Igehely (történet): Hajótörés és megmenekülés Málta szigeténél ApCsel 2728
Aranymondás: Zsolt 37,39 Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.
Óracél: Tudják azt, hogy minden körülmények között velük van az Úr, aki megszabadítja őket.
Központi üzenet: Az Úr vigyáz a hívők körül levőkre is. Bármilyen körülmények között megőrzi az Úr az övéit.
Bibliai történet:
Istennek szép terve van ezzel a világgal. Megvolt az Ő terve abban az időben is, arra nézve is, hogy a Krisztus keresztjéről szóló evangélium hogyan jut el majd zsidókhoz, pogányokhoz, egészen az akkor ismert föld határáig. Ezen belül kijelölte a helyét egy kis embernek, Saulnak, a későbbi Pál apostolnak. Ő erről semmit sem tudott még, mert esküdt ellensége volt Krisztus tanítványainak. Egyszer azonban elé állt a feltámadott Krisztus, bemutatkozott neki, azt mondta: én vagyok Jézus, akit te kergetsz, és Pál ott a damaszkuszi úton letette a fegyvert Jézus előtt. Elhangzott a sorsdöntő kérdés: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? És attól kezdve azt csinálta, amit az Úr Jézus akart.
És mit akart az Úr Jézus? Így foglalta ezt össze maga Jézus: “Eredj és mondd meg neki: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.”
Vagyis: Pál apostol küldetését örök isteni döntés előzte meg. “Választott edényem ő.” Tudomásul kell venni mindjárt az út elején: csak edény, amit most megtölt Jézus önmagával. “Hordozza az én nevemet” azt jelenti: engemet hordozzon, Jézust vigye. És megvan a részletes program is: pogányok, királyok és Izráel fiai elé. S előre tudhatja, hogy mindez sok szenvedéssel fog járni. “Megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.” Minden világos, most már csak az engedelmesség következik, hogy aztán Isten csodálatosan szép terve megvalósuljon Pál által is.
A Cselekedetek könyve arról szól, hogy milyen nagy szembeszéllel kellett haladnia az apostolnak, hogy mennyi minden és mindenki igyekezett meghiúsítani azt, hogy ez az isteni terv megvalósuljon, és hogy Pál engedelmesen betöltse a feladatát. Megverték, megalázták, legközelebbi munkatársai közül is némelyek elhagyták. Olvastuk: megkövezték úgy, hogy azt hitték, belehalt. Kivonszolták, mint egy hullát a városon kívülre, a hívő testvérek ott vették körül és fellocsolták. Amikor magához tért magukhoz vették, és aztán úgy folytatja az útját. Olvassuk azt, hogy kis és nagy királyok hogy sütögették a pecsenyéjüket az ő rovására, hogy mennyi csúsztatás, hazugság, intrika, rágalom vette körül, de mindezek fölött és mindezek ellenében Isten terve feltartóztathatatlanul haladt előre, bontakozott ki és valósult meg ennek a sokat szenvedett embernek a szolgálata által is.
E temérdek szenvedés között egyre többen ismerték meg Jézust, gyülekezetek sora nőtt ki a földből, emberek élete változott meg az erőtelen Pál szolgálata által is. Kevesen látták, hogy eközben isteni terv valósul meg. Néha tényleg nem is látszott abból semmi. Olykor csak a felszín látszott, az intrikák, a gyűlölet, az önzés, az irigység, az ellenségeskedés. Az apostol azonban tudta, hogy a mélyen hatalmas erők dolgoznak. Isten viszi végbe az Ő akaratát és valósítja meg az Ő tervét, s eközben, mint eszközt, használja Pált is.
Mi mindent kellett Pálnak elszenvednie! Ilyenekről olvasunk: negyvenen átok alatt kötelezték magukat, hogy megölik Pált, addig nem esznek, nem isznak. De kihagyták a számításukból Istent. És Isten úgy rendelkezett, hogy Pál unokaöccse meghallotta ezt a fogadkozást, szólt anyukának, anyuka azt mondta: menj be a kaszárnyába, s mondd meg. Isten összehozta egy magas rangú római katonatiszttel, az felfogta azonnal a dolgot, és még azon az éjszakán Jeruzsálemből Cézáreába küldte Pált. Négyszáznegyven római katona őrizete alatt viszik Pált, és senki sem tudja közülük, hogy az életét mentik, mert még nem végezte el az Istentől kapott feladatait. Talán csak Pál tudja, hogy Isten oltalma alatt van, miközben ez a kis hadsereg körülveszi őt.
Lekötözik, hogy megkorbácsolják és úgy vallassák ki. Már kezdenék az ütlegelést, amikor Pál megkérdezi: Szabad nektek bírói ítélet nélkül római polgárt megverni? Nagy riadalom támad, jaj, dehogy szabad, még ők ütik meg a bokájukat. A római birodalomban érvényesült a jog, nem úgy, mint ma nálunk és sok helyen másutt. És bocsánatot kérnek tőle, jaj, miért nem mondtad, hogy te római polgár vagy. Mert még nem végezte be a feladatát.
Félix helytartó azt reméli, hogy Pál megvesztegeti, s pénzt ad neki, hogy szabadon bocsássa, ezért többször is hívja kihallgatásra. Pálnak eszébe sincs, talán pénze sincs, de mindannyiszor hallhatja a Krisztusról szóló evangéliumot ez a pogány helytartó. Benne volt a programban, előre tudta: hordozod a nevemet királyok, helytartók, zsidók, pogányok előtt.
