az Asszír birodalom fogságba viszi az északi országrészt, Izraelt. Kr. e. 605-587 között Júda népe került fogságba. A fogság ítélete is Isten kegyelmes munkája volt (70év, 605-535)
Jer 29. 10 Ezt mondja az Úr: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre.
A 11. versben: Istennek nagy terve van a népével, jó terve van, és azt végre fogja hajtani. Ezt Jeremiás még a fogságba vitelkor megjövendöli és Ezsdrás könyve leírja, hogy letelt a 70 esztendő, tehát Isten népe hazamehet. Ehhez az Úr egy újabb világbirodalmat alkot, a Méd-Perzsa birodalmat. Ennek a birodalomnak az uralkodói gondolkodása olyan volt, hogy azt mondták, hogy a leigázott népek, alattvalók sokkal hasznosabbak lesznek a birodalom érdekeinek, ha mindenki a maga hazájába hazatér és a saját isteneit imádhatja. Ezért engedték haza Babilonból a környező országok népeit, így Júda népét is.
Círusnak ez a bizonyos rendelete 538-ban hangzott el élőszóban és írásban (Ezsd 1). (Ezsdrás 6-ban megtalálták ezt a tekercset és ez alapján folytathatták a hazatért gyülekezetek a templomépítést.)
Círus: nemcsak mint méd-perzsa uralkodó hozott bölcs döntéseket, és hazaengedi Júda népét is, hanem arról is, hogy Júda Istene akarata szerint cselekszik. Ugyanazzal a szóval említi az Urat - Jahve -, ahogyan Izrael népe és Júda is nevezte az Istenét. Bizonyság: ő ismerte ezt az Urat, olyan személyesen, hogy még a parancsát is megértette, hogy küldje haza Júda népét, hogy felépíthessék a templomot, Isten házát. Áldást mond ennél a küldésnél: legyen velük Istenük azokkal, akik Júda népéhez tartoznak, menjenek haza és építsék fel azt a házat (Ezsd.1.3). Anyagi támogatást is ad ehhez és felhívja a figyelmet az önkéntes adakozásra is.
Az ige azt mondja, Círus azért ilyen, mert a lelkét felindította Izrael Ura. A háttérben tehát ott van Izrael Istene, aki ezt a pogány uralkodót személyesen ismeri.
Hogyan ismerhette meg Izrael Istenét Círus ennyire személyesen? Nem derül ki Ezsdrás könyvéből.
Ézs 44. 28 Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját! Ézs 45.1 Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene. 4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél. 5 Én vagyok az Úr, nincs más, nincs isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az Úr, nincs más! 7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr, cselekszem mindezt. 8 Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr, teremtettem mindezt.
Tudnia kellett Dánielről, sok mindent hallhatott Dániel Istene nagy csodáiról. Ha esetleg mégsem, akkor Isten Lelke közvetlenül mondta el mindazt, amit ez az uralkodó elmondott.
Kétszáz évvel korábban elmondott prófécia ismert lehetett számára, tudatosan akart engedelmeskedni az isteni kijelentésnek. Talán azt is megtudta, hogy Jeremiás próféciájában 70 esztendőről prófétált. Nabukadonozor királyt Isten 7 éves őrültségben alázta meg annyira, hogy elismerte, hogy tényleg ő egyedül az Isten. Dániel, amikor elolvasta a falra írt írást, akkor azt mondta Belsaccárnak: Te tudtad, hogy apáddal a menny Istene hogyan bánt, és te mégis meggyaláztad a menny istenét, amikor ezekkel az edényekkel bort ittál, dorbézoltál. Ezért valószínűsíthető, hogy ez a pogány uralkodó, Círus megismerte Istent a Biblia olvasása, illetve a Bibliáról való hallás útján.
A bibliai kijelentést olyanok is ismerhették, akiről nem is gondolnánk. Akár még pogány uralkodók, állami vezetők tudhatnak bizonyos isteni kijelentésekről. Ha esetleg nem Bibliát olvasva, vagy prédikációt hallgatva, Isten Lelke tud gondoskodni arról, hogy megismerjék az ő akaratát.
