tanú

A missziói parancs alapja Jézus Krisztus tekintélye, nem pedig a pogányok (népek) rászorultsága. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Urunkat úgy tekintsük, mint aki segítség az Istenért végzett vállalkozásainkban. Urunk teljhatalmú Úr a tanítványai felett. Ő nem mondja azt, hogy a pogányok elvesznek, ha mi nem megyünk közéjük. Egyszerűen ezt mondja: "Menjetek el és tanítsatok minden népet", menjetek, az én korlátlan hatalmam kijelentése alapján, tanítsatok és hirdessétek az Igét a velem való élő megtapasztalás alapján.

Nem azért vagyunk megváltva, hogy csak "csatornák" legyünk, hanem hogy Isten fiai és leányai legyünk. Nem lettünk szellemi közegek, hanem szellemi üzenet hordozói, de legyen ez az üzenet önmagunknak egy része. Isten Fia maga volt az az üzenet, amit hozott. Szavai szellem és élet voltak. Mivel az Ő tanítványai vagyunk, legyen életünk üzenetünk szentélye.

Vigyázz, nehogy befogd a füled, ha Isten hívását hallod. Minden megváltott ember arra kapott elhívást, hogy a váltságról tanúskodjék: de ez nem igehirdetői elhívás, csak az igehirdetés szemléltetése. Pál azokról a gyötrelmekről beszél, amelyeket az igehirdetés belső kényszere idézett elő benne. Ebben az összefüggésben elmondott szavait ne alkalmazd azokra, akik az üdvösség elnyeréséért jönnek Istenhez. Nincs könnyebb, mint az üdvösségre eljutni, mivel ez Isten fejedelmi műve.