Pasha P.V.
1 Sám 18:7 És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ô ezerét és Dávid is az ô tízezerét.
Dávid és Saul története. Az asszonyok dalt énekeltek Saulról, hogy ezret ölt meg. Ez volt az első versszak. De aztán azt énekelték, hogy Dávid megölt tízezret. Amikor Saul hallotta ezt, nem igazán érdekelte, az első versszak, hogy ezret megölt. Hanem inkább arra gondolt, hogy valaki többet megölt nálam és ezért én meg akarom őt ölni.
Az ember legnagyobb szüksége a biztonság. Amikor reggel felébredek bátorító szavakat akarok hallani.
Három dologban szeretnék biztonságban lenni:
- Isten szeret engem. Ő emlékeztet erre különböző módokon. Biztonságban kell, hogy legyünk az Ő szeretetében.
- Isten megbocsátásában. Csodálatos, hogy tudhatjuk Ő megbocsátott.
- Üdvösség. Ez a legveszélyesebb rész. Emberek könnyen félreértik. Ha egy fiú az apjától kenyeret kér, akkor kenyeret ad neki - ha van. Isten üdvössége az Ő ajándéka. Nem tehetünk semmit, hogy elveszítsük. És Ő soha nem veszi vissza ezt.
Eféz 1:6 Kegyelme dicsôségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben...
El vagyok fogadva. Isten elfogadott. Ez már megtörtént. Most elfogadott vagyok. Sokszor mégsem érzem, hogy elfogadott vagyok, hogy szeretve vagyok. Saul sem volt biztos benne. Máshoz hasonlította magát. Mert mindig lesz valaki aki jobb. Lehet kapsz egy gitárt és azt hiszed tiéd a legjobb. Aztán látsz valakit akinek jobb van. Ez mindig így lesz. Lehetek bizonytalan, vagy mondhatom azt, hogy el vagyok fogadva. Lehet, hogy nem mindig érzem, csak szeretném. Viszont ez egy tény, amit hinnem kell és járnom kell benne.
Lehet van aki szeret és megbocsát nekem, és aztán teszek valamit amivel megbántom és azt gondolom, hogy most már nem szeret. Ezt azonban csak én gondolom. Ő meg még mindig azt gondolja, hogy szeret és megbocsát. Lehet, hogy nem hiszem el először. Ezért kell újra és újra hallanom. Isten nem fogja magát meggondolni. Biztosak lehetünk az Ő szeretetében, megbocsátásában és üdvösségében.
Róm 8 szerint semmi nem választhat el ettől.
P. Kende
Gal 5:1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.
Sokszor hallom ezt emberektől - én is biztos mondtam már, mert az ember azt keresi hogy nyugodhatna meg a cselekedeteitől - szóval az ember ilyeneket mond: Jaj, annyi tennivalóm van, bár ne kellene tennem. Annyi mindent kell csinálnom, nem érek a végére soha, jó lenne pihenni. Vagy egy másik: Annyi döntést kell hoznom, annyit kell választanom. Olyan sok döntésem van. Bárcsak ne kellene ennyi döntést hoznom! Miért van ennyi felelősség rám rakva?! Olyan jó lenne, ha nem lenne ennyi választásom, tennivalóm, felelősségem.
Szóval, az egyik oldalon az ember ezt mondja: bárcsak ne kellene annyi mindent tennem. Viszont a másik oldalon, nincs választás, felelősség, tennivaló, hogy is hívjuk ezt?
Hát úgy, hogy börtön. A börtönben az a hely, ahol nincs tennivalóm, felelősségem, választásom. Az ember amikor ezt kéri, akkor fel sem ismeri, hogy mit kér. Hogy mi az amitől szabadulni akar. Azt mondja: bárcsak lenne egy kis pihenés, hogy ne kelljen semmit sem tennem!
1Móz 2:8 És ültete az ùr Isten egy kertet Édenben, napkelet felôl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. 15 És vevé az ùr Isten az embert, és helyezteté ôt az Éden kertjébe, hogy mívelje és ôrizze azt.
Az ember arra lett alkotva, hogy dolgozzon. Hogy cselekedjen, elvégezzen dolgokat, döntsön. Isten elé hozta az állatokat és az ember elnevezte őket. Meghatározta a jellegüket. Az embernek döntése volt, mindjárt az első napon. Isten nem arra teremtette, hogy semmittevő legyen. Hanem azt mondja:
És vevé az ùr Isten az embert, és helyezteté ôt az Éden kertjébe, hogy mívelje és ôrizze azt.
