MOST ÚGY gondolunk Urunkra, mint az igazi szent sátor Szolgájára (Zsid 8,1-5. v.), és egy jobb szövetség közbenjárójára (6-13. v.).
Mai olvasmányunk központi személye egy római katona. Kapernaumban élt, és a helyőrség parancsnoka volt a városban. Sok szempontból példaadó jellemű férfi, és bizonyára nem volt öntelt és zsarnokoskodó ember, amire sok hatósági személy hajlamos volt azokban a napokban.
AZ APOSTOL úgy ír, mint Jézus Krisztus rabszolgája, hogy bemutassa Krisztus iránti osztatlan hűségét, és hangsúlyozza az alázatosság és szerénység eszméjét. Minden hívő áron van megvéve (1Kor 6,19-20), ezért ilyen jellemvonásokat kell mutatnia. Az a szó, hogy „szentek", „elkülönített embereket" jelent, és ezt életükben kell bemutatniuk, hogy el vannak különítve Istennek. Helyzetüket tekintve Krisztusban voltak, de életüket gyakorlatilag Filippiben élték.
ITT FELTÁRUL Krisztus igaz szolgájának indítéka. Pál azt kívánja, hogy a korintusiakat, mint tiszta szüzet állítsa Krisztus elé (1. v.), mint olyan népet, amelynek hite nem szennyeződött be hamissággal. Eljegyezte őket „egy férfiúnak". Ugyanúgy, ahogyan a házassági közösség kizárólagos, a hívők el vannak kötelezve a Krisztus iránti kizárólagos hűségre. A szűz szíve osztatlan. Neki nem kell másra gondolnia, csak arra az „egy férfiúra", aki számára el van jegyezve. Itt felmerül egy probléma. A korintusiak figyelme elterelődött az Igazról a hamis tanítók miatt.
A HÍVŐ ember bűnhöz való viszonyának most további szempontjait mutatja be:
Fineás pap volt, aki mindenekelőtt Isten tiszteletével törődött.
Az Úr buzgó szolgája: Mal 2,5. A 4Móz 25-ben azt olvassuk Izráelről, hogy csatlakozott Baal-Peorhoz és hamis isteneknek áldozott. Egy izráeli főember kirívóan és botrányosan hozott be a táborba egy midianita nőt. Fineás határozottan cselekedett, mindkettőjüket halálra adva. Nem végzetes dolog-e a megalkuvás a hatékony bizonyságtételre? Nincs kétség, hogy hol állt Fineás. Számunkra az alapelv az 1Tim 5,19-20.24-ben látható.
A 40. fejezetben József megaláztatását látjuk, míg a 41. fejezettől a felmagasztaltatását. Ezenkívül látható, mint fiú, 37,3, szolga, 38,4, megmentő, 41,45, és végül, mint uralkodó, 41,41.
MILYEN JELENTŐS ennek az evangéliumnak az első megállapítása! Stílusában tárgyilagos, üzenetében egyenes, azonnal az Úr szolgajellegét hangsúlyozza a nemzetségtáblázat és a születési feljegyzés elhagyásával. Márk, hogy megmutassa, az a kezdet, amiről ő ír, nem a jó hírek legeleje, hallani lehet Malakiás próféciáján keresztül Jahveht beszélni tökéletes Szolgájához, és Ézsaiás annak kiáltó szaváról beszél, Aki eljön majd az elkészített úton (Mk 1,2-3.v.).
AZ EVANGÉLIUM írójának teljes neve János Márk, és a Szentírás kilencszer említi. Sorrendben a hivatkozások a kővetkezők: Csel 12, 12.25; 13,5.13; 15,37; 1Pt 5,13; Kol 4,10; Filem 24; 2Tim 4,11. Ezenkívül az ún. „ifjú" (Mk 14,51-52) feltehetőleg maga Márk volt. Van tehát némi betekintésünk az életébe, Pál és Péter apostol, valamint Barnabás melletti szolgálatába. Általánosan elfogadott, hogy a Szent Szellem ihletése mellett Márk fő információs forrása Péter volt, és evangéliumában sok részlet megerősíti ezt.
AZ ÚR elmondta a szőlőmunkások példázatát (Mt 20,1-15), hogy illusztrálja és megmagyarázza ezt a mondását: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." A példázat lényege abban van, ahogyan a munkanap végén kifizették a munkabért (8. v.). A legrövidebb ideig dolgozók kapták meg először a bérüket. Amikor azok kerültek sorra a fizetésnél, akik tizenkétszer annyit dolgoztak, ugyanannyi fizetést kaptak - és nem voltak megelégedve (11-12. v.).