Isten a pogány uralkodónak a lelkét elindította. Hiszen a hazatérés és az újjáépítés is világtörténelmi méretekben azért történhetett meg és azért történt, mert Isten így készítette a Messiás érkezését. Isten népe nem maradhatott Izrael földjén kívül, hiszen 400 évvel később megszületik a Megváltó. A Méd-Perzsa Birodalom után jöttek a görögök, majd a rómaiak. Augusztus rendelete –-> Betlehem.
A világtörténelemben minden ami történik, a mi életünkben is, azért történik, mert jön Jézus. Ami jó és kedvező Isten mai népének, az is mind az Úr Jézus jövetele miatt érvényes. Mindig kegyelem, amikor olyan uralkodó, vezető, főnök van bizonyos beosztásban, ami minket is személyesen érint, aki ismeri Istent, aki azt mondja, hogy az ő parancsának akar engedni, tiszteli őt, vagy kijelentett akaratának, a Szentírásnak, azoknak az értékeknek szeretne eleget tenni. Ez mindig kegyelem.
Amikor az Úr Jézust kivégezték, akkor is sok mindent tettek az uralkodók, de végül is, így lettek Isten eszközei. Istennek a világtörténelemben végzett munkája ma is azt igazolja, hogy ő indítja az uralkodókat, nem a gonoszra, mert amikor azok gonoszt tesznek, az az ő bűnük. De Isten fölötte áll a gonosznak, és ha kell, a gonosz ellenére, vagy azt eszközként felhasználva cselekszik.
Nemcsak Júda, és Benjámin mehetett haza, hanem Izrael teljes népe, a tizenkét törzshöz tartózók is. Az asszír fogság nagyon durva fogság volt, majdnem teljesen kipusztult az északi törzs.
Ezsdr. 7: Ezsdrás (Áron leszármazottja) hazatér a második csoporttal i.e. 458-ban (I.Artaxerxes a király, Artahsasztá). Pénzzel, hatalommal ellátja. Elismeri Istent. Nép megújul lelkileg is, családok, házasságok megtisztulása.
Ennek az igei üzenetnek a fényében láthatjuk mi is, mostani helyzetünkben a világtörténelmi folyamatokat és hazánkban történő dolgokat. Az ige azt mondja: az Úr kezében vannak az uralkodók is. A Római levélben azt olvassuk: "Az Úr szolgája a te javadra".
Amikor megtalálták azt a bizonyos tekercset, amiben Círus király leíratta döntését, akkor a hazatértek gyülekezete nemcsak engedélyt kapott arra, hogy folytassa a templomépítést, hanem Dárius király még azt is hozzátette: azért építsék a templomot és folytassák az építést, hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért.
Dáriusz néhány évvel később nemcsak az építés folytatására adott engedélyt, amit egy másik perzsa uralkodó korábban megtiltott, hanem azt mondta, azért tegyék, hogy áldozatot mutassanak be a menny Istenének és imádkozzanak érte és az utódjaiért. Isten népe parancsba kapta, hogy imádkozzanak az uralkodóért. Valószínűleg ezt parancs nélkül is tették volna, de az uralkodó, úgymond alázattal, mondta azt, hogy tegye ezt Isten népe, mert tudta, ki az az Isten, akihez ők imádkoznak.
A Jeremiás könyve 29-ben, ahol Isten megfogalmazta az ígéretet, hogy majd 70 év elteltével a babiloni fogságnak vége lesz, és azt is mondta, hogy építsenek házakat, lakjanak azokban, plántáljanak kerteket, egyék azoknak gyümölcseit, vegyenek maguknak feleségeket, szüljenek fiakat és lányokat, a fiaikat is házasítsák meg, és szaporodjanak meg ott, meg ne kedvesedjenek, igyekezzenek a város jólétén, amelybe fogságra küldötte őket és könyörögjenek őérte az Úrnak, mert annak jóléte lesz az ő jólétük. Ezt követően folytatja azzal, hogy 70 év múltán haza fognak menni.
