Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

méltóság

Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11). Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt.

Tovább (07.19 Uralma a hívő felett)

Tovább (06.04 Nagysága felfoghatatlan)

„Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan." Zsoltár 145,3

Mi nem aggályoskodva, hanem boldog hitben élünk. Mennyei Atyánk gondoskodik gyermekei minden szükségérõl, Õ tudja, mire van szükségünk, mielõtt még kérnénk Tõle valamit. Ezért idõben térhetünk éjszakai nyugovóra, és nem kell órákon át fennmaradnunk és a fejünket törnünk azon, hogy mi hogyan legyen. Ha megtanultunk Istenre hagyatkozni, nem kell éjszaka ébren feküdnünk az ágyunkban, és gyötrõdve töprengenünk, hanem nyugodtan az Úrra hagyjuk minden gondunkat, elmélkedünk jóságán, és Õ felüdítõ álmot ad nekünk.

Tovább (07.02 Üdítő álom)

OLVASNIVALÓ

Máté 8,5-13; Lukács 7,1-10

Mai olvasmányunk központi személye egy római katona. Kapernaumban élt, és a helyőrség parancsnoka volt a városban. Sok szempontból példaadó jellemű férfi, és bizonyára nem volt öntelt és zsarnokoskodó ember, amire sok hatósági személy hajlamos volt azokban a napokban.

Tovább (10.08 A százados beteg szolgája)

Te vagy az, Akiről írtak a próféták.
Jöveteledet előre megmondták.
Önként jöttél a bűnös emberért.
Megváltoztatta a földünket
az a harminchárom év.

Tovább (Méltó)