Isten a teremtésben bemutatta azt a képességét, hogy létrehozhatja a teremtmények bámulatos változatosságát. A különböző fajok vizsgálata megmutatja a különbségek mértékét, amely köztük van, úgyhogy bármely megfigyelőt bámulatba ejt ennek a létnek bonyolult elrendezése. Helyesen sokan tekintik az életformáknak ezt a lélegzetelállító rendjét Istenünk nagysága bizonyítékának. Ezen különféle teremtmények mindegyikének ki van jelölve a maga helye a fizikai világban, valamint eledele és védelme, amelyet Isten biztosított számára. Ne feledjük el, hogy Isten tökéletesen ismeri mindegyiket, és tud mindegyiknek a létezéséről. Szinte meghaladja az emberi értelmet az a tény, hogy mindegyik fajon belül végtelen változatosságot találunk, és minden egyes teremtmény egyedi a maga fajtájában. Ez bizonyára az ember teremtésében a legnyilvánvalóbb. Amikor Isten emberré formálta a föld porát, belelehelte orrába az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ez azért történt így, hogy az ember egyedülálló helyet foglaljon el Isten teremtésében. A három-egy Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Biztosítva volt számára az uralom minden élő teremtmény felett, és Isten elvárta az engedelmességet tőle. A szabad akarat választása is biztosítva volt számára, hogy azt cselekedje, ami neki tetszik, azzal a kikötéssel, hogy cselekedetei szerint bánnak vele, és számolnia kell a következményekkel. Ebből a szempontból tehát az ember egyedülálló a többi teremtmény között - ő az egyetlen, aki meghatározza hogyan él. Ezért vállalnia kell a következményeket vagy a természeti törvények kihatásaiban, amelyeket Isten állapított meg a teremtésben, amelyek közvetlenül Isten kezétől származnak az Ő uralkodásában, vagy pedig az örökkévalóságban.
Amit Isten kezdetben elrendelt, azt alátámasztják a férfiak és nők életéről szóló beszámolók. Tudomást szerzünk meghozott döntéseikről, miközben választási szabadságukat gyakorolták. Azok a körülmények, amelyek között életüket élték, nagymértékben különbözőek voltak, akárcsak a helyzetek, amelyek időről időre előálltak. Olvasva ezekről, megfigyelhetjük, hogy hoztak jó és rossz döntéseket, és ismerjük a következményeket is, amelyek tetteikből származtak. Azok az események, ahol magatartásukkal másokat érintettek, hűségesen fel vannak jegyezve Isten beszámolóiban, így nyilvánvalóvá válik, hogy egyetlen élet sincsen csupán önmagáért, és hogy egyik élet összefügg a másikkal.
Ebben a szerény terjedelmű kötetben összeállítottunk egy tanulmánysorozatot, amely bibliai férfiakkal és nőkkel foglalkozik. Az egyéniségek kiválasztásának összhangban kellett lennie a bibliai feljegyzésekben megmutatkozó jelentőségükkel. Minthogy ezek jellemábrázolások is, azokra a tömör életrajzi beszámolókra támaszkodnak, amelyeket a Szentírás nyújt - ez megmagyarázza, miért hiányzik kötetünkből néhány kispróféta, akiknek személyes körülményeiről semmit sem mond a Szentírás.
Ilyen témával foglalkozva tudatában kell lennünk, hogy mennyi eligazítás jön Istentől számunkra ebben a formában: 'A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.' 2 Tim 3,16-17. Ilyen sok ember életének a feljegyzésében, bármit is mond a Biblia róluk, számunkra is sok tanulság lehet, mert Isten nemcsak előírások, kijelentések és utasításokon keresztül tanít, hanem az emberi magatartás sok példáján keresztül is. Milyen kiváltságosak vagyunk, hogy a személyeknek ilyen minden részletre kiterjedő listáját kapjuk kézhez - sokféle típusú és származású emberét, és mindegyik egyedülálló helyet tölt be az ihletett írásokban. Ily módon leszünk képesek megismerni az Ábrahámhoz, Jóbhoz, Józsefhez és Eszterhez hasonló ószövetségi jellemek megtapasztalásait. Az Újszövetségben azonosulhatunk például Simon Péterrel, János apostollal, Mária Magdalénával és Pállal. Képesek vagyunk érzékelni lelkesültségüket a diadal pillanataiban, és együtt érzünk velük tragédiájuk idején. Együttesen az emberiség keresztmetszetét képviselik - ezért életünknek azokban a kritikus óráiban, amikor Isten Igéjéhez fordulunk vezetésért és támaszért, mindig van valaki, akivel azonosulhatunk.
