P. Kende
Ahogy a kereszténységről gondolkodom, az egyik dolog, ami sokszor felmerül bennem, az az, hogy mennyi ebből a valódi, és mennyi ebből az, amit mi csinálunk. Mennyi ebből az, amit mi rakunk bele? Ez kihívó gondolat, de érdemes elidőzni rajta, azt hiszem. Főleg azért, mert a Bibliánkban nagyon sok dolog szól erről. Róm 8. az a fejezet, ahol Pál apostol elég sokat foglalkozik ezzel. Néhány dolgot szeretnék kiemelni innen. Nagyon egyszerű, amit mondani akarok.
Róm 8:1 Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet szellemének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és halál törvényétől.
Amikor Pál így beszél, akkor van veszély abban, ahogy érthetjük, amit mond. Ő itt két törvényről szól. Az egyik: az élet szellemének törvénye. A veszély abban van, ahogy értjük ezt: törvénye. Azt mondja utána egy másik módon, de nagyon hasonlóan hangzik: megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. Az élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől.
A veszély a gondolkodásunkban az, hogy ha azt hallom, hogy törvény, akkor nyilván úgy gondolkodom, hogy van egy rendszer, van valami, amiben működni kell. Van egy elvárás, van egy teljesítés, van egy szint, amit meg kell ugranom, van egy szint, aminek meg kell felelnem. Igazán a veszély benne az, hogy mivel mindkettőben a törvény szót használja Róm 8-ban – az egyik törvény megszabadított engem a másiktól –, ezért nagyon könnyen úgy vehetem, mintha a kettő hasonló rendszer lenne, mintha a kettő hasonló dolog lenne. Pedig semmi nem áll távolabb az igazságtól! A kettőnek nagyjából köze sincs egymáshoz.
Amikor Pál beszél erről a rómaiaknak – és másoknak –, akkor újra és újra ilyeneket mond, hogy ez más, ez különbözik, ez az új egyáltalán nem olyan, mint az előző. Konkrétan a Róm 5:16-ban van egy utalás erre, azt mondja ott: nem a bűneset szerint volt az ajándék. Pedig olyan érdekes, előtte elmagyarázza, hogy egy ember – Ádám – elbukott, és az mindenkire hatott, ugyanúgy Jézus egyedül igaz volt, és az mindenkire hat. Akkor azt mondanánk: „Akkor a kettő ugyanolyan. Te is párhuzamba állítod, nem?” Utána viszont hozzáteszi Róm 5:16-ban, hogy a második nem olyan, mint az első. Ez a második sokkal nagyobb. A második egészen más minőségű dolog. Ezt a másodikat, Jézus munkáját össze sem lehet hasonlítani, egy lapon sem lehet említeni Ádámnak a bukásával. A kettőt nem lehet hasonlítani egymáshoz.
Ugyanolyan, mintha azt mondanád – vannak vallások, akik mondják ezt –, hogy az építés és a pusztítás ugyannak a dolognak a két oldala. Tényleg? Ki az a bolond, aki tényleg azt hiszi, hogy az építés és a pusztítás ugyanannak a dolognak a két oldala? A kettőnek nincs köze egymáshoz. Pusztítani bárki tud.
Emlékszem, egyszer építettünk házat valakinek a családban, volt előtte egy viskó a területen, azt össze kellett dönteni, az ment mindannyinknak, de utána az alapot ásni, betonozni, … az más kategória volt. :-) Semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Az építés egészen mást követel, egészen más az életünkben.
Pál erről beszél, hogy a kettő között óriási különbség van. Csak lehet, hogy ez nekünk nem jön ki olyan nagyon jól, és lehet, hogy nem ragadjuk meg. Ezért el kezdünk úgy gondolkodni: „Rendben, volt egy bizonyos törvény az életemben, ami szerint éltem, és most van egy másik törvény az életemben. Pál is ezt mondja, nem? Az élet szellemének törvénye.” Egy értelemben ezt a szót ő úgy használja, hogy segít nekünk megérteni valamit, de közben elmondja, hogy egészen másról beszélünk.
Nagyon nyilvánvaló, ha mégegyszer megnézzük ezt a két verset: Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet szellemének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. Mindkétszer azt mondja: Jézus Krisztusban. Ez fontos gondolat, hogy egy Személyben van az, hogy nincs kárhoztatás.
