Igehely (történet): A Szentszellem vezetése ApCsel 13,1-3; ApCsel 16,6-10
Aranymondás: Róm 8,14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Óracél: Bátorodjanak fel arra, hogy meghallják a Szentszellem hozzájuk szóló hangját.
Központi üzenet: A Szentszellem szól, akarjuk meghallani az Ő hangját!
Ének: Újratervezés
Bibliai történet:
Apcsel 13. 1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. 2 Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” 3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.
Apcsel 16. 6 Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7 Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8 Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. 9 Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” 10 A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. 11 Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba,
Róm 8. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Gal 5. 25 Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, ezért éljünk is a Szent Szellem vezetését követve! (EFO)
Ami azt jelenti, hogy aki a Szellem által már új életre jutott, az lemond arról, hogy a maga feje után menjen. Arról meg végképp lemond, hogy Isten Szellemét akarja alkalmazni, vagy Istentől kérje a jóváhagyást a saját programjainak a teljesítéséhez. Aki a Szellem által él, az rábízza magát a Szellem vezetésére életének minden kérdésében. A legjelentősebb döntésektől a legmegszokottabb hétköznapi döntésekig mindenben Isten Szellem szerint akar járni. Ezt meg kell tanulni, be kell gyakorolni, mint ahogy meg kell tanulnunk az engedelmességet is.
Tulajdonképpen óriási kiváltság ez. Ez nem tehertétel a hívő számára, ez olyan nagy kiváltság, amit a nem hívő emberek nem ismernek. Minden dolgomban kérhetem a mindenható Isten tanácsát. Attól kérhetek tanácsot, aki engem érdek nélkül, kimondhatatlanul szeret, és aki mindent lát, mindent tud, és így, hogy nemcsak rálátása van az eseményekre, hanem Ő irányítja az eseményeket, így ad nekem tanácsot. Ki más tud így, ilyen szeretetből, ilyen mindent tudással tanácsot adni? Csak Isten tud adni. Ezt be kell gyakorolni. Kérdezem Őt: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?
Tele van a Szentírás kedves ígéretekkel, amelyekben Isten azt ígéri az övéinek, hogy vezeti őket. Felajánlja, felkínálja ezt. Nem erőszakolja ránk. Mehetünk a magunk feje után is. Maradhatunk makacs, engedetlen hívők. Mehetünk fejjel a fajjal, összeütközhetünk naponta egymással, ha nem kell a Szellem vezetése. De ha kell… Ő kínálja kimondhatatlan szeretettel.
Érezzük azt az utolérhetetlen melegséget, ami Istennek ebben a felkínálásában van.
Ézs 57. 18 Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
Jer 31. 9 Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek: Efraim az elsőszülöttem.
Más dolog az, amikor Isten irányít valakit, és más az, amikor vezet. Olvasunk arról, hogy egy pogány, kegyetlen uralkodót, Nabukodonozort is irányította. Úgy irányította, hogy őt használta fel arra, hogy Izráel népén az ítéletet végrehajtsa. Cirus perzsa királyt is Ő irányította és adta neki azt a gondolatot, hogy engedje haza a fogságba vitt izraelitákat, sőt parancsot adott nekik, hogy építsék fel újra a templomukat. De Nabukodonozor és Cirus nem volt hívő, nem ismerték az Urat. De úgy irányította a gondolatukat és akaratukat, hogy azt tegyék, amit Isten jónak látott. Felhasználta őket eszközként a maga tervének a végrehajtásában.
Mennyivel más az, amikor Dávidot vezeti. Amikor Dávid egyenesen kéri is, hogy: útaidat, Uram, mutasd meg nekem! Vagy, amikor a 143. zsoltárban azt mondja: Taníts engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön — folytatja Dávid a 143. zsoltárban.
Egyenesen kéri, igényli. Tudja, hogy rászorul. Nagy kiváltságnak tartja, hogy megértheti Isten akaratát. Igénybe veszi azt, amit Isten felkínál: vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, ahol nem esnek el és célba jutnak. Ez kell nekem, Uram! — mondja Dávid. Én arra akarok menni, amerre te vezetsz.