Három dolgot látunk itt:
Először is: az embernek meghatározott helye van, Istennek terve van az emberrel. Létezik egy hely, ahova tervezte az embert. Ez fontos az embernek. Az embernek kell, hogy legyen egy helye:
- Egy szellemi értelemben. Ezért fontos egy helyi gyülekezet. Zsid 10:25. Ahova tartozom, ahol táplál az Ige. Ahol otthon vagyok. Ahol békességem van. Ahol nem bántanak. Hanem szeretet és közösség van, építés és kapcsolatok. Szellemi otthon.
Kell, hogy legyen! Ha nincs akkor elveszett vagyok. Péld 27:8. A madár ami elbújdosott a fészkétől, annyira elveszett az ember aki elhagyja a helyét. Ugyanígy az embernek is kell, hogy legyen szellemi helye. - Kell, hogy legyen a lelkének is helye. Ahol békességben lehet. Ahol nyugalmam van, lecsendesedhetek. Biztonságban vagyok. Nem hiszem, hogy az embernek azt kellene csinálnia, hogy az lenne a szellemi, hogy összeköltözök három emberrel akit útálok. Az embernek szüksége van egy otthonra.
- Istennek van egy földrajzi helye a számomra. Csel 16:9. Ahol Isten világosan megmutatja Páléknak, hogy hova kell menni szolgálni.
Az embernek van egy konkrét, szemléyre szabott helye, ami neki van kitalálva. Ami az ő helye, Isten oda tette Őt. Fontos dolog az életünkben. Ezért akarunk Isten akaratában járni. Mert az a hely ahova Isten helyezett, ott lehet a legnagyobb hatása az életemnek. Ha elveszel onnan, akkor az új helyen nem lesz áldás, de ha azon a helyen vagyok, bárhol is legyen, óriási áldás van benne.
Hallottam egy testvérről, Sztálin egyik börtönében volt. Újjászületett és imádkozott, hogy Isten vezesse. Kivették a börtönből és átrakták egy bányába. „Köszönöm Istenem! :-(" - mondhatná. Aztán hívőkre talált ott. Lementek olyan helyekre amik beomlással fenyegettek. Ott imádták az Urat, énekeltek és ez az ember növekedett az Úrban. Fontos, hogy Isten akaratában legyek. Bármelyik hely az, lehet hogy nehéz, lehet hogy könnyűnek látszik. Ami azonban számít, hogy Isten akaratában legyek ott.
A második dolog, hogy művelje az ember. A héber szó azt jelenti: munkálkodni, vagy szolgálni mint egy lévita. A lévita szolgálta a szent hajlékot. Hm, várjunk csak! Igazából a sátrat szolgálta? Nem. Hanem az Urat szolgálta a szent sátorban. Így kell tehát érteni: az embernek az volt a dolga, hogy gondozza a kertet, és közben Istent szolgálja ezzel. Jelentős felismerés. Isten azt adta nekünk, hogy dolgozzunk, aktívak legyünk. Mert nem csak a munkáról beszélek, nem csak pénzkeresetről. Méginkább erről: hogy Isten az embert aktívvá tette, aki cselekszik, akinek hatása van a világra, másokra, és aztán mindez visszahat őrá is. Erről beszélünk valójában.
Fontos helyesen érteni ezt. Isten odatette az embert akinek az volt a dolga, hogy szolgáljon. Valünk is így van. Ha dolgozom, akkor 1Tessz 4:1, Kol 1:10 Isten előtt teszem. Neki csinálom. Persze a célom, hogy pénzt keressek, megéljek vele, de a másik oldalról Isten előtt állok. "Ez a helyem, Isten ide tett. Ha pedig nem ez a helyem, akkor Uram vigyél el." 2 Thess 3:12 hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.
Zsolt 128:2 munkálkodsz és annak a gyümölcsét eszed és áldott vagy.
Isten azt mondja: nem átok ez, hanem áldás. Erre alkotott, része az életünknek. Nem arra teremtett, hogy ne legyen hatásunk, hanem hogy legyen hatásunk, és az egy építő hatás legyen!
Eféz 4:28 azoknak a hívőknek szól, akik úgy jöttek be a gyülekezetbe, hogy tolvajok voltak: A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ô kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködônek.
Arra vagyunk elhívva, azaz az ember úgy lett megalkotva, hogy benne van a szükség, hogy valamit létrehozzon, hogy legyen valami következménye a cselekedeteinknek, hogy egy nagy célt szolgáljon!
