Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. Ezúttal azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném felhívni.
Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.
Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez szól ezer közül, de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja felvidítani. Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek igazságtalanul kitaszítanak. Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!
Minden négy évben csak egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna! Mind ez ideig Isten jósága és szeretete mint két testőr kísért minket napról napra. E kettő alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk. Ez a rendkívüli nap is egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is. A jóság, hogy gondoskodjék arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket. Ők kísérjék lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk.
Földi vagyonunk veszendő, nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk. Azt mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan a verebünk, és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny. Megvan rá a jogcímünk, zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is. Nemcsak "hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.
A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.
Az igazság állandó. Kiállja a próbát. Az idő próbáját, de a szenvedések próbáját is. Ha tehát az igazmondás miatt szenvednem kell, késznek kell lennem arra, hogy türelmesen várakozzam. Ha hiszek Isten igazságában és ki is mondom azt, sok ellenállásba ütközhetem, de nem kell félnem. mert végül az igazság fog győzni.
Ez az ígéret így, szó szerint Izráelnek szólt, de szellemi értelemben minden hívőre vonatkozik. Ha kiváltságainkhoz méltóan élünk, akkor utunkat világosan és félreérthetetlenül Isten fénye ragyogja be, és az emberek meglátják rajtunk, hogy Isten kiválasztottai vagyunk a szent szolgálatra, és az Úr papjainak neveznek bennünket. Bár ugyanúgy végezzük hivatásunkat, mint mások, mégis egyedül és kizárólagosan az Úr szolgái vagyunk. Krisztus által az élő lstennek végezzük szüntelenül az imádság, a magasztalás, a bizonyságtétel és az önátadás szolgálatát.
Jól jegyezzük meg, hogy hallgatnunk kell Jézus Krisztus szavára, ha azt akarjuk, hogy Ő is meghallgasson minket. Ha nincs fülünk Krisztus számára, neki sincs füle a számunkra. De amilyen mértékben odahallgatunk, olyan mértékben hallgat Ő is reánk.
Krisztusban kell lennünk, hogy Neki élhessünk, és Benne kell maradnunk, hogy e nagyszerű ígéret beteljesedésére számíthassunk. Krisztusban maradni annyit jelent, hogy soha senki más és semmi más kedvéért nem hagyjuk el Őt, hanem élő, szeretetteljes, tudatos és engedelmes kapcsolatban maradunk Vele. A faág nemcsak közel van a törzshöz, hanem rajta is van, és folyamatosan abból nyeri az életet a gyümölcsterméshez.