Nabukodonozor nem mondta: te vagy Istenem. Ő önmagát tartotta saját istenének.
Nagy különbség az, hogy irányít valakit vagy vezet valakit. Mi a különbség?
Akit irányít, az nem akarja azt tenni, amit Isten vele elvégeztet. Az úgy engedelmeskedik Istennek, hogy nem is ismeri Őt. Nem tudja, mit csinál. Sokszor azt hiszi, hogy ő határozta el, hogy azt tegye, pedig Isten akarata érvényesül benne. Nem ismeri el Úrnak Istent. Kénytelen azt tenni, amit Isten mond neki.
Isten gyermeke ismeri Őt és tudja, hogy ez az Úr akarata, és ő is akarja azt, amit az Úr akar. Áment, igen mond az Ő akaratára. Akit Ő vezet, az elismerte Úrnak. Azért kéri: taníts engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! Önként teszi azt, amit Isten kifejezésre juttat.
Nem véletlenül mondja Jézus, hogy aki nem úgy fogadja az Isten országát mint gyermek, nem mehet be abba. A gyermeknek ez a feltétel nélküli bizalma, ez a gyanakvásmentes bizalma az, amit vár az Ő újjáteremtett gyermekeitől. A hitetlen ember bizalmatlan, fenntartásai vannak.
Mondd, Uram, és nem fogom felülbírálni a te tanácsodat. Nem fogom megkérdezni: helyesen gondoltad-e, hogy arra akarsz vezetni. Tudom, hogy a te akaratod mindig jobb, mint az enyém. A te akaratod az egyedül jó akarat.
Ki értheti ezeket meg?
Jn 1. 12 Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Isten olyan kegyelmes, hogy sokszor hitetlenül is megment minket nagy veszélyektől, de olyankor rántani kell egyet a makacs fejünkön.
Minket szemmel tart:
Zsolt 32. 8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. 9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád.
Nem szolgák, barátai vagyunk:
Jn 15. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.
A Szentlélek beavat minket az Isten terveibe. A Szentlélek nem utasításokat ad, nem parancsokat osztogat, hanem megtanít minket az Atya gondolatait gondolni, hiszen az Atya Lelke van bennünk. Ezért mondhatjuk: Abbá, Atyám! Nem szolgaként engedelmeskedünk, hanem fiúként dolgozunk együtt az Atyával.
Beszélgetés / játék: Beszéljük meg a két történet tartalmát. Mit tettek a gyülekezet vezetői, amikor szólt hozzájuk a Szentszellem? Mit mondott? Ki hívta el Sault és Barnabást a feladatra? Milyen módon szólt a Szentszellem Pálhoz?
Alkalmazás: Beszélgessünk arról, hogy hozzánk a mindennapokban hogyan szól a Szentszellem pl. Bibliaolvasás, imádkozás közben, a szívünkben halk hangon, másokon keresztül stb. Mit kell tennünk, hogy meghalljuk az Ő hangját? Akinek van a témával kapcsolatos bizonysága, az mondja el a többieknek. Bátorítsuk a fiatalokat arra, hogy a mindennapi döntéseikhez kérjenek tanácsot Istentől.
Kézművesség: Hajtogassunk galambot!
Megjegyzések:
Ciprus — Ciprus szigete a Földközi-tengeren található, nem túlságosan messze, kb. 100 km-re a parttól. Önálló római provincia volt, saját helytartóval (prokonzullal), aki Szergiusz Paulusz volt akkor A sziget, Antiókhia városához hasonlóan, a Kelet-Nyugat közötti kereskedelem központja volt. Vallási szokásaiban keleti és görög vonásokat egyesített. Pafosz, a vezetés székhelye, különösen ismerős volt Vénusz-templomáról, és az istennő kultuszához kapcsolódó „érzéki” ünnepségekről. Szalamiszban, a sziget keleti oldalán sok zsidó kereskedő lakott. Több zsinagógájuk volt.
Antiókhia — Igen fontos kereskedőváros volt Szíriában, az Orontész folyó mentén. A Kr. e. IV. szd-ban alapította Szeleukosz Nikátor, és a testvéréről, Antiokhuszról nevezte el. A Szeleukidák fővárosa volt.
