Zsidók 2,9-10
ÜDVÖSSÉG FEJEDELME
Isten, aki oka a mindenség létezésének, az az Isten, akinek célja, hogy sok fiat vezessen dicsőségre. Nem "gyermekeket", ami a kapcsolat kedves szava, hanem "fiakat", ezzel hangsúlyozva elhívatásunk fennköltségét. Ma, mint Isten gyermekei, az elcsüggesztő körülmények és saját tévedéseink ellenére, dicsőségre rendeltettünk, mert ez az Ő kijelentett szándéka. Emeljük fel fejünket. Az Élő Istennek vagyunk a fiai és a lányai. Dicsőségre vagyunk rendelve!
De hogy lehet ez? Isten üdvözítése teszi lehetővé a vétkes bűnösöknek, hogy a dicsőségbe tartsanak. Abban a pillanatban, amikor hittünk az Úr Jézus Krisztusban, Isten javainak birtokába jutottunk. Megtanultuk, hogy ez "nagy", 3. v., "örök", 5,9, és itt üdvösségünk Fejedelmének van nevezve. Ugyanezt a szót a 12,2-ben "szerzőnek" fordították. Szerző nélkül nincsen könyv! Fejedelmünk nélkül nincsen üdvösség. A szó nemcsak a kezdeményezőt foglalja magában, hanem azt, aki átlátja a dolgokat. Fejedelmünk nemcsak lehetővé teszi az üdvösséget, hanem eljuttat bennünket egészen a dicsőségig. De a dicsőséget mindig szenvedés előzi meg. Emiatt Fejedelmünk "szenvedések által" lett tökéletes. Természetesen értjük, hogy itt nem az Úr bűntelen természete a kérdés. De verseink megmagyarázzák, hogy szükség volt rá, hogy Fejedelmünk "kisebb legyen az angyaloknál", emberré legyen, és megtapasztalja a testnek, időnek és térnek a korlátait azért, hogy végül megtapasztalhassa a "halál szenvedését".
Álljunk meg egy pillanatra szenvedéseinél: elhagyta a trónt, és megérkezett az ellenséges és gonosz világba; a názáreti erkölcsi nyomor közepette élt, mint társadalmilag számkivetett; közönséges munkát végzett; József törvénytelen fiának tekintették; hatalmát a Sátánnak tulajdonították, végül pedig megragadták és keresztre feszítették, ami szüntelen szenvedéssel járt együtt. Ő volt a sötétben felragyogó világosság! A gyenge vesszőszál a pusztaságban! Ő volt Isten szeretett Fia! Mindezek a szenvedések tették tökéletessé, nemcsak, hogy véghezvigye üdvözítésünket, hanem, hogy átvezessen bennünket a szenvedésnek ezen a jelenlegi helyszínén. Ismeri jelenlegi körülményeinket, és tökéletesen képes arra, hogy a dicsőségbe vezessen bennünket.
Zsid. 2.9-10 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
Zsid 2. 9 Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10 Isten teremtett mindent a világon, és minden az ő dicsőségére szolgál. Mivel Isten sok fiát akarja bevezetni a dicsőségébe, ezért Jézust a szenvedései által tette tökéletessé. Így volt ez helyes, mert Jézus az, aki Isten fiait bevezeti a dicsőségbe. (EFO)