Festus úgy akar kedveskedni a zsidóknak, hogy börtönben hagyja Pált. De így teljesedik a program következő pontja: királyok előtt is bizonyságot tehet Krisztusról, és Agrippa király majdnem keresztyénné lesz. El kell jutnia a császár elé is, és lehet sajnálkozni, sopánkodni, hogy szegény, azon a hosszú hajóúton... miért nem volt több esze, miért kellett neki a császárhoz fellebbeznie, – ez is benne volt az isteni tervben. Előre megmondta az Úr: a császár elé kell állanod.
Pál mindazt, ami így reá zúdult, ezzel a biztonsággal és reménységgel hordozta. Nyilván szenvedett ő is ezek között a körülmények között, de túllátott ezeken a bajokon.
Amikor a hajón Róma felé mennek, és két hétig zuhog az eső, nem látnak se napot, se csillagot, fogalmuk sincs, hol hánykolódik az a kis hajócska, ezt olvassuk: minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől, akkor a megláncolt Pál előáll, és azt mondja: emberek, egyetek. Nézzétek, így kell enni. Két hét óta alig ettetek, s nincs erőtők, pedig hamarosan szükség lesz rá, mert úszunk. Mit csinálunk? Tudniillik Isten nekem azt mondta, hogy senki sem vész el közülünk, csak a hajó. Tehát egy szárazföldre fogunk kimenekülni. S néhány óra múlva hajótörést szenvednek. Ráfutnak egy zátonyra, a vihar szétrombolja a hajócskát, s mindenki menekül, ahogy tud, a partra. Mindenki kétségbeesik és reménytelen. Egy ember van, aki tartja a lelket a többiben is, és eszik, amikor mindenki a halálára készül. Azt mondja: Isten megígérte nekem, föl a fejjel, túléljük!
Egészen más így a szenvedések alatt görnyedni, hogy túllátok rajtuk, és látom a célt.
Körülöttünk is zajlik az élet, látjuk-e egyre világosabban Isten csodálatosan szép tervét? Látjuk-e és elfogadjuk-e ezen belül azt a helyet, amit Ő jelölt ki a számunkra? Elfogadjuk-e tőle az ezzel járó szenvedéseket? És tudjuk-e egyedül Őt dicsőíteni mindazért, amit Ő cselekedett? Nem felejtve el közben, hogy eljön egyszer az a kor, amikor Isten terve beteljesedik, amikor mindenféle szenvedésnek vége lesz, és amikor csak a dicsőítés marad. Amikor az üdvözültek seregeivel, a vértanúkkal és a mennyei lényekkel együtt Isten minden célba érkezett gyermeke vallhatja: méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt, dicsőséget, tisztességet és áldást. (Jel 5,12) Mostani szolgálatunkban, a vele járó szenvedések között jó, ha mindenen túllátva ezt is a szemünk előtt tartjuk.
1. történet:
Pál, Lukács, Arisztarkhosz
Juliusz százados
Mira felé induló hajó
hajó Alexandriából — Itáliába
ellenszél
Knidosz — Kréta — Szépkikötő
terv: Főnixbe hajózni — ott áttelelni
Pál figyelmeztetése — nem figyelnek rá
hatalmas vihar: Eurakviló — sodorja a hajót
veszély: Szirtisz tengeröböl zátonyai
kidobálják a rakományt
nem esznek
Pál: kitartásra biztat — ígéret látomásban
szárazföld a közelben
a legénység menekülni akar (mentőcsónak)
Pál biztatására esznek
a katonák meg akarják ölni a foglyokat
Juliusz megállítja őket
hajótörés
mindenki megmenekül és partra jut
2. történet:
Málta
nagy tűz
mérgeskígyó
3 napi vendégeskedés Publiusznál
Publiusz apja meggyógyul
más betegek is meggyógyulnak
Hajó Dioszkurokkal (Castor és Pollux)
Szirakuza (Szicília)
Régium (DélItália)
egy hét Puteoliban — testvéreknél
Via Appia (Forum Appii, Tres Tabernae)
találkozás római testvérekkel
Pál megtelik bizakodással
Isten betartja az ígéretét! — Amit az Úr ígér, azt meg is teszi. Erre mindig számíthatunk. Pál a vihar idején különleges biztatást és ígéretet kap, amiben nem kell kételkednie.
Mi is szaván foghatjuk az Urat: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (1Móz 8,22). De gondolhatunk az Édenben elhangzott ígéretre az Úr Jézus eljövetelét illetően (1Móz 3,15), vagy a hívőknek tett ígéretre, hogy örök életük van (Jn 6,47), és be fognak lépni a mennyei Jeruzsálembe (Jel 22,14).
Uralkodik az Úr — Pál útján minden esemény azt mutatja, hogy Isten uralkodik, s megmutatja a hatalmát. A viharból való megmenekülés, a vipera mérge, amely megölhette volna Pált, Publiusz apjának gyógyulása, a sok bennszülött máltai gyógyulása, ezek mind Isten csodái voltak. Aztán a bizakodás, amit Pál érezhetett, mikor a puteoli és római testvérek szeretettel fogadták — minden Isten védelmező és segítő jelenlétére utal.
Beszélgetés / játék: Beszéljük meg a történet tartalmát. Miért vitték Pált Rómába? Miért volt fogoly? Mi történt Pállal a vihar közepette? Mit mondott Neki Isten angyala? Beteljesedett az, amit mondott?
Alkalmazás: Ha voltak olyan élményeik, amikor nehéz körülmények közül kiszabadította őket Isten, akkor mondják el a többieknek. A hitoktató is mondja el az ezzel kapcsolatos bizonyságait. Beszélgessünk arról, hogy amikor nehéz helyzetben vagyunk, akkor mit szoktunk tenni, hova szoktunk fordulni segítségért?
Comments