Könyörögni azért az uralkodóért, vezetőért, főnökért, akin keresztül Isten a világtörténelemben is munkálkodhat. Akkor is, ha jó, akkor is, ha gonosz. Az Úrért és az ő népéért, mert az Úr indíthatja őket.
Ma könyörögtünk már világi vezetőinkért? És könyörgünk rendszeresen? Az újszövetségi kijelentés aláhúzza ezt: az Úr akarata szerint, vagy amikor szenvednünk kell, akkor az Úr akaratában megnyugodva.
Munkálkodni a város, a haza jólétén. Nemcsak imádság, hanem munkálkodás, sokféle formában lehet ezt tenni. Mert nemcsak Círust, a méd-perzsa uralkodót indította Isten, hanem az ő népét is. Azt olvashatjuk, hogy voltak, akik elindultak, és elmentek Jeruzsálembe, hogy megépítsék az Úr házát. Sokan voltak olyanok Júda és Benjámin népe és a papok, léviták közül is, akik nem mentek haza. Hallották, talán olvasták is Círus rendeletét, de nem mentek haza, mert Babilonban ott volt a házuk, egzisztenciájuk, nyugodt életkörülményeik a fogságban. Igaz, hiányzott az Istennel való minősített kapcsolat lehetősége, az áldozás, és az Úr templomában való imádkozás lehetősége, de minden más viszonylagos jólétet jelentett. Azt látták, hogyha hazamennek, az úton veszélynek lehetnek kitéve, otthon romokat találnak, mindent újjá kell építeni, nagyon kemény munka vár rájuk, sok bizonytalanság, sőt valószínűleg ellenség fog rájuk támadni az újjáépítés során. Inkább, maradtak a fogság földjén. Akik viszont hazamentek, mert az Úr indította őket, szintén szembesültek a nehézségekkel, melyek vártak rájuk, de döntésük aszerint alakult, ahogyan belülről, belső indíttatásként érezték. Érezték, hogy az Úr küldi őket haza. Az uralkodó kijelentéséből is ezt hallották ki.
A bibliai szövegben nincs ugyan leírva, de valószínűsíthető, hogy nekik is eszükbe jutott, amit Jeremiás mondott, hogy a 70 esztendő letelt. De az is eszükbe juthatott, hogy Círusnak hívják azt, aki a rendeletet hozta, és Ézsaiás az ő nevét említette 200 évvel korábban. A mi Bibliánkban a jegyzetek, vagy a lap alján lévő megjegyzések segítenek megérteni, hogy mi is történt korábban. Ezsdrás könyve jegyzetében van utalás Ézsaiás és Jeremiás könyvére.
Azok, akik hazamentek biztosan ismerték az Ószövetséget és ez is része volt annak, hogy elindultak haza. Engedelmeskedtek az Úr akaratának. A könyv elmondja, milyen sokféle akadállyal kellett otthon szembesülniük. Még a bűnök is kísértették őket, hiszen Ezsdrásnak azért kellett haza mennie, hogy Isten népe megtisztuljon sokféle hamisságtól, megrögzöttségtől, gonosz szokásoktól. De mindezek, az akadályok és a bűnök ellenére, Isten bennük is munkálkodott, sok mindenre indította őket és engedelmesek maradtak mindvégig. Ne felejtsük, Isten ezzel is készítette a Messiás érkezését. Nemcsak a világtörténeti folyamatokban, hanem az ő népe életében is azért munkálkodott, hogy majd megszülethessen az Úr Jézus.