Mert a gondolatunk az lenne: volt egy rendszer – volt bűntudatom, volt félelmem, volt szégyenem, volt fájdalmam, volt magányom, … – és aztán most átjöttem egy másik rendszerbe, és attól, hogy engem kereszténynek hívnak, most majd elmúlik a bűn, a fájdalom, a félelem,… minden. Miért? „A rendszer miatt.” Nem, ez így nem működik. Nem így vagyunk megalkotva. Az ember nem ilyen. Az embernek szüksége van kapcsolatokra. Onnan kap életet. Ott van közössége. Ott szabadul fel. Tehát ez az, ahol működni tudunk. Ez az, ahol bátorítást kapok.
Az egyik legnagyobb bátorítás számomra az volt, hogy azt mondta nekem a feleségem: annyi mindenből gyógyított meg Isten a szereteteden keresztül. Ez az, amire azt tudom mondani: igen, ámen. Mert velem is ez történt őáltala. Annyira hálás vagyok ezért! Ugyanígy a barátaimért, és ugyanígy a fiammal kapcsolatban, és ugyanígy édesanyámért.
Amikor ezt nézzük, akkor ez az, amit értenünk kell, hogy ez egy Személyről szól, nem pedig egy rendszerről. Erről beszélek igazán. Ez a két törvény csak úgy törvény, hogy azonosítsuk valahogy, de igazán a fontos rész az életnek a szelleme, illetve a bűn és a halál. Mi a bűn és a halál, amiről Pál beszél? Nézzünk vissza egy pillanatra, hogy teljes legyen a kép:
Róm 7:23 de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban lévő bűn törvényének a rabságába hajt.
Pál azt mondja, hogy természetszerű vonzódásunk van a bűn felé, a hülyeség felé, a hiba felé, az Isten-ellenesség felé. Van egy természetszerű irányom, arrafelé tartok. Könnyen megyek abba az irányba. Pál azt mondja: „Azt találom, hogy annyira szeretném csinálni, amit Isten akar, de egyszercsak azt látom: már megint mit csinálok?! A tagjaim azt csinálják, amit nem kéne.” Erről beszél Római levél 7. fejezete végig. Ez az a törvény, amiről beszélünk.
Ha Róma 7. fejezetét végignézed, rengetegszer ott van: én, enyém, nekem, én, minden rólam szól,…; és nincs megoldás. Aztán Róma 8. fejezetében van megoldás. Viszont a megoldás nem bennem van. Ez az, amiről igazán szó van. Azt mondja, hogy egy Személyben van az, hogy nincs kárhoztatásom: Jézus Krisztusban. Őbenne nincs megszégyenítő ujj, amely rám mutat, Őbenne nincs elítélés, amely engem leír. Őbenne nincs meg ez.
Ez nagyon fontos, mert rendszereket mind tudunk építeni, a legintelligensebb, a legbutább ember is. Mindannyian tudunk építeni rendszereket magunknak, de azok nem adják meg nekem ezt a szabadságot. Azt egy Személyben, Jézus Krisztusban kapom meg. Ez annyira fontos!
Emlékszem még a ’90-es évek elején volt egy eset. A gyülekezetben mesélte az egyik testvér, aki nem magyar állampolgár, de itt élt. A rendőrök akkor még nyeregben érezték magukat, és próbálták lenyúlni az embereket, ahol lehetett. Ez a testvér utazott valakivel egy követségi autóban. Valahol egy rendőrrel beszéltek, és a rendőr mondta az útitársának: Szállj ki az autóból! Ez a testvér azt mondta: ne szállj ki!; a rendőr meg: „Na, kifelé, kifelé! Mire vársz?!” „Nem. Ne szállj ki.” Persze, mert amíg a követségi autóban ül, addig a rendőr nem érintheti, nem csinálhat semmit, de ha kiszáll…
Ez jó példa volt igazán, hogy Jézus Krisztusban vagyok. Ha hívő vagyok, akkor én Őbenne vagyok. Ha Őbenne vagyunk, akkor járjunk is így. Mert amíg Benne vagyok, addig nem lehet engem megérinteni. Addig ez a másik szabály, az előző törvény, a gyengébbik a kettő közül, nem érinthet engem.
Mát 12:29-ben Jézus mondott egy példázatot. Az egy jó példázat. Azt mondja: az erős ember őrzi a házának a kincseit, de ha jön egy erősebb, akkor az megkötözi őt, és utána ki tudja fosztani. Erről beszélünk. Volt valami, ami nagyon erős volt az életünkben. A szégyen, a bűntudat, a félelem, a fájdalom, a magány, az, hogy egyedül vagyok és nincs válaszom a dolgokra, de aztán jött valaki, aki erősebb ennél. Ez Jézus Krisztus. Ez nagyon fontos, hogy Ő Személy, nem rendszer.
