szuverén

Még Jeremiás megszületése előtt történt, hogy Isten, előzetes értesítés nélkül lenyúlt a magasból, és a papot kijelölte prófétájául. Jeremiásnak nyugtalan politikai körülmények között kellett szolgálnia Istent, ami megmagyarázza, miért parancsolta meg neki Isten, hogy ne házasodjon meg, 16,2, és be se lépjen lakodalmas házba, 16,8. Isten kevés emberének volt része keserűbb tapasztalatokban, mint Jeremiásnak. Vérrokona elárulta, szülővárosának emberei pedig az életét fenyegették, ha folytatja nemkívánatos jövendöléseit, 11,21.

Elihu (azt jelenti, hogy "Isten maga", vagy "Istenem Ő", vagy még azt, hogy "Ő az Istenem"), Búznak, Ábrahám egyik rokonának törzséből való, 1Móz 22,21. Először a 32. fejezetben van megemlítve, és az ő négy beszédét tartalmazza a 32-37. fejezet. Elihu az isteni szuverenitást hangsúlyozza, amely előkészíti a 38. fejezetben Isten kinyilatkoztatását. Mint fiatalabb férfi, vonakodik beszélni. Azonban Jób nyilvánvalóan önigaz magatartása és önsajnálata, valamint Jób három úgynevezett vigasztalójának alkalmatlansága felbosszantotta.

Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.

Mielőtt a Sátán megjelenik, Jób 1,6, Isten szuverenitásának nagy igazságát látjuk. A Sátán hatalmas, de Isten mindenható. Bepillantást nyerünk a mennyei világ eseményeibe. Isten a szellemi világ teremtményeit maga elé hívja. A könyvben szereplő minden ember, maga Jób is, teljesen tájékozatlan azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek Isten előtt történtek. A Sátán beszámolója mutatja földi tevékenységét, és az Úr megkérdezi őt szolgájával, Jóbbal kapcsolatban. Az Úr megállapítása, amely még az 1. versen is túlmegy, nagyon figyelemreméltó, Jób 1,8.

Absolon rendívül tehetséges és kiváltságos férfi volt. Magas pozíciót és gazdagságot élvezett egy nagy király fiaként, megáldva természetes szépséggel és vonzerővel. Ahogyan már láttuk, ezek az ajándékok nehéz körülmények közt virágoztak, de arra voltak szánva, hogy különösen alkalmassá tegyék őt Isten szolgálatára a maga napjaiban.