Az üzenetnek ez a része azért érint minket személyesebben, mert egyikünk sem állami vezető. Lehet, hogy vannak magasabb beosztásban lévők, főnökök, akkor rájuk vonatkozik az első üzenet is. De a második üzenet az Isten népét érinti, akik az állami vezetők, magas beosztásban levők döntéseit élik meg, jól, vagy rosszul; itt a mi engedelmességünkről van szó. Isten indít valamire, s a kérdés, engedelmeskedem-e neki. Az Úr arra indít, hogy itt oda kell tennünk a magunk személye vagy akár gyülekezeti közösségi történéseit. Ide lehet tenni egyszerű hétköznapi engedelmességet, vagy életre szóló döntéseket.
Az ige azt mondja, Isten indítására indul el a fiatal is a továbbtanulás útján, mert amire ő indít minket, mi annak engedelmeskedünk. Ez akkor is igaz, amikor tapasztaltuk, hogy valamit Isten indításaként éltünk meg, de később kiderült, hogy nem azt tettük, félreértettük Istent. Akkor ő majd helyre tesz minket, az ő bocsánata felszabadít, de itt az ige azt mondja, hogy amikor engedelmesen cselekszünk, az Úr van a háttérben.
Amikor valamilyen döntést hozunk és engedelmeskedünk, ne csodálkozzunk, ha akadályokkal találjuk magunkat szembe, inkább azon csodálkozhatunk, ha nincs akadály. Isten népének mindig van ellensége is. Az akadályok azért vannak, hogy le lehessen őket küzdeni Jézus erejével.
Amíg nem értjük az Úr akaratát, nem tudjuk, mire akar most indítani, akkor sem kell megállni, megijedni; amit már megértettél, engedelmeskedjél a mában és ami még bizonytalan, amikor eljön az ideje, Isten megmutatja, biztossá teszi az ő akaratának a megértését. Isten ma is lépésről, lépésre vezet bennünket. A zsidó népet is elindította az úton és vitte haza őket, a templom fölépült, megtisztult a nép. Nálunk is így működik ez: Isten indíttatását megértjük, elkezdünk engedelmeskedni. Sok minden talán bizonytalan, de a mában megtett engedelmességet követheti majd a holnapi és az Úr majd tudja, mi az ő terve, akarata: fölkelni, elindulni engedelmesen, mert az Úr indított bennünket.
Ezsdrásékon az Úr kegyelme volt mindvégig, amikor hazamentek, és amikor otthon munkálkodtak. Ezzel a köszöntéssel köszöntött bennünket Isten:
Jer 29. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. 14 Megtaláltok engem - így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az Úr -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.
Ez az Úr oldala, ezért indít bennünket sok mindenre. Mi alázattal engedelmeskedjünk neki, ahogy még egy pogány uralkodó is tette.
Bibliai történet:
Beszélgetés / játék: Mondjuk el a fiataloknak nagy vonalakban a zsidóság történetét a fogság után, ez után olvassuk fel az igeszakaszt. Ki adott parancsot a jeruzsálemi templom felépítésére? Honnan lesz pénz az építkezésre? Végrehajtották a Dárius parancsát? Mikor lett kész a templom? Hogyan ünnepelték meg a templom elkészülését?
Alkalmazás: Ebben a történetben Isten pogány uralkodókat használt fel tervének megvalósulása érdekében. Rajtuk keresztül segítette meg népét. Isten ma is meg tudja ezt tenni céljai megvalósulása érdekében. Beszélgessünk arról, hogy sokszor különbség van Isten céljai és a mi céljaink között. Isten nem fogja a mi akaratunk szerint irányítani azokat a vezető pozícióban levő embereket, akiknek hatása van az életünkre. Az a cél, hogy Isten akarata legyen meg, még akkor is, ha az nem egyezik a miénkkel.
Kézművesség: Készítsünk egyszerű marionett bábut! Kivágott állatfigurára, vagy figurára erősítsünk a gyerekekkel vékony fonalakat, amit egy hurkapálcára kötnek. Mozgassák, és "járassák meg" az általuk mozgatott figurát! Ha jól előkészítjük, pár perc alatt elkészíthető. Ezzel kezdhetjük a foglalkozást, és köthetjük a történethez.
Comments