Ezért nem szeretjük annyira azt a szót a kereszténységünkre, hogy vallás. Mert amikor azt mondjuk, hogy vallás, akkor valami olyanról beszélünk, ami kevesebb. A hit, ami az én szívemben van, az az én személyes hitem Valakiben, és egy kapcsolat Valakivel. Ez a személyesség az, ami annyira fontos a kereszténységben, ami annyira mássá teszi ezt. Róma 8:1-2-ben ezt látod: nincs kárhoztatás Jézus Krisztusban, és az élet szellemének törvénye Jézus Krisztusban. Személyben, Személyben. Egy Személyben vagyunk szabadok. Őbenne vagyunk mások, Őbenne élhetünk másként. Ez annyira fontos nekünk.
A másik gondolat ehhez. Egy értelemben úgy mondhatnánk, hogy akkor azt látjuk, hogy a törvény áll szemben ezzel az élettel. A törvénynek van egy gondja bennünk. Mert lehet, hogy szereted a rendszereket, de törvénynek van egy gondja. Mind tudunk építeni rendszereket, mind szeretnénk magunkat biztonságban tudni, és ezért építünk fel mindenféle rendszereket magunknak. Ezért építünk magunknak mindenféle dolgokat, amik megvédenek bennünket. Lehet, hogy vannak emberek körülöttünk, akiket esetleg manipulálunk. Ezért építünk fel magunk körül mindenféle rendszereket pénzzel, vagy szaktudással, vagy …, mert „ez az, ami engem megvéd”.
Ez azért olyan fontos, mert az én rendszereim nem tökéletesek, és nem tudnak megoldást hozni igazán a mély kérdésekre, a mély problémákra. Róma 7-ben egyenesen azt mondja erre a törvényre, amit Isten adott, hogy a törvény igaz, szent és jó. Azt mondja: ez a tökéletes törvény, ez a tökéletes szabály. Viszont az a baj vele, hogy énrajtam keresztül, az én gyengeségemen keresztül ez nem tud működni.
Róm 8:3 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az Ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben,
Van itt egy fontos dolog. Azt mondja nekünk, hogy igazán az én utam, az én irányom, amerre én mennék, az én elképzeléseim – ez az egész egy csomagba téve el lett ítélve Krisztusban. Ami nagyon fontos nekünk megint csak. Nem csak azt mondta, hogy az előző út el lett ítélve, hanem még valami: azt mondta, hogy én is el vagyok ítélve, amit nehéz elfogadni. Igazán azonban ez a válaszunk, és ez az, ami nagyon fontos nekünk.
Krisztus becsoportosította ebbe, és mintha egy értelemben diagnosztizálta volna a problémát, azt mondta nekünk: figyelj, a baj nem a törvénnyel van. Mert ez a legkönnyebb dolog a világon, és ezt csinálja a társadalmunk. Ezt csináljuk ma, fogjuk a Bibliát, és: „Ez a törvény! Hagyjuk az egészet. Nem érdekel, ezt dobjuk ki az életünkből.” Isten azt mondja: „Nem! Várj! A probléma nem csak ezzel van a számodra, hanem igazán a probléma benned van. Ez jó dolog, csak neked nem jó, mert te nem vagy tökéletes hozzá.” Úgyhogy így jártunk, ez nem működik.
Isten rámutat erre a dologra és azt mondja: figyelj, a probléma nagyobb ennél. Ez az üzenete a kereszténységnek, amit nem nagyon szeretünk hallani, mert sérti a büszkeségünket, de nagyon fontos a számunkra. Mert amikor ezt megtalálom, amikor megértem ezt, akkor megnyílik az ajtó valami fontosabbra, valami jelentősebbre. Arra, hogy legyen személyes kapcsolatom. Mert a problémám ez:
Róm 8:5-7 Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Szellem szerintiek pedig a Szellem dolgaira. Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Szellem szerinti gondolkozás pedig és élet és békesség. Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.
