A MAI fő téma a vénekkel foglalkozik, vagyis azokkal, akik felelősek a vezetésért, irányításért és ellenőrzésért a helyi gyülekezetben. A tegnapi szakaszban megfigyeltük az özvegyasszonyok négy csoportját, most pedig a vénekről mutat be három csoportot:
(1.) Vének, akik a vezetést végzik.
(2.) Vének, akik a vezetést jól végzik.
(3.) Vének, akik jól irányítanak, az Igének pedig tanítói.
MEGKÜLÖNBÖZTETÉSEK és ELTÉRÉSEK képezik az 5. fejezet lényegi mondanivalóját is, amelyek arra emlékeztetnek, hogy a keresztyénség az igazságnak olyan rendszere, amely befolyásolni akarja kapcsolatainkat és magatartásunkat itt lent, ahogyan azt napi életünkben megoldjuk. Kétségtelenül mennyei elhívású emberek vagyunk, akik örök mennyei dicsőségre vannak szánva. De amíg ebben a világban vagyunk, figyelmet kell szentelnünk földi viszonyainkra.
EBBEN a fejezetben további szembeállított alapelvek vannak. A 3. fejezet záró szakaszában a kegyesség titkára történő utalás után most a gonosz lelkek tanításaira (törvényszegésre) figyelmeztet. Az ellentétet már az első versben szereplő pedig szó bevezeti, és micsoda meghökkentő ellentét van itt!
A GYÜLEKEZETI felügyelet dolgát követően a 3. fejezet záró része a gyülekezetben való magatartással foglalkozik. „Ezeket írom néked,... hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában" (14-15. v.). Ez a mondat magában foglal minden keresztyént, és nem korlátozódik Timóteusra, sem pedig a felvigyázókra és diakónusokra, valamint azok feleségeire. Az a tudat, hogy Isten házában vagyunk, végezze el bennünk, hogy kellő tisztelettel viselkedjünk, mivel az élő Isten Gyülekezete ellentéte a holt bálványok házának.
A 3. FEJEZET Isten házának témáját vezeti be. Magatartásunknak Isten házában, a gyülekezetben meg kell felelnie azoknak az erkölcsi és szellemi jellegzetességeknek, amelyek illőek Isten e földi lakhelyének szentségéhez. Ebben a mai igeszakaszban nemcsak az Isten házában való magatartás, hanem a ház felügyelete a téma. Isten háza a Gyülekezet előképe, ami azt hangsúlyozza, hogy ez az a szféra, ahol Isten uralkodik. Ez az Ő háza; és elvárja, hogy akaratának engedelmeskedjenek, és az Ő rendjét saját házában betartsák.
AZ 1-7. VERSBEN azt látjuk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk a külső világban lévőkkel; most, a 8-15. versben azzal foglalkozunk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk azokkal, akik belül, a gyülekezetben vannak.Világosan meg vannak különböztetve a férfiak és nők, ami a gyülekezetben betöltött helyzetüket és funkciójukat illeti. A teremtésben meghatározott isteni rendhez következetesen ragaszkodni kell a gyülekezetben is.
A MA! IGESZAKASZBAN feltáruló kép nagy volumenű - valóban univerzális, mert felöleli a teljes emberiséget. A képben nincsen semmi szűk vagy kizárólagos. Az Üdvözítő Isten hozzáállása ez a bűnös, lázadó emberiséghez. „Azt akarja (kívánja), hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére (megismerésére) eljusson" (4. v.).
MIUTÁN PÁL beszélt a boldog Isten dicsőségének evangéliumáról, amely rá van bízva, most kifejezi mélységes háláját Istennek azért a mérhetetlen kiváltságért, hogy őt hűségesnek tekintette, és kijelölte erre a szent szolgálatra, és Urunk Jézus Krisztus által belsőleg megerősítette erre a hatalmas megbízatásra. Ez még inkább meglepő, figyelembe véve saját hátterét és tevékenységét - istenkáromló volt, kegyetlen buzgóságot gyakorolt, hogy kiirtsa a keresztyéneket; ezt az új vallást növekvő fenyegetésnek tekintette atyáinak zsidó hitére.
A LEVÉL jellegét Isten üdvözítő volta adja meg. Ez az üdvösség szélesebb értelemben szerepel, messze túllépve a hívő embernek a bűn rettenetes végzetétől való megváltásán, egészen a vég nélküli dicsőségig.
A TIMÓTEUSHOZ írt 1. levél bevezetéseképpen a következő jellegzetességek segíthetnek, hogy bemutassák a levél természetét és tartalmát:
(1.) A levél rendszere: Ez pásztori levél, amelyet elsősorban Timóteusnak írt, mint bizalmas és magán dokumentumot, de nem kétséges, hogy a szentek között közkézen forgott a későbbi időben.