12.05 Ismeri fájdalmunkat
„Megláttam népem nyomorúságát... és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat." 2Mózes 3,7
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
09.17 Megtagadom-e az igazság elárulását?
„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelölhessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma." Jelenések 13,16-17
06.25 A szenvedés tüzében magunkra találunk
Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából.
05.19 Veled vagyok
Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: "Vele vagyok háborúságban" (Zsolt 91,15). Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából. "Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37). Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között (Róm 8,35).
12.22 Biztosan számíthatsz rá
Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik, amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak, ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a "biztos segítség"-nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már egyszer igénybe vettük segítségüket.
10.20 Egyikük visszatért
Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. (Lk 17,16)
10.08 Soha nem hagy magunkra
„Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az „elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.
07.16 Üzenet a sántáknak
Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység.
05.31 Bízzatok!
Igazak Urunk szavai, a világon nyomorúságunk van. Kétségkívül nekem is részem van benne. A cséphadaró még nincs szögre akasztva és nem is lesz, amíg a szérű földjén fekszem. Hogyan is érezhetném otthon magam az ellenség földjén, hogyan örvendezhetnék, amíg száműzött vagyok, hogyan lehetnék kényelemben a pusztaságban? Ez nem az én nyugalmam helye. Ez a tüzes kemence világa, a kohóé és a kalapácsé. Bizony, tapasztalataim megerősítik az Úr szavának igazságát.