Itt az érdekes dolog. Ha magamban próbálom élni az életem, valóban saját erőből, akkor van egy problémám. Az, hogy kizárólag magamhoz kapcsolódom, és szükségem van valaki másra. Úgy vagyok megcsinálva. Szükségem van valaki másra, aki jóváhagy engem, szükségem van valaki másra, aki bátorít, szükségem van valaki másra, aki mellém áll, szükségem van valaki másra, aki felsegít, amikor elesem. Ha Isten nélkül élek, akkor igazából végső soron magamban vagyok. Teljesen mindegy, hogy hány barátom van, teljesen mindegy, hogy hány ember van körülöttem, igazán senki nem tudja abszolút azt mondani: rendben vagy; mert azt egyedül Isten mondhatja.
Ez a gondolat igazából: ha magamra összpontosítok, ha magamra figyelek, akkor ezek a saját vágyaim nem visznek engem sehova, nem ad nekem választ. Minden jó próbálkozásom, minden kísérletem arra, hogy jobb legyek, az még mindig a bűn és halál körében van, és képtelen vagyok továbblépni. Mert ez a rendszer nem tud más lenni, én nem tudom mássá tenni. Azonban itt a fontos dolog: amikor megtaláltam Krisztust, akkor egy Személyt találtam, nem egy rendszert.
Ez az a gondolat, amit el szeretnék mondani. Krisztus nagyon utálta a rendszereket, amiket mi építünk. Érdekes gondolat van Mát 10:8-ban, azt mondta a tanítványainak, amikor kiküldte őket prédikálni: menjetek, prédikáljatok, gyógyítsatok, űzzetek ördögöt, csináljátok mindazt, amit kell, de ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Miért teszi hozzá ezt Jézus? A válasz az, hogy azért, mert ismert bennünket. Tudja, hogy mennyire könnyen önérdekké válik az, amit csinálunk. Mennyire könnyen elkezdem magamat szolgálni megint!
Megtörténhet, szolgáltam magam, éltem az életem, megvolt a magam rendszere, és aztán utána átjövök a kereszténységbe, és azt mondom: „Ja, ez is egy rendszer, ez is egy törvény, itt is meg kell ugrani valamit, itt is úgy kell megfelelni, itt is ez működik. Akkor itt is azt csinálom, amit előzőleg. Szolgálom magamat, védem magamat és így élem az életem.” Ez az, amiért szerintem ezt mondta nekik: ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Ez nagyon jó gondolat nekünk, örülök, hogy mondta, de a másik oldalról valószínűleg szükséges volt. Mert lehet, hogy némelyik tanítvány így jött volna vissza: „Uram, de jó! Miket prédikáltunk a Nevedben! Mennyi ördögöt űztünk! Hány embert gyógyítottunk meg a Te Nevedben, és nézd, mennyit kerestünk a dolgon!” Könnyen lehet, hogy így jönnénk vissza mind, ha nem mondta volna ezt nekünk, hogy ingyen kaptad, ingyen adjad, ez az életed. Olyan könnyen építjük ezeket a rendszereket!
János 2-ben látunk egy esetet, amikor Jézus nagyon dühös volt erre a rendszerre, amit építettek. Ján 2:13 Jézus felment Jeruzsálembe, amikor jött a páska.
Ján 2:14-15 A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte.
Mi történt? Miért volt ez probléma? El tudod-e képzelni ezt a képet? Templom és benne az emberek, akik intézik a dolgaikat, bonyolítják az ügyeiket. Miről szól ez? Az egyik dolog a pénzváltók. A pénzváltás miről szólt? Nem arról, hogy az embernek másik valutája volt, és át kellett váltani helyire, hanem arról szólt, hogy volt egy bizonyos érme a templomadó számára, és abban kellett bedobni a pénzt templomadónak. Persze, a váltásnak volt ára.
A juhok, az ökrök miről szólnak? Az állatok, amiket ott árultak, be voltak hitelesítve. Meg voltak vizsgálva, hogy tökéletes, hiba nélkül valók. Az áldozatban tökéletes hiba nélkül való állatot kellett vinni. A törvény azt mondta – sok helyen látjuk ezt –, fogjad a te házadnak a legjavát, vedd a legszebb bárányt és hozd el áldozatnak, ne azt, ami már úgyis éppen fel akar fordulni. „Vigyük gyorsan áldozni, mert mindjárt megdöglik. Legyen valami haszna!” Isten azt mondta: „Nem! A legjobbat hozzad.” Nagyon sok helyen azt mondja: a házadból hozzad.
