Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja.
„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket." Ézsaiás 61,3
„Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tenger mélyébe vetik." Máté 18,6
Nem tudatosan vagyunk engedetlenek Isten iránt: csak egyszerűen azért, mert nem figyelünk rá. Isten közölte velünk parancsait, itt vannak, de mi ügyet sem vetünk rájuk, nem szándékos engedetlenségből, hanem mert nem szeretjük és nem tiszteljük Őt. "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15). Amikor rájövünk, hogy milyen "tiszteletlenek" voltunk Istennel szemben, akkor a szégyen és a megaláztatás elborít, amiért nem figyeltünk rá.
Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. (2Kir 5,25)
Nem szégyenülhetünk meg hitünkben. A szõrszálhasogatók és kritikusok támadhatják a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évrõl évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. Nem szégyen egyszerû hívõnek lenni. Az egyszerû hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsõség koszorúja a hívõ fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.
Ezsdrás a hit embere volt. Ezt azzal mutatta meg, hogy tökéletesen bízott Istenében. Sokféle ellenállással került szembe abban a küldetésében, hogy helyreállítsa Isten népét az országban. Ez nem volt könnyű, különösen akkor, amikor megkezdte, hogy felbecsülje a rombolást, amit a fogság végzett a nemzeten. Amikor Isten házát befejezték és helyreállították, Ezsdrás szeretett volna lévitákat találni, hogy Isten házában szolgáljanak, de ezek hiányoztak. Ezért böjtre és imára szólított fel, hogy végrehajtsák a helyreállítást.