Lehet, hogy most azt mondod: Hát, nem nagyon tetszik ez az üzenet. Oké, de hadd kérdezzem meg: ha nem akarsz tenni semmit, nem akarsz választani... hm, mondjuk képzeld el, hogy ágyban fekszel bénán nyaktól lefelé és nem tudsz semmit sem tenni, mindent másnak kell tenni, nincs tennivalód. eltelik egy év, eltelik tíz év... Mi lenne a vágyad? Bárcsak fel tudj kelni és csinálj valamit, nem?! Persze hogy!
Az ember arra lett alkotva, hogy csináljon valamit és azzal Istent szolgálja. Nem arra vagyok elhívva, hogy tétlenkedjek egész életemben, hogy magamban molyoljak, hogy el legyek foglalva a gondolataimmal, hogy mi van velem, más mit gondol rólam, van-e valaki nálam jobb? Van itt okosabb, szebb nálam? Mi történik ha így vagyok? Pörgök magamon belül és nincs hatásom semmire. Az ilyen ember, aki nem akar tenni semmit, be van csapva. Átok így élni.
5Móz 18:23 Istennek az a vágya, hogy az ő embereit a fejjé tegye. Hogy elöl legyen és ne hátul. Ő legyen az aki hatással van mindenre.
Ezért adta nekünk Isten az imát, a lehetőséget, hogy kommunikáljunk.
Ezért adta Isten az új szívet amiből az élet folyamai áradnak.
Ezért zajlik a Szellem munkája közöttünk. Isten akarata, hogy az életünk hatással legyen az egész világra, és van is! A ti életetek, járásotok, szeretetetek, szolgálatotok, hatással van Thaiföldre, Perura. Gondolj csak bele! Isten adott neked egy hatást. Úgy, hogy itt vagy, vagy elhív valahova, mondjuk Törökországba, hogy csatlakozz P. Mattihoz Isztambulban. Imádkozz felőle!
Harmadjára pedig, és kérlek figyelj tovább: Isten ezt adta nekünk, hogy munkálkodjunk. Van még egy szó 1Móz 2:15-ben: őrizze. Azt jelenti: tartani, őrizni, odafigyelni rá, kordában tartani. Istennek ez az akarata, hogy legyünk cselekvőek, hatásunk legyen. Nagyon fontos. Van ez a nagyon liberális gyereknevelés amiben nem hiszünk: a gyerek tudja mire van szüksége. Nem igaz, sajnos nem tudja. Én tudom miket akartam gyerekkoromban és úgy örülök, hogy nem kaptam meg, nem élnék már, se én se sokan mások sem.
Isten neked adta, hogy hatással legyél a gyerekedre. Ez nagyszerű dolog és ezért is vagyok hálás a vasárnapi iskoláért, bababölcsiért, Kháriszért.
Az embert Isten azért tette a kertbe, hogy vigyázza, megvédje. Ez is jelentős dolog az életünkben. Isten nem azért tett ide, hogy kihasználjunk mindent, visszaéljünk mindennel, hanem hogy védelmezők legyünk. Úgy is használják a szót hogy őrizők, őrök.
Amint egy ember növekszik, ahogy amint Isten előtt él, tanul, aktív és cselekvő, védelmezővé válik, olyasvalakivé, aki megvéd másokat. Aki őriz és áld. Nem csodálatos ez?
Mire tanít a világ? Ambíció. Ha valaki veszélyes: végezz vele, rúgasd ki! Nem ügy, nem kérdés. Isten ehelyett azt mondja: én téged védelmezővé tettelek. Ha férj vagy, akkor a dolgod, hogy megvédd a családod. Ha szülő vagy, dolgod, hogy megvédd a gyerekeid. Nem engedhetsz be bármit az interneten, TV-n. Mert Isten azt adta neked, hogy védelmezz. Ha gyülekezeti tag vagy és bejön egy új hívő és hallod, hogy valaki épp kárhoztatja vagy vádolja, Isten téged őrizővé tett, védelmezővé, érte! Az a részünk, hogy őrizzünk mindent ami értékes, drága. Egy barátság. Ne engedd csak úgy elveszni, hanem őrizd! Legyen áldás, szolgálat. Mert Isten ezt adta nekünk.
Van még egy jelentése ennek a szónak: visszafogni. Ez is fontos dolog. Ebben a mai emberek nem túl jók. Imádkozom: Istenem adj egy munkát. Kapok egy munkát elkezdek dolgozni, és a munka elkezd burjánzani, mert nem hozok döntéseket, hogy korláton belül tartsam, hogy legyenek határai. Aztán megeszi szépen a gyülekezeti életem, a szellemi életem, majd a családi életem. Kiszorít megfojt mindent. Végül "munkagép" vagyok aki dolgozik keményen. Szolgálom a munkám, de nem szolgálom benne Istent. Óriási csapda.