Kis-Ázsia — Ázsia nyugati félszigete, melyet északon a Fekete-tenger, nyugaton az Égei-tenger, délen a Földközi-tenger vesz körbe, keleten Szíriával határos, és Örményországig tart. A keresztyénség történetében fontos helyet foglalt el, Pál és segítőtársai sok gyülekezetet alapítottak itt. Azóta kevés hívő maradt. Az iszlám került a helyére. Ez a terület ma Törökországhoz tartozik. (Örményországban még van sok keresztyén.)
Pál korában ez a terület a rómaiak kezén volt, akik különböző provinciákra osztották fel. Hét ilyen önálló kormányzatú tartománya volt: Ázsia, Bitinia, Kappadócia, Likaónia, Galácia, Pamfilia és Cilicia. A missziói utakon más elnevezésekkel is találkozunk, melyek egy korábbi időszakhoz tartoznak. Pl. Frigia, Pizidia. Így Antiókhia (Pizidia) valószínűleg Galácia provinciában volt. A missziói utak legtöbb térképén mindkettő, a régebbi és újabb név is megtalálható. A történet elmondásakor használjuk inkább a „környéke, vidéke” kifejezést, amikor a régebbi megnevezésekkel találkozunk.
Prozeliták, pogányból zsidóvá lettek — A Mt 23,15 beszéli el, hogy az írástudók és farizeusok bejárják a tengert és a szárazföldet, hogy egy pogányt prozelitává tegyenek. A prozeliták valamikor pogányok voltak, akik a zsidó valláshoz csatlakoztak. Hogyha nem metélkedtek körül, vagy nem tartották meg a törvényt, akkor az udvar prozelitáinak hívták őket (a templomba csak a pogányok udvaráig mehettek); ha pedig teljesen a zsidósághoz csatlakoztak, akkor az „igazság prozelitáinak” neveztettek.
Ikónium — A város neve „kép”, „képecske”. Feltételezik, hogy nevét olyan képnek köszönheti, melyet a mítosz szerint Prométeusz csinált volna a bűneset után, és amit a szél életre keltett. A város egy időre Likaónia fővárosa volt, és ma Koniának hívják.
Lisztra — Likaónia területén lévő város, 5-6 órányi járásra Ikóniumtól; római telepesek is laktak ott, akik egyfajta katonai arisztokráciát képviseltek. Amikor egy magasabb rangú római tiszt nyugdíjba ment, kapott egy földbirtokot, hogy abból éljen.
Lisztrában tért meg az ifjú Timóteus is, valószínű, hogy a város első meglátogatása alkalmával. Pál második missziói útja folyamán ismét eljutott Lisztrába, akkor esik szó róla: „Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány…” (ApCsel 16,1kk). Tehát akkor már hívő volt.
Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban — Ez a gondolat Philémon és Baukis mítoszán alapul, amit Ovídiusz, híres latin költő, Augusztus császár kortársa őrzött meg. Philémon, egy idős ember és a felesége, Baukis vendégszeretettel fogadták Zeuszt és Hermészt (latinosan Jupiter és Merkuriusz), miután hiába próbálkoztak gazdagoknál és előkelőeknél fedelet kapni, mint fáradt utasok. Büntetésül az egész vidéket víz sodorta el, csak Philémon háza maradt meg, és pompás templommá változott. Zeusz Philémon két kívánságát teljesítette. Ő és a felesége templomőrizők lettek, s egyszerre haltak meg. Philémon tölgyfává változott, Baukis pedig hársfává.
A görög mitológiában gyakran találkozunk azzal, hogy az istenek emberi alakban jelennek meg, amiből sokat megörökítettek a műalkotások.
Jupiter — A római főisten, a mennyei atya; ő rendelkezett a világ sorsával; Rómát különösen is oltalmában tartotta, ott volt a temploma. A görögök a főistent Zeusznak hívták. Az ApCsel görög alapnyelve nem Jupiternek, hanem Zeusznak nevezi.
Merkuriusz — A rómaiaknál a kereskedelem istene; ugyanaz, minta görögöknél Hermész, az istenek követe és szószólója. Az ApCsel görög szövegében Hermész a neve
Comments