Ezek az emberek rájöttek, hogy lehet ebből üzletet csinálni. Nyílván okos emberek voltak. Megvolt az üzleti lehetőség, ami úgy nézett ki, hogy a templomban árulták az állatokat, és ha a saját házadból hoztál egy ökröt vagy egy juhot – így mondják –, akkor nagyon sokszor az volt, hogy a pap megnézegette, látta, hogy nem a hitelesített csoportból van, talált benne valami hibát, és visszautasította. Ezért onnan kellett megvenni, persze ezt is felárral. Erről szóltak a templomi ügyletek, ez volt a lényege.
Mi a gond ezzel a képpel? A gond ez: jön az ember, be akar mutatni egy áldozatot, imádni akarja az Urat, valamit csinálni akar, és mivel találkozik? Bejön és találkozik ezekkel a svindlerekkel. Ez az első, amivel találkozik. Bejön, találkozik, pénzváltás, megveszi az áldozati állatot, és mire odaér az oltárhoz, mire odaér arra a helyre, ahol találkozhatna Istennel, addigra hogyan gondolkodik? „Üzlet. Ez is csak egy üzlet. Látom, ismerem ezt. Amikor a múltkor vettem valamit a kereskedőnél, az is így történt. Ott is alkudoztunk, ott is volt kis felár rajta. Tudom, hogy ott is drágábban adták nekem, mint kellett volna. Ez is csak ilyen.”
Itt a gond vele, hogy azt történik már megint, hogy van egy rendszer odakinn, és aztán valahogyan szépen ráhúzom a dolgot, és azt látom, hogy van egy rendszer idebenn is. „Ez a rendszer ugyanaz a rendszer, mint odakinn. Teljesen megfelel neki, csak annyi a különbség, hogy más neve van a dolgoknak, más címkéket ragasztunk rájuk.” A vége, a probléma az, hogy odajövök Istenhez, és nem találkozom Ővele. Habár az az ember ott bemutatta az áldozatot, de mire odaért, ez az egész világossá lett előtte, hogy miről szól. Nem volt sok kérdése. Legközelebb, amikor jött, már nem várt túl sokat, tudta, hogy mi történik.
Úgyhogy Jézus megnézegette, kiment, megfonta a korbácsot – ami nagyon tetszik nekünk, mert hideg, számító, kalkulált harag –, és aztán bement és elrendezte a dolgot. Nem csak elkapta az idegesség, hanem nagyon is tudta, hogy mit csinál, és okkal csinálta. Volt harag a dologban, és nagyon ki volt számítva.
Miért olyan érdekes ez nekünk? Igazán csak arra gondolok, hogy ott van Isten az életemben, de amit csinálok nagyon könnyen, az az, hogy elkezdek ráhalmozni dolgokat. Elkezdek ráépíteni dolgokat erre a Személyre, a Vele való kapcsolatomra. El kezdem bevonni dolgokkal az önérdek miatt, a félelem miatt, a magány miatt,… Beborítom dolgokkal igazából, ráépítek dolgokat Istenre az életemben. Ráhúzok egy rendszert. Megint a magam rendszerét.
Mi a következménye ennek? Az a következménye, hogy nekem sincs békességem belül. Róm 8-ban azt olvastuk: a Szellem szerinti gondolkozás pedig és élet és békesség. Ez fontos dolog, mert amiről beszélünk, az élet szelleme azt jelenti, hogy nekem, az embernek lehet személyes kapcsolatom Ővele a mindennapokban. Személyes járásom, személyes bizalmam, de a rendszerek ezt elvehetik tőlem, ha rendszerek válnak a lényeggé.
Ez az, amit igazán mondani akarok. Nagyon egyszerű, nagyon magától értetődő, de nagyon fontos dolog mindnyájunknak. Megtörténhet, és valószínűleg találkoztál már ezzel a hitben, a kereszténységben, ahogy éled az életed. Szerintem mindannyinkkal megtörténhet nagyon könnyen, és ezért beszélek róla, hogy rendszer-emberekké válunk, hogy van egy rendszer, amit követek.
D.L. Moody, aki vitathatóan az egyik legnagyobb prédikátor volt valaha, olyan ember volt, aki nagyon buzgó volt az Úrért. Igazán talán ő is úgy volt, mint ahogy itt néhányan beszélgettek az alkalom előtt: azért csinálnak ennyi mindent az Úrért, azért szeretnek ennyire aktívak lenni, mert akkor lehet, hogy hamarabb elvégzik a dolgaikat itt, és mehetnek haza hamarabb az Úrhoz. Moody is így volt: minél hamarabb, minél többet, minél gyorsabban. Aztán utóbb kicsit mosolyogva írta le azt, ahogy ő szolgált.