Érted-e miről beszélek? Egy értelemben azt mondhatnám: Isten adott nekem egy kis darabot ebben az életben, adott valamekkora darabot - nem fizikai értelemben, vagy kapcsolatok számáról, vagy pénzről beszélek. Hanem arról, hogy Isten adott nekem egy területet az életben ami az enyém, amit döntéseim befolyásolnak, amit a szívemre tett, hogy foglalkozzak vele. Ha ez nincs akkor ugyan mim van? Mi az amit mondhatok? Mi az amit élek, csinálok? Ez annyira fontos, jelentős, hogy legyen egy helyem ebben az életben. Lehet, hogy azt mondod: Olyan kicsi vagyok. Mit tehetnék én? - tévedésben élsz, hazugságban. Ne fogadd el!
Isten adott neked egy lehetőséget. Az új szív megtalálja azt a helyet! Az új szív megtalálja a helyet, amit Isten neki szánt, szellemileg, lelkileg, földrajzilag. Isten azt mondja nekünk, Járj ebben! Hatásod lesz és áldás leszel. Mi ez a darab föld?
Elsősorban a lelked. 1Pét 3:4 arról beszél, a lélek rejtett embere. (A szív rejtett embere. A belső ember.) Ez az első hely, ami rád van bízva igazán. Nem sok másra tudsz ilyen hatással lenni.
Mikor megházasodtam azt hittem, hogy majd én hozok meg néhány döntést a feleségem helyett, aztán rájöttem nem így működik. Az ő lelke felett kizárólag neki van hatalma meghozni a döntéseket. Mindannyiunkra rá van bízva a sajátunk. Én 1:6-ban: mások szőlőjét megőriztem, a magaméra nem viseltem gondot.
Sokszor az ember nem az első mezőtől indul el, nem a saját lelkétől. Nem visel rá gondot. Végzi a munkáját, teszi amit tennie kell. Elmondja a kellő szavakat, összerakja a gépet, megcsinálja amit kell, de a lelkében szűkölködik. Isten adta nekünk a lelkünket, hogy szolgáljuk Őt benne, például hogy mit engedek be a lelkembe. A pornográfiának nem lehet helye az életemben. Mindenféle más mocsoknak, hazugságoknak sem. Ne engedd be az életedbe! A lelked rád van bízva.
Ha házas vagy, akkor van még egy terület ami rád van bízva, Tit 2:5: az otthonod. Mit engedsz be oda? Van benne egy kihívás, mert néha az ember megengedi, hogy ezek a dolgok mindenhová elburjánzanak, mint ahogy a munkával kapcsolatban mondtam. Isten nekem adta a felelősséget, hogy döntéseket hozzak a lelkemmel kapcsolatban. Az életem azonban nem rólam szól. Kell, hogy egyensúlyban tartsam. Vannak emberek akik el vannak foglalva magukkal. Ha viszont a lelkemre gondot viselek az Igével, ahogy közösségben vagyok hívőkkel, ahogy szolgálok, ahogy imádom az Urat, ha gondot viselek így a lelkemre. akkor nem befelé fordulok, hanem cselekvő is leszek!
Ha Krisztus vére, a tisztaság, a szabadság megvan, amikor tudom, hogy Isten szeret engem, megbocsát és elfogad és nincs semmi nyoma a dolgoknak, a bűnömnek, akkor az nagyszerű. Mert nyugodtan járok ebben, hiszek és élek. Az életem tevékeny és hatással van. Annyira kell ez nekünk.
Van, hogy szülők megengedik, hogy a gyerekük uralja az életüket. „Nem mehetek el evangelizálni, mert gyerekeim vannak. Nem mehetek gyülerkezetbe háromszor egy héten." Hát, pont azért kell menni, mert tanítok valamit a gyerekemnek a dolgok jelentőségéről. Élveztem, hogy a fiam jött velem mindenhova. (Ja, és nem ment tönkre bele, hanem élvezte. Néha Isten mentette meg :-), ám ez amúgy is mindig így van a gyerekekkel.) Hálás vagyok érte, hogy aktívak voltunk végig.
Ha nem tudsz itt lenni tudod mit vesz el tőled? Lehet, hogy nehéz otthagyni a gyereket az oviban - ahogy az enyémmel is megtörtént. Viszont egy nap hoztunk egy döntést, és képzeld, minden rendben volt! Isten ad valamit és az egyik felelősségünk, hogy őrizzük, hogy ne nyelje el az egész életem. A gyerek drága ajádnék, a házastárs, barát, szolgálat, drága ajándék. Ám Isten nem akarja, hogy ez elnyelje az egész életem. Legyen egyensúly! Tudnunk kell, hogyan működik ez. Itt a kérdés: akkor miért mondjuk mégis, hogy nem akarok dolgozni, nem akarok felelősséget?
