Zsoltárok 18,3.17-20.49-51
MEGMENTŐ
Hála az Úrnak, van Megmentőnk! Dávid örvendezett ennek a csodálatos igazságnak, mert személyes megtapasztalásból tudta, hogyan szabadította meg az Úr rettenetes ellenségeitől. Dávid újra és újra elmondja: "megszabadulok ellenségeimtől", Zsolt 18,4; "Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam", Zsolt 18,18. Nem csoda, hogy Dávid örvendezett az Úrban mint Megmentőjében.
De bármilyen nagyok is voltak Dávid ellenségei, a legrosszabb, amit tehettek volna vele, hogy fizikai halálra juttatják. Mi is ellenséggel nézünk szembe. Ő sokkal nagyobb, mint a legerőszakosabb földi ellenségek. Szándéka az elpusztítás. De hála az Úrnak Megmentőnkért. Pál írja: "Ő (az Atya) szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába", Kol 1,13. Figyeljük meg továbbá: "Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, Ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak", Zsid 2,14-15. Ez a szabadítás erős és biztos, sohasem múlik el, de az ellenség elpusztul.
Dávid itt egy másik, megragadó valóságnak is örvendezik. Miért lesz Isten Megmentő? Mi indította Őt, hogy Fiát halálra adja értem? A 20. vers szerint: "mert gyönyörködik bennem". Minket, akik ellenségei voltunk, hatalmas erővel megmentett a nagyobb ellenségtől, mert szeret bennünket. Nincs még egy ehhez hasonló történet. "Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk", Róm 5,8.
Dávid dicsőítésre fakadt, amikor Isten megmentésére gondolt. "Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek", Zsolt 18,50. Örvendező dicsérete bizonyságtétel volt a körülöttük lévő hitetlen nemzeteknek. Mi is legyünk olyan emberek, akik örvendezünk és dicsőítjük Istenünket ebben az istentelen világban. A menny énekeit kell énekelnünk. Nincs a mi Istenünkhöz hasonló isten.
Zsolt. 18.3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.