AZ 1. ÉS 2. ZSOLTÁR bevezetés az egész könyvhöz. Mindkettő Krisztusról beszél. Az 1. zsoltárban Ő a boldog Ember - ez erkölcsi dicsősége; a 2. zsoltárban Ő a felkent Király - hivatali dicsősége.
Az a kifejezés, hogy „boldog ember", hétszer fordul elő a zsoltárokban, ő az elhagyott ember a Zsolt 22-ben, a feddhetetlen ember a Zsolt 37,37-ben, és a te jobbodnak férfia a Zsolt 80,18-ban.
A ZSOLTÁROK KÖNYVE a zsidó nép énekeskönyve. Amikor Dávid Isten ládáját vitte a Sionra, megszervezte a lévita énekkarokat és az éneklés szolgálatát, 2Sám 6; 1Krón 15. Aszáf, Jedutun és Hémán voltak az énekmesterek. Ez a vezető szerep Aszáf családjában folytatódott, Neh 7,44.
A zsoltárok öt könyvre vannak felosztva és összehasonlíthatóak a Biblia első öt könyvével a következőképpen:
Zsolt 1-41 Megfelel Mózes 1. könyvének Alapigazságok
„ÖRÖME VAN-É valakinek, dicséretet énekeljen", Jak 5,13. Ez volt valószínűleg a legboldogabb esemény Dávid életében. Helyet talált az Úr számára. Istennek, akinek mindent tulajdonított, megadta a legmagasabb megtiszteltetést népe között, Zsolt 132,1-9. Írt tehát egy zsoltárt Aszáfnak és testvéreinek, hogy rendszeresen dicsőítsék Istent a frigyláda előtt Jeruzsálemben. Illő volt, hogy megírja ezt a zsoltárt egy ilyen diadalmas helyreállás után, amely a bírák törvényen kívüli időszaka, valamint Saul király félelmes elbukása után következett.
Zsoltárok 144,1-15; Zsoltárok 18,2
Zsoltárok 121,1-8
Zsoltárok 95,1-11
Zsoltárok 89,26-30
Zsoltárok 80,1-20
Zsoltárok 69,6-13
Zsoltárok 23,1-6
Kinek nem remegtették meg még a szívét a szeretett huszonharmadik zsoltár nagyszerű igazságai? Még az is, aki nem ismeri az Urat, úgy tűnik, vigasztalást talál ennek a zsoltárnak a szépségében.
Írtak és prédikáltak róla számtalan alkalommal. Mégis, valahányszor visszatérünk rá, ad valami újat.