próféta

Az Úr Jézus azt mondta, hogy azok között, akik asszonytól születtek, nem élt nagyobb próféta, mint Bemerítő János, Lk 7,28, és hogy égő és világító szövétnek volt, Jn 5,35. Ez magától a Megváltótól valóban nagy megtiszteltetést jelentett. De mi volt pontosan az, ami Jánost naggyá tette?

Zakariás próféciája Dárius második évében, a nyolcadik hónapban kezdődik, amely két hónappal későbbre helyezi szolgálatát, mint Aggeusé volt. Napjainak igazi szükségletei arra sarkallták, hogy ne vesztegesse az időt. Azonnal szembeállítja a népet a történelem szomorú tényeivel. Az Úrtól származó szóval: "Térjetek hozzám," 1,3, emlékezteti őket, hogy az előző nemzedék ugyanezzel a paranccsal került szembe, és nem reagáltak rá, 1,4.

Annyit tudunk Aggeusról, hogy próféta volt, akit röviddel azután támasztott Isten, hogy a maradék visszatért Babilonból Zorobábel vezetésével, amelyről a beszámoló Ezsdrás könyvében van feljegyezve. Aggeus nyilvánvalóan olyan férfi volt, aki kapcsolatban állt Istennel, és Isten üzenetét vitte korának embereihez. Szolgálatát hatalommal végezte, és megragadta saját nemzedékét, mert láthatóan felindította őket, hogy elvégezzék, ami rájuk volt bízva.

Jeremiásnak az volt a sorsa, hogy Isten elhívottja legyen olyan időben, amikor Júdában minden a végső katasztrófa felé rohant, amikor a politikai zűrzavar a tetőpontjára hágott, amikor a különféle pártokat a legrosszabb szenvedélyek befolyásolták, és végzetes szándékok uralták. Érzékeny természete visszarettent a kemény megbízatástól, "És mondtam: Ah, ah Uram Isten! Íme, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!" Természete szerint túl gyengéd ember volt ahhoz, hogy képes legyen megküzdeni a kor veszedelmeivel és nehézségeivel.

Már más idők jártak. Hősünk sok győzelmet ünnepelt meg, de most megváltoztak a dolgok. A leprás Naámán tudta, hogy ez olyan harc, amelyben ő csak vesztes lehet.

Most nem tudott győzni. De mégis volt ennek a helyzetnek egy előnye. Ezt a súlyos krízist az isteni gondviselés felhasználhatta, hogy elvezesse ezt a férfit Izráel Istenének megismerésére. Isten nagyon gyakran használja fel a fizikai betegséget szellemi előny eléréséhez!

Az "Isten embere" hűségesen teljesítette Bételben Isten által adott küldetését. (1) Közvetlenül magától Istentől kapta az utasításait. "Isten embere jött Júdából Bételbe, az Úrnak intésére," 1. v. (II) Teljesítette kötelességét Bételben, kiáltva "az oltár ellen". Üzenete megalkuvást nem ismerő volt, 2-3. v. (III) Védelmet talált, amikor "kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, ezt mondva: Fogjátok meg őt", 4. v. (IV) Hajlandó volt közbenjárni a csapással sújtott Jeroboámért, és Isten irgalmasan válaszolt, 6. v.

"Isten... különböző időkben és különféle módon beszélt a múltban az atyákhoz a próféták által", Zsid 1,1. Amikor Isten az éjszaka csendjében szólt a kis Sámuelhez, azért tette, hogy újra kijelentse gondolatait Izráelnek, emberi eszközön keresztül. Sámuelnek ebbe a szerepbe való belenövekedése röviden van feljegyezve. "És megtudta egész Izráel... hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett... mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által. És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben", 1Sám 3,19-4,1.

Áron egyike volt a három családtagnak, akiket Isten elküldött, hogy kihozzák népét Egyiptomból; "kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot!" Mik 6,4. Áron tehát szoros kapcsolatban állt Mózessel ebben a nagy munkában; "az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földéről!" 1Sám 12,6-8.