Valaki leírta, ő aztán mesélt erről, ahogy leírták, és nevetett rajta utóbb. Családlátogatásra ment úgy, hogy beszáguldott a fogattal az udvarra, fogott két zacskó valamit, amit ajándékba vitt, köszönt, „Hogy van? És a gyerekek? Isten áldja!”, és ment a következőhöz, és a következőhöz,… Ezt csinálta, és igazán nagyon nagy szolgálata volt, de utóbb azt mondta: „Mit ért az egész? Mi volt ez?” A válasz az, hogy ez a rendszer volt.
Moody nagy prédikátor volt később, és Isten nagyon használta őt, de volt egy pont a hitében, ahol a rendszernél leakadt. A rendszerek hasznosak lehetnek. Persze, úgy működtetjük az életünket. Nagyon figyelnünk kell azonban erre, hogy a rendszereinkben benne legyen az, hogy azt támogatják, hogy életem legyen ezzel a Személlyel, Krisztussal, hogy életem legyen a gyülekezetben, a Krisztus Testében.
A rendszereim ezt támogassák, és ezt bátorítsák, ne pedig elvegyék és elszigeteljék. Mert a probléma ez lehet, hogy odajön valaki, aki a törvény alatt van, rád néz, és azt mondja: „Ja, ismerem, nekem is van egy rendszerem, nekem is van egy vallásom. Nekem is van valamim.” Viszont nem lát többet. Neki valami többre van szüksége. Neki arra van szüksége, aki kapcsolódik Krisztushoz a Szellemben. Ez az, amire mind vágyunk, és amire mindannyinknak szükségünk van. Ez az, ami kell nekünk igazából.
Viszont ez az, amit nem találunk meg, ha csak a saját erőnkből csináljunk. Erről szól igazán a Róma 7-
8. fejezet, hogy magamban mennyire erőtlenül, folyton vissza-visszatérek ahhoz a rendszerhez, de aztán Krisztus mennyivel nagyobb ennél. Nagyon fontos, hogy az én személyes kapcsolatom Ővele az, ami felépíti az életem. Ez az egyetlen, ami életet és békességet ad nekem. Ez az egyetlen, ez a Személy. Nem ez a dolog, nem ez a valami, hanem ez a Személy és a Vele való kapcsolatom.
Amikor így élek, akkor ennek van néhány következménye. Az, hogy amikor a Személlyel való kapcsolat az elsődleges nekem, akkor sebezhetőbb vagyok, mintha rendszereim vannak, és ezért nem szeretjük. Ezért legtöbben elkerülik ezt. Amikor Krisztust követem, nem pedig egy rendszert, akkor megvan nagyon is a bukásnak a lehetősége, és az, hogy hülyét csinálok magamból.
Ha ez probléma neked – mert van, akinek ez gond, hallottam, nekem ez nem szokott gondot okozni –
, akkor nagy kihívás, hogy Krisztust kövesd. Mert akkor lehet, hogy belelépek valamibe, amiben nem látom, hogy hol a válasz. Ezt hívjuk hitbeli lépésnek. Isten vezet engem valahova, megcsinálom, és úgy vagyok vele: Most akkor mi lesz? Isten ott van, mellettem áll, velem van és támogat, de ezt előre nem tudhatom sosem. Lehet, hogy hülyét csinálok magamból.
Ha ezen a módon élem az életem, akkor megvan a valószínűsége, hogy ki fognak gúnyolni érte, vagy azt mondják: „Na, mi ez, amit csinálsz? Milyen nevetséges!” Ez nagyon nagy tanulság az évezredek során, hogy a kereszténységet és a hitet nagyjából mindig gúnyolták emberek, de igazából ez semmit nem jelentett.
Nem jelent semmit, hogy ki mit gondol rólad valóban. Ha az Urat követed, akkor ezek a „bizonytalanságok” meglesznek. Mert nincsenek azok a védelmi rendszerek, amiket olyan szívesen építünk. Ha viszont Őt követem, akkor a rendszereim helyett kapok valami mást hosszú távon. Ez az élet és a békesség, amiről itt olvasunk. Aztán hozzáfűzi Pál:
Róm 8:26a Ugyanakkor a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek.
Isten Szelleme, ez a Személy, Aki velünk van, Ő a segítségünkre siet a gyengeségeinkben. Ez érdekel bennünket, mert igazán csak ott van békességes élet. Amit mondani próbálok, az nagyon egyszerű, csak nehéz volt elmondani: nem rendszer, hanem az élet; nem törvény, hanem Személy; nem a saját személyem, hanem az a Személy, Krisztus az, Aki számít. Ámen.