Fontos, hogy az ezekkel az emberekkel kapcsolatos gondolatainkat és magyarázatainkat azokon a határokon belül tartsuk, amelyeket Isten állított fel saját feljegyzéseiben. Nem szabad indokolatlanul a saját képzeletünkre támaszkodnunk, arra törekedve, hogy megfessük a bibliai jellemek képét ott, ahol Isten az Ő bölcsességében csak korlátozott információt bocsátott róluk rendelkezésre. Bizonyos esetekben némi feltételezés indokolható, ahol más lényeges tényezőket is figyelembe lehet venni olyan háttér-információként, amelyeket a Szentírás más részeiből gyűjtöttünk össze, vagy történelmi tények támasztják alá azokat. Egyébként pedig meg kell elégednünk azzal, amit Isten közreadott, mert az Ő ítélete az ilyen dolgokban nem lehet kérdéses.
Reméljük, hogy ebben a könyvben azok a kísérleteink, hogy kiderítsük azoknak az embereknek az igaz jellemét, akikkel foglalkozunk, mentesek attól a hajlamtól, hogy rátévedjünk két haszontalan területre. Bármilyen nagyok is voltak ezek a férfiak és nők, és tiszteletreméltóak, mivel Isten beszél róluk Igéjében, haszontalan dolog, ha úgy törekszünk megrajzolni őket, mintha valamiféle 'szuper' férfiak és nők lettek volna, akik teljesen különböztek tőlünk. Ugyancsak haszontalan bármikor gyengeségeikről és elbukásaikról, valamint tetteikről olyan szélsőséges beszámolót adni, amely igaztalan elítélésükhöz vezet. Nem jogos és nem is erkölcsös az ilyen gyakorlat elfogadása, mert ez egyenértékű azzal, hogy hozzáteszünk valamit az isteni feljegyzéshez, és zavarja azt, hogy felismerjük Isten férfiakkal és nőkkel kapcsolatos bánásmódjának lényegét. A 'hithősök' ne legyenek 'imádandó hősök', és ne legyenek befeketítve, sem pellengérre állítva azok, akik elestek! Merítsünk bátorságot azoknak példamutató magatartásából, akik tisztelték Istent: és legyen figyelmeztetés számunkra azoknak vétsége, akik elfordultak Istentől.
Mindenekfelett pedig méltányoljuk azt, ahogyan Isten jósága és nagysága meglátható az esendő, halandó férfiakkal és nőkkel való bánásmódjában. Dacára minden tévútjuknak rövid életük folyamán, Ő nemzedékről nemzedékre 'ugyanaz' marad. Ő a változhatatlan Isten. Ha megfigyeljük botladozó előrehaladásukat az időben, és ugyanakkor Isten szándékának dicsőséges teljesülését az emberi ügyekben, megismerjük Isten szuverenitását, amely felette áll az emberek mérlegeléseinek és tetteinek. Az Ő kezének megjelenése a segítségre szoruló emberek elleni ítéletben feltárja számunkra Isten irgalmát és béketűrését. A szenvedő emberek kiáltásaira adott válasza, bármilyen helyzetben, amelyben ők vannak, megmutatja az emberiség iránti mélységes szánalmát - 'Ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk' (Zsolt 103,14). Az ember igaztalan voltának minden bemutatása dacára megmutatja az Ő igazságát, mint amely abszolút és változhatatlan. Emberekkel való bánásmódját szentség jellemzi, és a feljegyzések megmutatják, hogy minden emberi magatartás alapos isteni vizsgálatnak van alávetve, és amikor bűnt követnek el, nem kedvez az egyénnek, és ítéletében nincsen részrehajlás. Ajándékainak nagylelkűsége, és ahogyan kegyelmet mutat az érdemtelen ember iránt, emlékeztet bennünket arra, hogy Ő az egyedülálló kegyelem Istene. Ki kételkedhetne szeretetében, amikor látjuk tetteinek gyengédségét teremtményei iránt? Kezdettől fogva szeretettel bánik velünk, és amikor rájövünk, hogy mi mennyire visszataszítóak vagyunk bűnös állapotunkban, eltelünk csodálattal és imádattal. Szeretete mérhetetlen. Szeretete örök. Ez Istennek, a mi Üdvözítőnknek a szeretete!