A válasz itt van: 1Móz 3:17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrôl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Åtkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belôle életednek minden napjaiban. (Hm, apró mellékvágány: Isten azt mondta: Mikor hallgattál a feleséged szavára amikor a bűnre hívott. Tehát nem azt mondja, hogy sose hallgass a feleségedre! :-) )
Szóval nem is igazán a munkával van bajunk. Nem a döntésekkel. Nem a felelősségel. Erre lettünk alkotva. A probléma az átokkal van. Ez a gond. A bűn behozott egy átkot és problémák vannak. „De nekem igenis a döntésekkel van gondom." Nem! Az átokkal van gondod. Azért mondod, hogy nem, nem akarod ezt vagy azt. Mert van benne nehézség. Ám van egy jó hírem: Gal 5:1 álljunk meg a szabadsásban amire Krisztus megszabadított. Mitől szabadított meg Krisztus? Az átoktól!
Az ember azt mondja: Jaj, dolgoznom kell, elé! Nem akarom! Nem csinálok semmit! Ezzel tudod mit csinálok? Kiöntöm a gyereket a fürdővízzel. Kidobom ami fontos azzal együtt amivel a probléma van. Ne tegyük ezt! Isten azt mondja: Létezik jobb út. Luk 10:42 Mária a jobb részt választotta.
Azért beszélek erről, mert szeretném ha mind a jobb részt választanánk. Az ember ilyeneket mond: Engem úgyse lehet szeretni, úgyhogy legalább sajnálj! Olyan nyomorult vagyok. (Mártír komplexus.) Azt mondjuk: nem lehet szeretni engem, akkor hagyjuk az egészet. Átjövök a másik oldalra és azt mondom: Legalább sajnálj engem. Olyan nehéz az életem. Még ami jó benne az is rossz. Átjövök ide és azt mondom: Sajnálj! pedig nem sajnálatra van szükségem, hanem szeretetre. Ne alkudj meg a rosszabb részért, ne engedd, hogy odáig süllyedjen a dolog!
Gal 5:22 a szellem gyümölcse, szeretet, szeretet, szeretet. Ha az új emberben jársz a Szellem kitölti Isten szeretetét a szívedbe, Róm 5:5. Ez a szabadságunk. Aztán találsz kapcsolatokat amiben szeretet van.
Ehelyett azonban megalkuszunk valami kevesebbért. Isten azt mondja: Örömöt akarok adni neked a Szellemben.
Az ember meg így felel: Örömöm úgysem lehet, inkább iszok még egy üveggel, majd csak lesz valami. Vagy amit szintén sokszor látni, hogy az örömöt nem ismerjük, ám vágyunk rá és negatívak vagyunk.
Isten azt mondja: Békességet akarok adni! Ez a szellem gyümölcse az életedben.
Az ember meg: Hát, békességem úgyse lehet, akkor legalább keresek valami nagyobb zajt, valamit ami elnyomja a bennem lévő zajt, valami idióta zenét, valami szemét dolgot és azt hallgatom, vagy megnézek egy horrorfilmet és zizi vagyok. Nem zavar a békesség hiánya, mert nincs időm rá. Nézem a szemetet és megtöltöm a lelkem és elhiszem, hogy nem lehetséges az öröm, a szeretet, a békesség az életemben!
Mivel pedig elhiszem, hogy nem lehetnek meg ezek, és az életem elfolyik. Átokban élek, egy börtönben és az életemnek nincs hatása, nincs megelégedetség, mert nincs szolgálat!
Vannak testvéreink, akik nagyon fontosnak tartják az erőt. Erő a kereszténységben. Mi azt feleljük: szolgálat. Mert a szeretet, öröm, békesség a legnagyobb erő. Ennek nem lehet fölébe menni!
Isten azt mondja: Állj meg a szabadságban amire Krisztus megszabadított. Azaz: amint teszek, aktív vagyok, megélem a szabadságot, és nincs benne az átok keserűsége. Lehet, hogy belefutok egy-egy zsákutcába, esetleg nem jól sül el a döntésem.
„De Uram, először is, mégis, a lelkemben Veled járok."Akármi történik itt, vagy nem történik, én Benned bízom. Te tettél ilyenné, azért vagyok cselekvő, aktív személy, mert ilyenné tettél, bízom Benned.
Szabad vagyok és ebben járok. Nem próbálok szabadulni valamitől ami nekem lett adva.
Comments