Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
06.12 Biztonságban lakozni
Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bûnösöktõl. Így szól: „Menj ki közülük" (1Móz 12,1). A „keresztyén világ" olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak.
06.07 A legbiztosabb hely
Hiszünk a szentek örök biztonságában. Mindenekelõtt azért, mert Krisztus tulajdonai, és Õ nem veszít el egyet sem a vérével megváltott bárányok közül, akiket az Atyától kapott.
Azután, mert Õ örök életet ad nekik, és ami örök, az valóban örök. Ha a szellemi élet megszûnhetne, akkor az nem örök, csak idõleges lét lenne. Az Úr azonban örök életrõl beszél, és ez kizárja, hogy valaha is vége lehetne.
04.14 Azt választom, amit Ő választ
Ellenségeink szűkmarkúak velünk szemben, de nem vagyunk kiszolgáltatva nekik. Az Úr gondoskodik rólunk, végtelen bölcsessége jelöli ki helyünket a világban. Sorsunkat nálunk bölcsebb értelem irányítja. Minden dolgot Isten rendez el, és mi ennek örülünk; azt választjuk, amit Isten választ a számunkra. Ha saját elképzeléseink szerint választhatnánk, akkor is azt kívánnánk: bárcsak minden Isten akarata szerint történne.
02.11 Gyermekeink már biztonságban vannak?
Gyermekeinkben természet szerint nincs még Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni, vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte levő vers is: "Ne félj szolgám, Jákób", és ez oszlassa el félelmünket.
02.08 Örömteli biztonság
Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem "győzelmes jobbjával" támogat.
06.16 Minden javukra van
Róma 8,13-39
HA a mindenható és szerető mennyei Atya gyermekei vagyunk, azt várhatjuk, hogy sima és kényelmes utunk lesz örök hazánkba? Az írás bőséges figyelmeztetést tartalmaz, hogy az ilyen hamis várakozásoknak csalódás lesz az eredménye. Nem vagyunk mentesek betegségektől és háborgatásoktól, amelyek az emberi fajra jellemzőek ebben a világban, amelyet tönkretett a bűn (22-33. v.). Valójában a Krisztushoz való hűség a normális emberi sors feletti szűkölködésbe juttathat, hogy az üldözésről ne is beszéljünk (35. v.).
12.31 Tegnap, ma, holnap
A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.
12.24 Elrejtett élet
Pál apostol leveleiben Isten Szent Szelleme bizonyságot tesz arról, milyen egyszerűen, de mindenható biztonságban van elrejtve életünk a Krisztussal Istenben. Úgy beszélünk, mintha megszentelten élni a legbizonytalanabb dolog lenne. Pedig ez a legbiztosabb, mert Isten mindenható hatalma van benne és mögötte. A legbizonytalanabb az, ha megpróbálunk Isten nélkül élni. Ha felülről születtünk, a legkönnyebb Istennel igazi kapcsolatban élnünk és a legnehezebb letérnünk a helyes útról; csak figyeljünk Isten intéseire és járjunk világosságban.