C.H.Spurgeon

Az Úr megsebez, mielőtt meggyógyít. Szíve őszinte szeretetéből teszi ezt, biztos gyógyító kézzel. Megver, mielőtt bekötözne, mert csak így tud teljes munkát végezni benned. A törvény az evangélium előtt jár, a szükség a beteljesülés előtt. Próbál a Szent Szellem meggyőző és megtörő ereje? Próbál, kedves olvasóm? Vagy éppen újra a félelem szolgaságába kerültél? Mindez csak előkészület arra, hogy közeledhessen hozzád a gyógyító, bekötöző evangélium, és teljesen rendbe hozzon.

Hajnal előtt, még az éjszaka homályában milyen áldás Krisztusban látni a "hajnalcsillagot". Emlékszem, amikor az újságok szétröppentették a kitalált hírt, hogy újra megjelent a betlehemi csillag. Alapos vizsgálat kiderítette, hogy az csak az esthajnalcsillag volt, de azért hitem szerint nem tévedtek nagyot.

Aki gondoz egy fügefát, élvezheti annak gyümölcsét fáradságáért. Aki híven várja jó urát, tisztességet nyer jutalmul. Krisztus Jézus pedig az uraknak Ura, a legkiválóbb gazda, micsoda kitüntetés, ha érte a legkisebb szolgálatot is végezhetjük. A földi urak szolgálata olyan, mintha vadalmafát gondoznánk és jutalmul vadalmát kapnánk. Az Úr Jézus szolgálatában a legédesebb fügét termő fügefát gondozzuk.

Mivel Isten soha el nem hagy, sem el nem távozik tőlünk, legyünk elégedettek azzal, amink van. Mivel az Úr a miénk, sohasem maradunk barát, kincs és otthon nélkül. Töltsön el ez a bizonyosság azzal az érzéssel, hogy nem élünk az emberektől való függőségben. Mivel ilyen nagy pártfogónk van, nem kell alázatoskodnunk embertársaink előtt. Legyünk bátrak a szólásra, és ne féljünk az ellenérvektől.

A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz.

Igen, még az öregek számára is van munka Isten szőlőjében. A tizenegyedik órában vagyunk, és Ő mégis munkába küld bennünket. Milyen nagy kegyelem! Bizonyára minden idős ember felujjong a meghívásra. Ha valaki (meg)öregszik, már senkinek sem kell a munkája. Egyik munkahelyről a másikra megy, a munkaadók ránéznek ősz hajára, azután rázzák a fejüket. Az Úr Jézusnak azonban szüksége van az öregekre is, és jó fizetséget ígér nekik. Ilyen az igazi kegyelem! Uram, add, hogy az öregek haladéktalanul szolgálatodba álljanak!

Mikor Izráel meghódítja a bálványimádók városait, el kell pusztítania mindazt, amit a bálványimádás megfertőzött, tehát tűzre való. Ugyanígy kell elbánnia a keresztyén embernek is mindenfajta bűnnel. Egyetlenegyet sem hagyhatunk meg magunknak. Késhegyig menő harcot kell folytatnunk a test cselekedetei ellen, akármilyen vagy akármekkora is az, akár testi, akár lelki, akár szellemi legyen is az. Nem azért, mert ezzel nyerhetünk kegyelmet, hanem azért, mert ez már Isten kegyelmének a gyümölcse, amelyet mindenképpen meg kell teremnünk.

Mikor látjuk a gonoszok boldogulását, hajlamosak vagyunk arra, hogy irigykedjünk. Mikor halljuk vidám lármájukat, miközben mi szomorkodunk, már-már azt gondoljuk, hogy ők választották a jobbik részt. Nos: ez ostoba és bűnös gondolat. Ha jobban ismernénk őket, és főleg ha arra gondolnánk, milyen végre jutnak majd, inkább szánakoznánk rajtuk.

Isten népe fogságra adhatja önmagát a bűn által. A keserű gyökérnek igen keserves gyümölcse ez. Micsoda szomorú fogság az, amikor Isten gyermeke eladja magát a bűnnek: megkötözi a Sátán, megfosztja szabadságától, imája erejétől és az Úrban való örömétől. Vigyázzunk, hogy ne kerüljünk ilyen fogságba.

Az elnyomott, legyőzött ember érzéseit fejezi ki ez az Ige. Ellenségünk egy időre kiolthatja világosságunkat, de az Úrban akkor is biztos reménységünk van. Ha Benne bízunk és megmaradunk az egyenes úton, rövidesen vége lesz a levertség és sötétség korszakának. Az ellenség támadása nem tart sokáig. Az Úr csakhamar jajgatásra változtatja kárörömét, a mi sóhajtozásunkat pedig örvendező énekké.