Schlingloff Sanyi: Ha vannak ilyen rendszereim, akkor ezek működhetnek-e? Mi a baj ezekkel azon túl, hogy távol tartanak Krisztustól? :-) Persze, Krisztusról lemaradok :-), de attól még nagyon jók, nem? Mi a baj a rendszereimmel? Miért nem elég ez? Néha azt is látom magamon, hogy Krisztus nem csak Magát akarja adni a rendszereim mellé, hanem „kiveri a rendszereimet a templomból”. Mi a baj a rendszereimmel?
P. Kende
A legjobb válasz erre a kérdésre: Sanyi, te mit mondanál, ha valaki tőled ezt kérdezné? :-) Amikor beszélgetünk istentisztelet után, és valaki vezető vagy tanító odaül, és feltesz egy ilyen célzott kérdést, akkor sokszor ezt mondjuk: Te mit mondanál erre? Általában van válasz.
A Zsidókhoz írt levél 9-10. fejezeteiben sokat ír erről az áldozati rendszerről, ami fel volt építve a zsidóságban és elmond valami fontosat. A fontos dolog az:
Zsid 10:1a Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg Az egyik fontos gondolat az, hogy a rendszerek, amiket én építek, azok sose lehetnek olyan jók, mint a rendszer, amit Isten épített. Az Ószövetség egy értelemben egy rendszernek a története. A rendszernek – mint mindig – az a célja, hogy elvezesse az embert Istenhez. Nyilván. Érdekes módon csinálja ezt ez a rendszer, aminek a lényege az, hogy bebizonyítja, teljesen képtelen vagy és ezután azt mondja: de van jobb megoldás.
Viszont az én rendszereimnek sosem lehet olyan tökéletessége, mint Isten rendszerének. Isten épített egy rendszert nekünk arra, hogy megmutassa, hogy a rendszerek egyszerűen nem működnek. Enyém vagy az Övé – az én számomra egyszerűen csak nem megfelelő. Nekem nem rendszerre van szükségem. Ha megnézzük ezt: a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg; nem a valósága, nem a képe a dolgoknak. Az eljövendő jónak az árnyéka volt meg. Tehát valami, ami csak egy árnyék, nem a valódi dolog.
Amikor éhes vagy, a csirkecomb árnyéka sokat nem segít rajtad. :-) Igazán erről beszél Pál. Amikor ezt megnézzük, akkor ez a gondolat benne: rendben, a törvény beszél nekem arról, hogy a bűnök el vannak intézve, amikor odatetted azt a juhot, rátetted a kezed, és bűneid rajta vannak és el vannak rendezve, minden rendben. Tényleg minden rendben? Ha ezzel tényleg minden rendben lenne – Zsid 10-ben felteszi ezt a kérdést –, ha tényleg minden le lett volna rendezve, akkor nem úgy lett volna, hogy meg kellett volna szűnnie az áldozatoknak egy idő után?
Zsid 10:2 Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.
Az ember elmegy egyszer, és azt mondja: „Akkor ez is meg van oldva, jól van. Kész, többé nincs bűn az életemben.” Senki nem mondta ezt. Mindenki jött vissza évről-évre. Sőt! Ha Jeruzsálemben lakott, ott volt a templom közel, akkor gyakran járt át az ember és mondta: „Ah, már megint. Mit lehet csinálni ilyenkor?”
Ha ez működött volna, akkor az imádóknak, akik egyszer meg lettek tisztítva, azoknak a lelkiismeretükben nem lett volna többet ott ez a probléma. Ha tényleg elrendezte volna. Nem tette azonban. Ez árnyék, ez nem oldja meg a dolgot igazából. Ha Isten tökéletes rendszere ennyire elégtelen arra, hogy megoldja az én mély problémámat, akkor hogyan lehetne az enyém elégséges?
Működhetnek a rendszereim? Persze! Megvédhetnek valamitől? Persze! Ez a csapda benne. Sok dologtól megvédenek engem a rendszereim. Annyi ilyet látok, annyi embert ismerek, aki csak kemény a szívében. Eleget csalódott emberekben, nem fog többet közel engedni senkit. Tudja jól, hogy mi fog történni, ha megint közel enged valakit, úgyhogy nem, köszönöm. Itt a vége. Épül egy fal. „Próbálkozhatsz, amíg akarsz, haver, akkor sem jössz át. Többet engem senki nem bánt meg.”
Működik ez a rendszer? Persze, hogy működik. Megvéd engem attól, hogy valaki bejöjjön és megbántson. Milyen jól működik! Minden jól működik, csak lemaradok valami „apróságról”, lemaradok az életről, lemaradok arról, hogy normális legyek, lemaradok arról, hogy kapcsolataim legyenek. Megbolondulok ott benn egyedül. Ez megtörténik rengeteg emberrel.
Mi arra bátorítjuk az embereket, hogy merjenek nyitottak lenni. „De akkor meg fognak bántani!” Bizony! Nem hazudunk neked, meg fognak bántani. „De akkor cserben fognak hagyni!” Igen, cserben fognak hagyni. „De akkor hogy bízhatnék benned? Egy nap úgy is …” Valószínűleg, igen. :-) Valószínűleg meg fogom tenni. Meg foglak bántani, cserben foglak hagyni. Nem szándékosan. Ha nem érted, hogy miért csinálom, akkor nézz a tükörbe egyszer. Ez van, sajnálom.
Azt mondjuk rá, hogy mégsem az a megoldás. Azok a rendszerek, amiket építek, mindenképp csak árnyék, soha nem a valóság. Soha nem adnak nekem igazán enni. Soha nem lakom jól. Annyira véd meg az esőtől, mint az esernyő árnyéka. Semmit nem csinál az életemben. Annyira ad meleget, mint a kályhának az árnyéka. Nem ad nekem semmit igazából.
A rendszereim megvédenek engem. Bizonyos szinten adnak nekem valamit, és ez a csapdájuk. Ugyanúgy, mint a vallások. A vallásokkal, amik működnek, azokban ez a csapda, hogy adnak valamit. Az iszlám ad alávetettséget, mert az embernek szüksége van alávetettségre; akár elismeri, akár nem. A buddhizmus megadja neked azt, hogy nagy egész és feloldódsz benne. Erre is vágyunk igazából. Azok a vallások, amik működnek, azok adnak neked valamit, azok beszélnek valamiről, amire szükséged van igazán magadban, de nem adják meg a valóságot. Ez az, ami igazán számít, hogy a lényegi dolog hiányzik belőlük. Ez így van velünk is.
Ez is érdekes. Amikor Jézusra ránéznek emberek, akkor forradalmárnak látják Őt, vagy valami ilyesminek, ami nem volt. Próbálták királlyá tenni, de akkor elment, otthagyta őket. Ugyanúgy, mint amikor meg akarták ölni. Egyik sem volt vonzóbb az Ő számára, mint a másik. Mert nem ez volt Isten akarata abban az időben.
Ő nem volt forradalmár. Nem azért mondott meredek dolgokat, mert polgárt akart pukkasztani. Ez fontos dolog. Nem azért idegesített embereket, mert élvezte. Van, akinek ilyen a mentalitása, de Jézus nem ez volt. Ő mindig az emberek érdekeit nézte, de aztán volt, hogy felrúgta és kivágta a rendszereket a templomból, és az emberek életéből kihúzta ezeket a dolgokat.
Beszélt a házasságról és azt mondta: az egyetlen ok, amiért el lehet válni, az a házasságtörés, és még akkor is meg lehet bocsájtani. Ez az egyetlen ok. Mit mondtak erre a tanítványok? „Akkor nem jó az embernek megházasodni. Ki akar akkor megházasodni, ha ez így van?” Mert volt egy szabályuk arra, hogy el lehetett válni, ha nagyon nem bírták egymást. Jézus azt mondja, hogy nem.
Miért rúgja fel a rendszereinket? Miért csinálja ezt? Azért, mert ez van a javamra. Mert fel kell ébrednem abból az álomból, hogy az a rendszer tényleg megadja nekem, amire szükségem van. Nem igaz, hogy arra a védelemre van szükségem, hogy senki ne tudjon megbántani, hanem arra van szükségem, hogy valaki szeressen, és hogy én valakit szeressek, és legyen köztünk szeretet. Erre van szükségem. Ebben lehet, hogy benne lesz a megbántás, és nem védtem meg magam. Mégis több van az életemben, minthogyha megvédtem volna magam, és az én kis rendszerem működne.
Úgyhogy Isten rendszeresen kivágja a rendszereinket, de ezt igazán azért teszi, mert nem mások, mint egy árnyék. Nem az igazi dolog. Nem oldják meg igazán a problémát.
Comments